VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

VARGA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(14338/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. március 28.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

A Varga kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

M. UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes

2006. március 7-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (14338/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Varga Béláné (a “kérelmező”) 2003. március 30-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Barbalics I. Nagyatádon praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az

Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1928-ban született és Budapesten él.

5. 1990 decembere és 1992 októbere között egy pontosan meg nem

határozott időpontban a kérelmező birtokháborítási pert indított szomszédja

ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt.

6. 1993. október 19. és 1998. november 17. között a Kerületi Bíróság

kilenc tárgyalást tartott, ismételten felhívta a kérelmezőt kereseti

kérelmének pontosítására, s pártfogó ügyvédet rendelt ki számára. A

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

3

november 17-i tárgyaláson a Bíróság elutasította a kérelmező keresetét,

megállapítva, hogy a kérelmező telkén áthaladó csővezetéken végzett

karbantartási munka által okozott zavarás ésszerű mértékű, s a szomszédot

megillető szolgalmi jog alapján indokolt volt.

7. 1999. november 19-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

fellebbezését.

8. 2000. március 16-án a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett

elő.

9. 2002. június 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálati kérelmét, megállapítva, hogy az első- és a másodfokú ítéletek

a jogszabályokkal összhangban álltak. E határozatot 2002. október 17-én

kézbesítették a kérelmező ügyvédje számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

10. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

11. A Kormány vitatta a panaszt.

12. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. (Mindenesetre nem ismert, hogy az eljárás eredetileg, 1992 októberét

megelőzően, mely időpontban kezdődött.)

13. A szóban forgó időszak a Legfelsőbb Bíróság határozatának

kézbesítésével, 2002. október 17-én zárult le. Ilyen módon három bírósági

szinten csaknem tíz évig tartott.

4

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

A. Elfogadhatóság

14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

15. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

16. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

17. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

18. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

19. Az Egyezmény 6. és 14. Cikkei, valamint az Első kiegészítő

jegyzőkönyv 1. Cikke alapján a kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai

hatóságok határozatai tévesek voltak.

20. A Bíróság szerint az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy az

ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, hogy a kérelmező – aki

kirendelt jogi képviselővel rendelkezett – ne adhatta volna elő ügyét, vagy

hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a hazai

bíróságok magánfelek vitáját érintő, az önkényesség bármilyen jelétől

mentes eljárás során meghozott határozatai nem tekinthetők tulajdontól való

megfosztásnak. Ilyen körülmények között a Bíróság megállapítja: a

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

5

kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben és

annak jegyzőkönyveiben számára biztosított jogokat megsértették.

21. Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell

utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 4.000 euró vagyoni és 20.000 euró nem vagyoni

kártérítést követelt.

24. A Kormány túlzottnak találta az igényt.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azonban úgy véli,

hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve

6.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező további 2.500 eurót követelt a hazai bíróságok és a

Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek megtérítésére.

27. A Kormány vitatta az igényt.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos költségek és

kiadások tekintetében előterjesztett igényt, a Bíróság előtti eljárás

tekintetében pedig 1.000 euró megítélését tartja ésszerűnek.

6

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz

többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

6.000 eurót (hatezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.000 eurót

(egyezer euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. március 28-án került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. NAISMITH

Hivatalvezető-helyettes