EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
TÓTH kontra Magyarország ügy  
(60297/00 sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2004. március 30.  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
1
A Tóth kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, elnök  
A.B. BAKA  
L. LOUCAIDES  
C. BÎRSAN  
K. JUNGWIERT  
M. UGREKHELIDZE  
A. MULARONI, bírák  
és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,  
2004. március 9-én zárt ülésen tartott tanácskozás után  
az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (60297/00  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Tóth László (a “kérelmező”) 1999. szeptember 24-én terjesztett a Bíróság  
elé.  
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az  
Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.  
3. 2002. december 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás  
elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke  
3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem  
érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.  
A TÉNYEK  
4. A kérelmező 1951-ben született és Budapesten él.  
5. A kérelmező kazánfűtőként a Belügyminisztérium alkalmazásában  
állt. Munkáltatója állítólagos szerződésszegése miatt benyújtott felmondása  
következtében 1997. október 20-án munkaviszonya megszűnt.  
A. Túlóradíj és egyéb illetmény kifizetése iránti munkaügyi eljárás  
6. 1995. május 18-án a kérelmező pert indított a Fővárosi Munkaügyi  
Bíróság előtt túlóradíj és egyéb illetmény kifizetését kérve. 1995. augusztus  
24-én az alperes a kérelmező keresetének elutasítását kérte a bíróságtól.  
2
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
7. 1995. augusztus 25-én a bíróság meghallgatta a feleket és keresetének  
pontosítására kérte a kérelmezőt. A kérelmező 1995. szeptember 8-án eleget  
tett a kérésnek.  
8. 1996. július 1-jén a Munkaügyi Bíróság könyvszakértőt rendelt ki.  
1996. október 6-án a kérelmező jogi képviselője a szakértői vélemény  
mielőbbi előterjesztését kérte.  
9. 1997. január 22-én az alperes arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a  
kérelmező nem jelentkezett a részére elkülönített összeg felvételére.  
10. 1997. november 17-én a Munkaügyi Bíróság 10 napos határidőt adott  
a szakértőnek arra, hogy szakvéleményét előterjessze. 1998. január 19-én a  
bíróság visszavonta a szakértő kirendelését, mivel szakvéleményét nem  
terjesztette elő a megadott határidőig.  
11. 1998. május 5-én a bíróság dokumentumok előterjesztésére hívta fel  
az alperest. Az alperes 1998. július 24-én eleget tett a felhívásnak.  
12. Miután a kérelmező kiterjesztette keresetét, az 1998. október 30-án  
tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság elkülönítette az új igényeket és  
önálló ügyiratszám alatt regisztrálta azokat. Ezen utóbbi eljárással  
kapcsolatban a kérelmező nem terjesztett elő semmilyen dokumentumot.  
13. 1998. november 6-án hozott ítéletében a Munkaügyi Bíróság  
elutasította a kérelmező keresetét. A kérelmező fellebbezett, s 1998.  
december 28-án elfogultsági kifogást terjesztett elő a Fővárosi Munkaügyi  
Bíróság bírái ellen.  
14. 1999. március 31-én a Fővárosi Bíróság másodfokú bíróságként  
eljárva hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és a Fővárosi  
Munkaügyi Bíróságot új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította, hogy  
az elsőfokú bíróság kizárólag a kérelmező számításaira támaszkodott, mivel  
a szakértő nem terjesztett elő szakvéleményt.  
15. 1999. december 9-én a kérelmező újabb elfogultsági kifogást  
terjesztett elő, ezúttal a Fővárosi Bíróság bíráival szemben. Ezt követően,  
2000. január 25-én, a kérelmező kifogását a Legfelsőbb Bíróság elé  
terjesztették.  
16. 2000. április 5-én a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi  
Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására, mivel a Fővárosi Munkaügyi  
Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be.  
17. 2000. június 16-án a Munkaügyi Bíróság pártfogó ügyvédet rendelt  
ki.  
18. 2000. július 20-án a kérelmező újabb beadvány nyújtott be a  
Munkaügyi Bíróságra. 2000. augusztus 11-én a kérelmező jogi képviselője  
új előkészítő iratot terjesztett elő.  
19. A 2000. október 13-án tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság  
meghallgatta a kérelmezőt, s az alperest további dokumentumok  
előterjesztésére hívta fel.  
