EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(33068/05. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2010. július 6.

Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Turán kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Danutė Jočienė,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos,

Guido Raimondi, bírák

és Stanley Naismith, Hivatalvezető-helyettes

2010. június 15-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(33068/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy

magyar állampolgár, Turán Tünde („a kérelmező”) 2005. szeptember 8-án

terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Boldizsár B., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte.

A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte

az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. A kérelmező azt állította, hogy az ügyvédi irodájában a rendőrség által

lefolytatott házkutatás jogellenes volt, s megsértette az Egyezmény 8. Cikke

szerinti értelemben vett „lakás” tiszteletben tartásához való jogát.

4. 2008. március 11-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

5. A kérelmező 1963-ban született és Budapesten él.

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

6. A kérelmező ügyvéd. 2004 szeptemberében a Budakörnyéki Bíróság a

Büntetőeljárásról szóló törvény 149. § (4) és (5) bekezdése alapján a

kérelmező ügyvédi irodájában házkutatás lefolytatását, valamint a

kérelmező egyik ügyfelével – az illegális pénzügyi tevékenységgel

gyanúsított A. F.-fel – kapcsolatos iratok lefoglalását rendelte el.

7. 2004. október 20-án a rendőrség házkutatást folytatott le a kérelmező

irodájában. A házkutatás egy ügyész jelenlétében 9.45-től 12.55-ig tartott. A

kérelmező csak 10.25-kor érkezett a helyszínre.

8. A Kormány azt állította, hogy a kérelmező megérkezéséig egy másik

ügyvéd, a szomszédos, de önálló ügyvédi irodában praktizáló dr. M., volt

jelen. A kérelmező azt állította, hogy dr. M. a házkutatás során nem

tartózkodott a kérelmező irodájában, s nem képviselte a kérelmezőt. A

benyújtott dokumentumok tanúsága szerint dr. M.-t formálisan nem

rendelték ki a kérelmező érdekeinek védelmére, s a házkutatási

jegyzőkönyvet sem ilyen minőségben írta alá. Továbbá, a felek beadványai

eltértek azt illetően, hogy a rendőrség az irodában tárolt valamennyi

dokumentumot, vagy csak az A.F.-fel kapcsolatos dokumentumokat

foglalta-e le.

9. Ezt követően a kérelmező panaszt tett az állítólagosan törvénytelen

házkutatás, s az irodában talált összes dokumentum válogatás nélküli

lefoglalása ellen.

10. 2004. november 5-én az ügyészség elutasította az állítólagosan

törvénytelen házkutatással kapcsolatos kérelmezői panaszt. A kérelmező

fellebbezett.

11. 2004. november 25-én a Budakörnyéki Bíróság elrendelte azon

dokumentumok visszaszolgáltatását, amelyek nem álltak kapcsolatban a

gyanúsított ügyével.

12. 2005. május 19-én a Pest Megyei Főügyészség megváltoztatta a

2004. november 5-i határozatot, s megállapította, hogy a házkutatás

törvénytelen volt annyiban, hogy sem a kérelmező, sem jogi képviselője

nem volt jelen. A Főügyészség észrevételezte, hogy dr. M. nem tekinthető a

kérelmező érdekeinek képviseletére kirendelt személynek; az eljáró hatóság

nem rendelte ki dr. M.-t erre a célra. A Főügyészség azonban azon a

véleményen volt, hogy a törvényességet a Budakörnyéki Bíróság 2004.

november 25-i határozata helyreállította.

II. RELEVÁNS HAZAI JOG

13. A Büntetőeljárásról szóló törvény 149. § (4) és (5) bekezdése szerin a

házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni. Ha a

házkutatáson az érintett, illetőleg a képviselője nincs jelen, akkor az érintett

érdekeinek védelmére olyan személyt kell kirendelni, akiről alaposan

feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

A JOG

AZ EGYEZMÉNY 8. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

14. A kérelmező azt panaszolta, hogy az irodájában lefolytatott

házkutatás az Egyezmény 8. cikkét megsértve törvénytelen és indokolatlan

volt. Az Egyezmény 8. cikke kimondja:

”1. Mindenkinek joga van arra, hogy ... lakását ... tiszteletben tartsák.

2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben

avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a

közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy

bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások

jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”

15. A Kormány vitatta az érvet.

A. Elfogadhatóság

16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

17. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmező a panaszolt intézkedés

során csupán az első 40 percben nem volt jelen. Ez a szabálytalanság

mindenesetre a kérelmező terhére rovandó, akit előre értesítettek a

lefolytatandó házkutatásról, s aki korábbi időpontra ígérte a helyszínre

érkezését. A Kormány véleménye szerint az átkutatott és lefoglalt

dokumentumok körét a nyomozás tárgyát képező bűncselekményi háttér

lehető legalaposabb feltárásának szükségessége határozta meg. A

tisztviselők csak azokat az iratokat foglalták le, amelyekről ésszerűen

feltehető volt, hogy

a

büntetőeljárás szempontjából relevánsak.

Összességében a Kormány előadta, hogy a kérelmező magánélet tiszteletben

tartásához fűződő jogába történt beavatkozás nem volt aránytalan.

18. A kérelmező előterjesztette: távolléte alatt dr. M. nem képviselte őt, s

a rendőrség sem rendelte ki dr. M.-t a kérelmező érdekeinek védelmére,

ezért az intézkedés, mint olyan, törvénytelen volt. Továbbá, az iratok

lefoglalása válogatás nélkül történt, s nem korlátozódott az A.F. elleni

üggyel kapcsolatos dokumentumokra. 2005. május 19-én a Pest Megyei

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

Főügyészség mindenesetre megállapította, hogy a házkutatás lefolytatása

törvénysértő volt.

19. A Bíróság észrevételezi: a felek nem vitatták, hogy a kérelmező

ügyvédi irodájának átkutatása az Egyezmény 8. cikkének céljaira

beavatkozást jelentett a kérelmező „lakás” tiszteletben tartásához fűződő

jogába. A Bíróságnak nincs oka arra, hogy eltérően vélekedjék (vö.

Niemietz v. Germany, 16 December 1992, Series A no. 251-B, § 27-38;

Rotaru v. Romania [GC], no. 28341/95, § 42-44, ECHR 2000-V).

20. A Bíróság megismétli, hogy a kérelmező 8. cikk 1. bekezdésében

biztosított jogaiba történt beavatkozás sérti az Egyezményt, ha a

beavatkozás nem felel meg a 8. cikk 2. bekezdésében foglalt feltételeknek.

Ezért azt kell eldönteni, hogy a beavatkozás „törvényben meghatározott”

volt-e, a 2. bekezdésben lefektetett törvényes célt vagy célokat szolgált-e, s

„egy demokratikus társadalomban szükséges” volt-e azon célok eléréséhez.

21. A Bíróság észrevételezi, hogy a magyar Büntetőeljárásról szóló

törvény 149. § (4) és (5) bekezdése szerint a házkutatást rendszerint az

érintett jelenlétében kell elvégezni; ha a házkutatáson az érintett, illetőleg a

képviselője nincs jelen, az érintett érdekeinek védelmére olyan személyt kell

kirendelni, akiről alaposan feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit

megfelelően védi. A Bíróság megjegyzi, hogy az adott ügyben sem a

képviselő, sem a kérelmező érdekeit képviselő személy nem volt jelen a

házkutatás első, alapvető fontosságú szakaszában. Továbbá, még ha fel is

tesszük, hogy dr. M. jelen volt, a Kormány nem terjesztett elő semmilyen

bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy dr. M. a kérelmező érdekeinek

védelmére kirendelt személy volt. Ilyen körülmények között a Bíróság nem

tehet mást, mint hogy megállapítsa: az intézkedés lefolytatása nem a magyar

jog által előírt módon történt. A Pest Megyei Főügyészség ugyanerre a

következtetésre jutott. A Bíróság ilyen módon meggyőződött arról, hogy az

intézkedés nem állt összhangban a joggal.

Ezért az Egyezmény 8. cikkét megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 15 millió forint¹nem vagyoni kártérítést követelt.

¹53500 euró

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság méltányossági alapon 3.000 eurót ítél meg a kérelmező

számára nem vagyoni kártérítésként.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező további 3,6 millió forintot¹követelt a Bíróság előtti

eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére, amely összeg a

benyújtott ügyvédi megbízási szerződés szerint megfelel az ügyvéd által

kiszámlázható díjnak.

27. A Kormány vitatta az igényt.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel, a Bíróság 1500 euró megítélését tartja ésszerűnek a Bíróság

előtti eljárás tekintetében.

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 8. cikkét megsértették;

3. Megállapítja,

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára

(i) nem vagyoni kár tekintetében 3000 (háromezer) eurót, továbbá

az ezen összeget terhelő adók összegét,

(ii) költségek és kiadások tekintetében 1500 (ezerötszáz) eurót,

továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét

¹12800 euró

TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. július 6-án, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Stanley Naismith

Hivatalvezető-helyettes

Françoise Tulkens

Elnök