EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
VASS kontra Magyarország ügy  
(57966/00 sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2003. november 25.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
1
A Vass kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, Elnök  
A.B. BAKA,  
GAUKUR JÖRUNDSSON,  
L. LOUCAIDES,  
K. JUNGWIERT,  
V. BUTKEVYCH  
M. UGREKHELIDZE, bírák  
és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,  
2003. november 4-én zárt ülésen tartott tanácskozás után  
az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (57966/00  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Vass Mihályné (a “kérelmező”) 2000. február 5-én terjesztett a Bíróság elé.  
2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az  
Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.  
3. 2002. április 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy az eljárás  
elhúzódásával kapcsolatos panaszról tájékoztatja a Kormányt. Az  
Egyezmény 29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott,  
hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.  
A TÉNYEK  
4. A kérelmező 1915-ben született és Budapesten él.  
5. 1995. január 12-én a kérelmező szerződés érvénytelenítése iránti pert  
indított a budapesti XVIII-XIX. Kerületi Bíróság előtt. Azt kérte a  
bíróságtól, hogy állapítsa meg a néhai férje által kötött, családi házuk  
eladására vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségét. 1995. június 25-  
én a kérelmező kiegészítette keresetét.  
6. 1995. december 9-én a kérelmező mielőbbi tárgyalás kitűzését kérte a  
Kerületi Bíróságtól.  
7. 1996. március 25-én a Kerületi Bíróság tárgyalást tartott.  
2
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
8. 1996. október 21-én a Kerületi Bíróság elutasította a kérelmező  
keresetét. 1997. október 14-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező  
1996. december 27-én előterjesztett fellebbezését.  
9. 1997. december 19-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett  
a Legfelsőbb Bíróság elé.  
10. 1998. május 27-én és augusztus 18-án a kérelmező kérelmének soron  
kívüli elbírálását kérte a Legfelsőbb Bíróságtól.  
11. 1998. szeptember 1-én a Legfelsőbb Bíróság pártfogó ügyvédet  
rendelt ki a kérelmező számára. 1998. szeptember 23-án a kirendelt pártfogó  
ügyvéd a felmentését kérte. 1998. október 27-én a Legfelsőbb Bíróság újabb  
pártfogó ügyvédet rendelt ki a kérelmező felülvizsgálati eljárásban történő  
képviseletére.  
12. 1998. november 27-én a kérelmező pártfogó ügyvédje újból  
benyújtotta a felülvizsgálati kérelmet.  
13. 1998. december 11-én a Legfelsőbb Bíróság arról tájékoztatta a  
feleket, hogy tárgyaláson kívül szándékozik meghozni az ítéletet, s felhívta  
a feleket arra, hogy 8 napon belül terjesszék elő ezzel kapcsolatos  
véleményüket. 1999. január 15-én a kérelmező tárgyalás kitűzését kérte a  
Legfelsőbb Bíróságtól.  
14. 1999. június 23-án a Legfelsőbb Bíróság lényeges eljárási  
szabálysértések miatt hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és az  
elsőfokú bírósághoz utalta vissza az ügyet.  
15. A megismételt eljárásban 1999. december 22-én a XVIII-XIX.  
Kerületi Bíróság felhívta a kérelmezőt, hogy keresetét terjessze ki T. A.  
személyére.  
16. A kérelmező a törvényi határidőn belül nem tett eleget a felhívásnak.  
Ezért a Kerületi Bíróság megszüntette az eljárást.  
17. 2000. február 22-én a kérelmező pártfogó ügyvédje fellebbezett a  
megszüntető végzés ellen. Ezzel egyidőben a kérelmező eleget tett az 1999.  
december 22-i végzésben foglaltaknak.  
18. 2000. március 16-án a kérelmező megújította a T.A. perbevonása  
iránti indítványt. Ugyanezen a napon az alperes előterjesztette észrevételeit  
és viszontkeresetét.  
19. 2000. június 2-án a Kerületi Bíróság helyt adott a kérelmező igazolási  
kérelmének és folytatta az eljárást.  
20. A kérelmező jogi képviselőjének nyugdíjazását követően, 2000.  
június 26-án a Kerületi Bíróság új pártfogó ügyvédet rendelt ki a kérelmező  
számára, és 2000. szeptember 19-ére tárgyalást tűzött ki.  
21. A kérelmező nem jelent meg a 2000. szeptember 19-i tárgyaláson.  
Előterjesztette, hogy kórházi kezelésben részesül. A Kerületi Bíróság úgy  
határozott, hogy a kórháznál érdeklődik a kérelmező egészségi állapota  
felől. 2000. október 24-i válaszában a kórház arról tájékoztatta a bíróságot,  
hogy a kérelmezőt már nem kezelik a kórházban.  
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
22. 2000. október 25-én a Kerületi Bíróság elutasította a tárgyalást  
vezető bíró ellen a kérelmező által benyújtott elfogultsági kifogást.  
