TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Tóth, Magyar és Tóthné kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

V. BUTKEVYCH,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője

2005. november 15-én zárt ülésen tartott tanácskozás után

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem

(35701/04. sz.), amelyet az emberi jogok és az alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény (“az Egyezmény”) 34. Cikke alapján három

magyar állampolgár, Tóth László Sándor, Magyar Ildikó és Tóth László

Sándorné (“a kérelmezők”) 2004. január 15-én terjesztettek a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (“a Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

1. 2004. október 25-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

2. A kérelmezők 1958-ban, 1965-ben, illetve 1958-ban születtek és egy

háztartásban élnek Szegeden, Magyarországon.

2

TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. Az első eljárás

3. Szerény anyagi helyzetére és kiskorú lánya felnevelésének pénzügyi

terheire hivatkozva az első kérelmező 1996. december 16-án rendszeres

nevelési segélyt kért Szeged polgármesterétől. 1997 februárjában kérelmét

elutasították; a kérelmező a felettes közigazgatási szervhez fellebbezett.

1997. április 10-én Szeged Város Önkormányzatának Közgyűlése

helybenhagyta a polgármester határozatát.

4. 1997. május 14-én az első kérelmező pert indított a Szegedi Városi

Bíróság előtt, melyben a Közgyűlés határozatának bírósági felülvizsgálatát

kérte. 1997. október 27-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

által a Szegedi Városi Bíróság és a Csongrád Megyei Bíróság ellen

előterjesztett elfogultsági kifogást.

5. 1998. február 9-én és április 29-én a bíróság tárgyalást tartott. Az első

kérelmező által ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásokkal

kapcsolatos eljárást követően 1999. április 2-án az ügy – bírósági

hatásköröket érintő jogszabályi változás miatt – átkerült a Megyei

Bírósághoz.

6. 1999. június 28-án a Megyei Bíróság elutasította a keresetet. 1999.

augusztus 13-án az első kérelmező a Legfelsőbb Bíróság előtt megtámadta a

határozatot. 2000. január 13-án a Legfelsőbb Bíróság beadványa

kiegészítésére hívta fel az első kérelmezőt, aki 2000. február 24-én tett

eleget a felhívásnak. 2001. február 16-án a Legfelsőbb Bíróság úgy

határozott, hogy a beadványt nem felülvizsgálati, hanem fellebbviteli

eljárásban bírálja el.

7. 2001. február 22-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az

1999. június 28-i határozatot és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság

elé.

10. A folytatódó eljárásban a Csongrád Megyei Bíróság bírái

elfogultságot jelentettek be. 2001. november 20-án a Legfelsőbb Bíróság a

Bács-Kiskun Megyei Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására. Ez a bíróság

2002. július 4-én ingyenes jogi képviselőt rendelt ki az első kérelmező

számára.

8. 2002. szeptember 17-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság hatályon

kívül helyezte a Közgyűlés határozatát, és az ügyet visszautalta az elsőfokú

közigazgatási szervhez. Az alperes szerv fellebbezett.

9. 2003. július 9-én a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalást tartott, de azon a

felek nem jelentek meg. 2003. szeptember 17-én a Fővárosi Ítélőtábla

helybenhagyta a Megyei Bíróság határozatát.

10. A folytatódó közigazgatási eljárásban 2004. január 13-án megítélték

a kért segélyt az első kérelmező számára. Az első kérelmező által a megítélt

összeggel kapcsolatban előterjesztett fellebbezést

a

másodfokú

közigazgatási szerv 2004. május 14-én elutasította.

TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

11. 2004. június 21-én a kérelmező bírósági felülvizsgálatot kért. 2004.

december 13-án a Békés Megyei Bíróság elutasította a keresetet.

B. A második eljárás

12. 2001-ben és 2002-ben a kérelmezők kiskorú gyermekeik nevében

több kérelmet terjesztettek elő Szeged polgármesteréhez egy más típusú

szociális támogatás (gyermekintézményi étkeztetési térítési díj támogatása)

iránt. 2001. július 16-án, illetve 2002. július 11-én kérelmeiket elutasították.

Szeged Város Önkormányzatának Közgyűlése 2001. október 5-én, illetve

2002. szeptember 16-án elutasította fellebbezésüket. A kérelmezők a

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságtól

felülvizsgálatát kérték.

a

határozat bírósági

13. A Megyei Bíróság 2003. szeptember 15-én elutasította keresetüket

azzal az indokkal, hogy a közigazgatási hatóságok határozatai összhangban

álltak a helyi szabályokkal. E szabályok kizárták a kért támogatás

megadását abban az esetben, ha a támogatás iránt folyamodó – mint a

kérelmező is – más szociális juttatásban (rendszeres gyermekvédelmi

támogatás) már részesült.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE (ELSŐ ELJÁRÁS)

17. A kérelmezők panaszolták, hogy az első eljárás hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság.. ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

18. A Kormány vitatta a panaszt.

19. A figyelembe veendő időszak 1997 februárjában kezdődött és 2004.

december 13-án zárult le. Ilyen módon két közigazgatási és két bírósági

szinten hét évig és tíz hónapig tartott.

4

TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. Elfogadhatóság

14. A Bíróság megjegyzi, hogy a második és a harmadik kérelmező nem

vett részt félként az eljárásban. Ebből következően a 35. Cikk 3. bekezdése

értelmében panaszuk ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény

rendelkezéseivel, így a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.

21. Az első kérelmező panasza nem nyilvánvalóan megalapozatlan az

Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Semmilyen más

alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

24. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely a Bíróságot a

jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos

esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben az eljárás

túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

15. A kérelmezők mindkét eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát,

továbbá a második eljárás elhúzódását is panaszolták.

16. A Bíróság vélelmezi a hazai jogorvoslatok kimerítését és azt, hogy e

panaszok ratione personae összeegyeztethetők az Egyezmény

rendelkezéseivel (v.ö. fenti 20. bekezdés), mert úgy találja, hogy a

kérelemnek ez a része mindenképpen nyilvánvalóan megalapozatlan az

alábbi indokok miatt:

17. Amennyiben a kérelmezők panaszai úgy értendők, hogy azok a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érintik, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR

1999-I).

28. A jelen ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek

volna, vagy hogy az eljárások egyéb módon tisztességtelenek lettek volna.

Továbbá, a második eljárás hosszát illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az

eljárás 2001-ben kezdődött és 2003. szeptember 15-én a Megyei Bíróság

határozatával zárult le. Tartama – két közigazgatási és egy bírósági szinten

kevesebb, mint három év – nem lépte túl az “ésszerű időt”.

29. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján

el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

31. Az első kérelmező 2000 euró nem vagyoni kár megtérítését

követelte.

32. A Kormány vitatta az igényt.

33. A Bíróság úgy véli, hogy az első kérelmező nem vagyoni kárt

szenvedett. Méltányossági alapon ítélve a kért összeget teljes egészében

megítéli számára.

B. Költségek és kiadások

34. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

6

TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

C. Késedelmi kamat

35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az első eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt az első kérelmező

tekintetében elfogadhatónak,

a

kérelem többi részét pedig

elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az

Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár

tekintetében 2000 eurót (kétezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő

adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. december 6-án a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.P. COSTA

elnök