KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

KOCSISNÉ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(2462/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 11.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

A Kocsisné kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

V. BUTKEVYCH,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIAE, bírák,

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 21-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (2462/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Kocsis Györgyné (a “kérelmező”) 2002. november 18-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.

bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát

együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1921-ben született és Budapesten él.

5. A kérelmező barátnője a kérelmezőt jelölte meg végrendelete

kedvezményezettjeként. Barátnője halála után a kérelmező követelte

örökségét.

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

3

6. 1995. szeptember 12-én az Állam pert indított a kérelmező ellen,

melyben a végrendelet érvénytelenítését kérte a Pesti Központi Kerületi

Bíróságtól. Az Állam azt állította, hogy a kérelmező barátnője nem volt

képes ésszerű döntések meghozatalára, amikor aláírta a végrendeletet.

7. A Kerületi Bíróság 1996. december 17-én, továbbá 1997. április 15-én

és szeptember 18-án tárgyalást tartott. Október 6-án orvosszakértőt rendelt

ki, aki 1997. november 12-én terjesztette elő szakvéleményét.

8. 1998. május 13-án a Kerületi Bíróság elutasította az Állam keresetét.

9. 1998. július 1-jén a felperes fellebbezett.

10. 1999. április 6-án és október 21-én a Fővárosi Bíróság tárgyalást

tartott, s az október 21-i tárgyaláson hatályon kívül helyezte az elsőfokú

határozatot. Alapvetően az orvosszakértői véleményre támaszkodva a

bíróság megállapította, hogy a végrendelet aláírásakor az örökhagyó nem

volt képes jogi aktusok megtételére.

11. 2000. január 14-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett

elő, amelyet 2000. november 17-én kiegészített.

12. 2002. április 30-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálati kérelmét. A határozatot 2002. június 13-án kézbesítették

számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

13. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

14. A Kormány vitatta a panaszt.

15. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 12-én kezdődött és

2002. június 13-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten hat évig és

kilenc hónapig tartott.

4

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

A. Elfogadhatóság

16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

19. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

20. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a bírósági határozatok tévesek

voltak, s az eljárás tisztességtelen volt. Az Egyezmény 6. és 13. Cikkeire,

továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére és a Hetedik kiegészítő

jegyzőkönyv 5. Cikkére hivatkozott.

21. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

5

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR 1999-I).

22. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele

annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb

módon tisztességtelen lett volna. Ebből következően a panasznak ez a része

nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése

szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

23. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

24. A kérelmező 6.000.000 forint nem vagyoni kárt követelt.

25. A Kormány vitatta az igényt.

26. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon ítélve 2.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

6

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

2.000 eurót (kétezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét

kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor

alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető