VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Váraljai kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, elnök,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos,

Guido Raimondi, bírák

és Françoise Elens-Passos, a Szekció hivatalvezető-helyettese,

2010. május 25-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(31172/07. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy

magyar állampolgár, Váraljai Jánosné („a kérelmező”) 2007. május 31-én

terjesztett a Bíróság elé.

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót

Kormányképviselő

képviselte

Igazságügyi

és

Rendészeti

Minisztériumból.

3. 2010. február 9-én a Második Szekció elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1943-ban született és Albertirsán él.

5. 1999. november 30-án örökösödési pert indítottak a kérelmező ellen.

2002. április 16-án a Cegléd Városi Bíróság a felperes javára döntött. A

határozatot a Pest Megyei Bíróság 2002. december 10-én hatályon kívül

helyezte. A Városi Bíróság 2005. március 1-jén új ítéletet hozott. A felek

fellebbezéseit 2006. december 19-én bírálta el a Megyei Bíróság. A

határozat 2007. március 13-án került kézbesítésre.

VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A JOG

kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány nem vitatta a

panaszt.

7. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak két

bírósági szinten hét évig és három hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára

figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

8. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,

ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy

véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.

bekezdését megsértették.

9. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 3,3 millió forintot

és ezen összeg felgyülemlett kamatait kérte vagyoni és nem vagyoni

kártérítésként. A Kormány vitatta az igényt. A Bíróság nem lát okozati

kapcsolatot a megállapított jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért

ezt az igényt elutasítja. A Bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy a kérelmező

nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 4 800 eurót

ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.

10. A kérelmező további 926 150 forintot követelt a hazai bíróságok és a

Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány

nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság esetjoga

szerint a kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai

megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és

szükségszerűen felmerültek, és összegüket tekintve ésszerűek. A jelen

ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel, a Bíróság 500 euró megítélését tartja ésszerűnek az ügyvéd

által nem képviselt kérelmező számára.

11. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, amelyhez

további három százalékpontot kell hozzáadni.

VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára

(i) nem vagyoni kár tekintetében 4 800 (négyezer-nyolcszáz) eurót,

továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét,

(ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá

az ezen összeget terhelő adók összegét

kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 15-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Elens-Passos

hivatalvezető-helyettes

Françoise Tulkens

elnök