20. 2001. január 5-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket és  
tájékoztatta őket arról, hogy második alperes lépett a perbe.  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
21. A kérelmező által a Munkaügyi Bíróság bírái ellen benyújtott  
elfogultsági kifogást a Legfelsőbb Bíróság 2001. február 27-én elutasította.  
22. A 2001. november 26-án tartott tárgyaláson a kérelmező ismét  
elfogultsági kifogást terjesztett elő, a Munkaügyi Bíróság bírái ellen. 2002.  
január 16-án a Legfelsőbb Bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróságot  
jelölte ki az ügy tárgyalására.  
23. 2002. március 12-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket.  
2002. április 5-én a bíróság felfüggesztette az eljárást, és megkereste a  
Budapest V. kerületi Önkormányzatot, hogy fontolja meg a kérelmező  
gondnokság alá helyezésének szükségességét.  
24. Az eljárást felfüggesztő végzés ellen benyújtott kérelmezői  
fellebbezés nyomán a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság helybenhagyta  
az ügy 60 napra történő felfüggesztését.  
25. 2002. július 19-én az Önkormányzat jelezte, hogy a kérelmező  
gyámság alá helyezésének szükségességével kapcsolatos vizsgálatok  
folyamatban vannak.  
26. 2003. február 20-án a Tatabányai Munkaügyi Bíróság sürgős  
tájékoztatást kért a gyámhivataltól a gondnokság alá helyezési eljárás  
helyzetéről.  
27. Az eljárás még folyamatban van.  
B. A kérelmező felmondásával és végkielégítésével kapcsolatos  
munkaügyi eljárás  
28. 1997. október 20-án a kérelmező újabb pert indított munkáltatója  
ellen. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságot annak megállapítására kérte, hogy ő  
jogosan szüntette meg munkaviszonyát, míg munkáltatója nem tartotta be a  
munkaszerződés egyes lényeges elemeit. Végkielégítés megítélését is kérte.  
A kérelmező csak 1997. november 20-án tájékoztatta munkáltatóját  
felmondásáról.  
29. 1998. március 12-én a kérelmező pontosította keresetét.  
30. Az 1998. április 1-jére kitűzött tárgyalást a bíró betegsége miatt  
elhalasztották.  
31. 1998. június 25-én és július 14-én a kérelmező ismételten  
pontosította kereseti kérelmét.  
32. 1998. július 15-én a bíróság tárgyalást tartott, amelyen a kérelmezőt  
meghallgatta és az általa a tárgyaláson benyújtott iratokat észrevételezés  
céljából megküldte az alperesnek, aki nem tudott megjelenni a tárgyaláson.  
1998. július 16-án a kérelmező a tárgyalásról készített jegyzőkönyv  
pontosítását kérte.  
33. 1998. november 4-én hozott ítéletében a Munkaügyi Bíróság  
elutasította a kérelmező keresetét.  
4
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
34. A fellebbviteli eljárás során a Fővárosi Bíróság 1999. április 28-án  
tárgyalást tartott. A kérelmező újabb dokumentumokat terjesztett elő.  
35. Az 1999. június 11-i tárgyaláson a Fővárosi Bíróság a kérelmező  
kérelmére pártfogó ügyvédet rendelt ki számára. Mivel az ügyvéd  
felmentését kérte, újabb jogi képviselő kirendelésére került sor.  
36. 1999. szeptember 3-án a kérelmező újabb pártfogó ügyvéd  
kirendelését kérte a bíróságtól, mivel nem volt megelégedve akkori jogi  
képviselőjének munkájával.  
37. Az ügy tárgyalására kijelölt tanács bírái elfogultságot jelentettek be  
és felmentésüket kérték. Ezt követően, 1999. október 7-én, a Fővárosi  
Bíróság új tanácsra osztotta az ügyet. Később ez a tanács is elfogultságot  
jelentett be, tekintettel a kérelmezőnek egy másik – ugyanezen tanács előtt  
folyó – perben tanúsított magatartására. 1999. október 26-án a bíróság egy  
harmadik tanácsra osztotta az ügyet.  
38. 1999. november 13-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező új  
pártfogó ügyvéd kijelölése iránti kérelmét.  