23. 2000. december 22-i beadványaiban a kérelmező sürgős tárgyalást, és  
a tárgyalás távollétében történő megtartását kérte a bíróságtól. Ugyanakkor  
kifogásolta, hogy pártfogó ügyvédet rendeltek ki részére, holott a képviselet  
az elsőfokú bíróság előtt nem kötelező. Ezért 2001. április 17-én a Kerületi  
Bíróság felmentette a pártfogó ügyvédet. Ugyanezen a napon a bíróság  
elhalasztotta a 2001. május 4-re kitűzött tárgyalást és felhívta a kérelmezőt,  
hogy egészítse ki keresetét.  
24. 2001. május 1-i beadványában a kérelmező ismételten azt kérte a  
Kerületi Bíróságtól, hogy távollétében tartsa meg a tárgyalást, és hozzon  
ítéletet az ügyben.  
25. 2001. június 3-án a Kerületi Bíróság az iránt érdeklődött a  
kérelmezőtől, hogy kifogásolná-e a tárgyalás megtartását saját otthonában.  
2001. augusztus 5-i válaszában a kérelmező közölte, hogy szívesebben  
válaszolna írásban a bíróság kérdéseire.  
26. 2001. október 28-án a kérelmező arról tájékoztatta a bíróságot, hogy  
nem lesz jelen a 2001. november 7-re kitűzött tárgyaláson. Azt kérte a  
bíróságtól, hogy távollétében tartsa meg a tárgyalást. A bíróság 2001.  
november 7-én megtartotta a tárgyalást.  
27. 2001. december 10-én a kérelmező előterjesztette az alperes 2001.  
november 11-i előkészítő iratával kapcsolatos észrevételeit. Arra kérte a  
bíróságot, hogy a következő tárgyalást távollétében tartsa meg.  
28. A Kerületi Bíróság 2001. december 13-án tárgyalást tartott, 2002.  
február 13-ra pedig újabb tárgyalást tűzött ki.  
29. 2001. december 17-én a kérelmező módosította keresetét, majd 2001.  
december 30-án további beadványokat terjesztett elő. A kérelmező az  
adásvételi szerződés érvényességét vitató per földhivatali bejegyzésének  
elrendelését kérte a bíróságtól. A bíróság 2002. január 21-én helyt adott a  
kérelemnek.  
30. 2002. január 30-án a kérelmező további beadványokat terjesztett elő.  
31. A 2002. február 13-án tartott tárgyaláson a Kerületi Bíróság tanúként  
meghallgatta a kérelmező nővérét, s 2002. március 22-re a kérelmező  
otthonában tartandó, helyszíni tárgyalást tűzött ki. Ezen a napon azonban a  
kérelmező nem engedélyezte az odalátogató bíró számára, hogy házába  
belépjen, arra hivatkozva, hogy rossz egészségi állapota miatt nem lehet  
meghallgatni.  
32. 2002. március 26-án a kérelmező újabb észrevételeket terjesztett elő  
a 2002. február 13-án tartott tárgyalással kapcsolatban.  
33. 2002. május 23-án a Kerületi Bíróság a Polgármesteri Hivataltól kért  
tájékoztatást a kérelmezőt gondozó szociális munkás személyéről annak  
érdekében, hogy őt tanúként megidézhesse.  
34. Jelenleg az eljárás folyamatban van a Kerületi Bíróság előtt.  
4
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGSÉRTÉSE AZ  
ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN  
35. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében megkívánt „ésszerű idő”  
követelményével. Előterjesztette, hogy az adott körülmények között az  
eljárás nem nyújtott számára „hatékony jogorvoslatot” polgári jogi  
követelései tekintetében. Az Egyezmény 13. cikkére hivatkozik.  
A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező nem azt sérelmezi, hogy a  
magyar jogban nincs hatékony jogorvoslati lehetőség a polgári per  
hosszával kapcsolatos panasz tekintetében. A kérelmező alapvető sérelme  
az, hogy az eljárás túlságosan hosszú ideig tartott amiatt, hogy a bíróság  
nem hatékonyan kezelte az ügyet. A Bíróság ezért csak a kérelmező 6. cikk  
1. bekezdésén alapuló panaszát vizsgálja. A 6. cikk 1. bekezdésének  
releváns része kimondja:  
„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ésszerű időn belül... hozzon határozatot  
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”  
36. A Kormány vitatta a kérelmező érvelését.  
37. A figyelembe veendő időszak 1995. január 12-én kezdődött és még  
nem ért véget. Ilyen módon a per nyolc éve és kilenc hónapja tart.  
A. Elfogadhatóság  
38. A Bíróság megjegyzi, hogy az eljárás hosszával kapcsolatos panasz  
nem nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3.  
bekezdése értelmében. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy a kérelem egyéb  
alapon sem elfogadhatatlan.  