39. 2000. január 24-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az  
elsőfokú ítéletet, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot új eljárásra kötelezte.  
40. 2000. április 5-én a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi  
Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására, mivel a Fővárosi Munkaügyi  
Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be.  
41. 2000. június 16-án a Munkaügyi Bíróság új jogi képviselőt rendelt ki  
a kérelmező számára.  
42. 2000. július 20-án a kérelmező további beadványokat terjesztett elő.  
2000. augusztus 11-én a kérelmező jogi képviselője előkészítő iratot  
nyújtott be.  
43. A 2000. október 13-i tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság meghallgatta  
a kérelmezőt és az alperest további dokumentumok előterjesztésére hívta  
fel.  
44. 2001. január 5-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket és  
közölte velük, hogy egy második alperes lépett a perbe.  
45. A kérelmező által a Munkaügyi Bíróság valamennyi bírája ellen  
előterjesztett elfogultsági kifogást a Legfelsőbb Bíróság 2001. február 27-én  
elutasította.  
46. A 2001. november 26-i tárgyaláson a kérelmező újabb elfogultsági  
kifogást terjesztett elő a Munkaügyi Bíróság ellen. 2002. január 16-án a  
Legfelsőbb Bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróságot jelölte ki a per  
vitelére.  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
47. 2002. március 12-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket.  
2002. április 5-én a bíróság felfüggesztette az eljárást, és megkereste a  
Budapest V. kerületi Önkormányzatot, hogy fontolja meg a kérelmező  
gondnokság alá helyezésének szükségességét.  
48. Az eljárást felfüggesztő végzés ellen benyújtott kérelmezői  
fellebbezés nyomán a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság helybenhagyta  
az ügy 60 napra történő felfüggesztését.  
49. 2002. július 19-én az Önkormányzat jelezte, hogy a kérelmező  
gyámság alá helyezésének szükségességével kapcsolatos vizsgálatok  
folyamatban vannak.  
50. 2003. február 20-án a Tatabányai Munkaügyi Bíróság tájékoztatást  
kért a gyámhivataltól a gondnokság alá helyezési eljárás állásáról.  
51. Az eljárás még folyamatban van.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
52. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig  
elhúzódik, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek  
releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”  
53. A Kormány vitatja a panaszt.  
54. A figyelembe veendő időszakok 1995. május 18-án, illetve 1997.  
október 20-án kezdődtek és még nem fejeződtek be. Ilyen módon az egyik  
eljárás nyolc éve és kilenc hónapja, a másik pedig hat éve és négy hónapja  
tart. Mindkét eljárás két bírósági szintet foglalt magában.  
6
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
A. Elfogadhatóság  
1. A Bíróság megjegyzi, hogy az eljárás hosszával kapcsolatos panaszok  
nem nyilvánvalóan alaptalanok az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése  
szerinti értelemben. Megjegyzi továbbá, hogy más alapon sem  
elfogadhatatlanok. Ezért a panaszokat elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
2. A Kormány azt állította, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,  
mivel több szakértőt kellett kirendelni. Továbbá, a kérelmező maga is  
hozzájárult az eljárás elhúzódásához azzal, hogy keresetét kiterjesztette, és  
számos alkalommal elfogultsági kifogást terjesztett elő.  
57. A kérelmező vitatta az állítást.  
58. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát  
az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott  
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset  
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,  
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender  
v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
59. A Bíróság úgy véli, hogy egyik ügy elbírálása sem volt különösebben  
bonyolult, sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.  
60. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az  
első eljárásban a Munkaügyi Bíróság 1995. augusztus 25. és 1998. október  
30. között egyetlen tárgyalást sem tartott, bár néhány eljárási intézkedést  
tett. Ez az inaktív időszak nem magyarázható pusztán azzal, hogy a bíróság  
nem tudott szakértői véleményt beszerezni. Mivel a Kormány nem adott  
meggyőző magyarázatot az inaktivitásra, ezt az időszakot a Kormány  
terhére kell róni. Bár ezt követően a bíróságok mindkét eljárásban  
rendszeres időközönként tartottak tárgyalásokat, a Bíróság véleménye  
szerint a nemzeti bíróságok nem használták ki a rendelkezésükre álló időt  
arra, hogy az ügyek mielőbbi lezárása érdekében felgyorsítsák az eljárást.  