B. Érdem  
39. A Kormány érvelése szerint a kérelmező maga is hozzájárult ahhoz,  
hogy az eljárás még mindig folyamatban van. A Kormány rámutatott, hogy  
a kérelmező több alkalommal módosította keresetét, hogy a megismételt  
eljárásban több tárgyaláson nem jelent meg, s hogy nem gondoskodott  
képviseletéről.  
40. A kérelmező vitatta ezt a véleményt.  
41. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában  
meghatározott szempontokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és  
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
a releváns hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni,  
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France  
[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
42. A Bíróság úgy véli, hogy az eljárás jellege és a felvetett kérdések  
nem adnak magyarázatot a jogerős ítélet meghozatalához szükséges idő  
hosszára. Nyolc év és kilenc hónap eltelt, és az eljárás még mindig  
folyamatban van.  
43. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy  
2000. szeptember 19-től a kérelmező a tárgyalások távollétében történő  
megtartását kérte, s visszautasította a kirendelt pártfogó ügyvéd segítségét.  
Igaz, ezen alkalmakkor írásban előterjesztette észrevételeit. A Bíróság  
azonban meg van győződve arról, hogy ha a kérelmező elfogadta volna a  
képviseletet, akkor az eljárás gyorsabban lefolytatható lett volna azáltal,  
hogy a felek a tárgyalásokon közvetlenül tehették volna meg  
észrevételeiket. Az a tény, hogy a kérelmező visszautasította a 2002.  
március 22-i helyszíni tárgyalás megtartását, szintén lassította az eljárást. A  
Bíróság ezért úgy véli, hogy 2000. szeptember 19-ét követően az eljárás  
elhúzódása nagyrészt a kérelmező terhére róható.  
44. A hatóságok magatartását illetően a Bíróság rámutat, hogy az 1995.  
január 12. és 1996. március 25., továbbá az 1997. december 19. és 1998.  
szeptember 1. közötti időszakban semmilyen eljárási cselekményre nem  
került sor. A Bíróság megjegyzi, hogy a Kormány nem adott magyarázatot  
ezen inaktív időszakokra.  
45. Az ügy összes körülményét mérlegelve a Bíróság úgy véli, hogy a  
nyolc évig és kilenc hónapig terjedő időszak – a kérelmező terhére róható  
késedelem ellenére – túllépi az ésszerű időt. Ilyen módon az eljárás hossza  
tekintetében az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGSÉRTÉSE AZ  
ELJÁRÁS TISZTESSÉGESSÉGE TEKINTETÉBEN  
46. A kérelmező az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése alapján az eljárás  
tisztességtelenségét is sérelmezte. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része  
kimondja:  
„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen... hozzon határozatot  
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”  
Elfogadhatóság  
1. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az a kérdés, hogy az eljárás a 6. cikk  
1. bekezdésében foglalt követelmények szerint tisztességes volt-e, csak az  
eljárás teljes egészének megvizsgálásával, vagyis csak az eljárás befejezését  
6
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
követően válaszolható meg, (ld. H. v. France, judgment of 24 October 1989,  
Series A no. 162 A, p. 23, § 61).  
48. A Bíróság úgy találja, hogy mivel a kérelmező pere még folyamatban  
van, ezért a 6. cikk 1. bekezdése alapján az eljárás állítólagosan  
tisztességtelen voltával kapcsolatban előterjesztett panasz idő előtti, s az  
Egyezmény 35. cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a panaszt el kell  
utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
49. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
50. A kérelmező 45.063.292 forintot követelt vagyoni kára, és 5.000.000  
forintot az eljárás elhúzódása miatt keletkezett nem vagyoni kára  
megtérítéseként.  
51. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott, és  
úgy érvelt, hogy a kártérítés összegét a Magyarország elleni kérelmekkel  
kapcsolatos bírósági esetjog fényében kell megítélni.  
52. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az  
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban  
elfogadja, hogy a kérelmező nem vagyoni természetű kárt szenvedett az  
eljárás elhúzódása következtében. Ezzel kapcsolatban a Bíróság megjegyzi,  
hogy a kérelmező többször kérte ügyének soron kívüli tárgyalását, s  
ésszerűen feltehető, hogy az ügy egy helyben állása a kérelmezőt  
feszültséggel és aggodalommal töltötte el. A Bíróságnak azonban azt is  
figyelembe kell venni, hogy a 2000 szeptembere után bekövetkezetett  
késedelmek miatt a kérelmezőt is felelősség terheli. Méltányossági alapon a  
Bíróság 3.000 euró kártérítést ítél meg a kérelmező számára nem vagyoni  
kárának megtérítésére.  
B. Költségek és kiadások  
53. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.  
VASS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
7
C. Késedelmi kamat  
54. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a kérelem  
többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése  
szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kára  
megtérítéseként 3.000 eurót (háromezer eurót) és az ezen összeget  
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti  
valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további  
követeléseit.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. november 25-én  
a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
S. DOLLÉ  
hivatalvezető  
J.-P. COSTA  
elnök