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Fővárosi Bíróság új eljárás  
lefolytatására kötelező határozata miatt az ügyek jelenleg is első fokon  
folynak.  
61. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy  
ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásai hozzájárultak az eljárás  
elhúzódásához. A Bíróság azonban tartózkodik attól, hogy döntő  
jelentőséget tulajdonítson annak a néhány hónapos késedelemnek, amit e  
kifogások előidézhettek. E késedelmek különösen az eljárás teljes  
hosszának fényében nem tarthatók jelentősnek.  
62. Tekintettel az eljárás teljes hosszára, s különösen arra, hogy az  
elsőfokú eljárásban a hazai bíróságok terhére róhatóan három évig és két  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
7
hónapig nem került sor tárgyalásra, továbbá figyelemmel arra, hogy  
munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak különös gondossággal kell  
eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria judgment of 28 June 1990, Series A  
no. 179, pp. 23-24, § 72; the Caleffi v. Italy judgment of 24 May 1991,  
Series A no. 206-B), a Bíróság megállapítja, hogy a kérelmező ügyeit nem  
bírálták el ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.  
bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 1.,4.,5.,6.,13. ÉS 14. CIKKEINEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
3. A kérelmező további magyarázatok nélkül azt is panaszolta, hogy a  
nemzeti bíróságok által a fenti eljárásokban meghozott határozatok tévesek  
voltak. Az Egyezmény 1., 4., 5., 6., 13. és 14. cikkeire hivatkozott. A  
Bíróság észrevételezi, hogy mindkét eljárás még folyamatban van. Ezért,  
hogyha e panaszok még folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatosak, akkor  
idő előttiek. Amennyiben pedig más kérdésekkel kapcsolatosak, akkor a  
kérelmező elmulasztotta a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítését. Ebből  
következően a kérelem ezen része tekintetében a kérelmező elmulasztotta a  
35. cikk 1. bekezdése alapján megkívánt hazai jogorvoslatok kimerítését,  
ezért a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése  
alapján el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
64. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
4. A kérelmező 36.833.066 forintot kért vagyoni kára megtérítéseként.  
2.000.000 forintot kért az eljárás elhúzódása miatt keletkezett nem vagyoni  
kára megtérítéseként.  
5. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.  
6. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és az  
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni  
kárként azonban 7.500 eurót ítél meg a kérelmező számára.  
8
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
B. Költségek és kiadások  
68. A kérelmező 1.132.664 forintot kért a hazai bíróságok és az  
Egyezménnyel kapcsolatos eljárás során felmerült költségek és kiadások  
megtérítésére.  
7. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.  
8. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.  
C. Késedelmi kamat  
71. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG  
1. Az eljárások elhúzódásával kapcsolatos panaszt egyhangúlag  
elfogadhatóvá, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Egyhangúlag megállapítja, hogy a túlórák és az egyéb illetmények  
kifizetésével kapcsolatos eljárás hossza tekintetében az Egyezmény 6.  
cikkének 1. bekezdését megsértették;  
3. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja, hogy a kérelmező  
felmondásával és végkielégítésével kapcsolatos eljárás hossza tekintetében  
az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
4. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja,  
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése  
szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie az alperes  
Állam nemzeti valutájában,  
alkalmazásával:  
a
kifizetéskori átváltási árfolyam  
(i) 7.500 eurót (hétezer ötszáz euró) a nem vagyoni kár tekintetében;  
(ii) 500 eurót (ötszáz euró) a költségek és kiadások tekintetében;  
(iii) a fenti összegeket esetlegesen terhelő adókat;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális  
hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni  
a fenti összegek után;  
5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit  
egyhangúlag elutasítja.  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
9
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. március 30-án a  
Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
S. DOLLÉ  
hivatalvezető  
J.-P. COSTA  
elnök  
Az Egyezmény 45. cikke 2. bekezdésével és a Bíróság Eljárási  
szabályzatának 74. §-a 2. bekezdésével összhangban az ítélethez csatolva  
található Loucaides úr különvéleménye.  
J.-P.C.  
S.D.  
10  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
LOUCAIDES BÍRÓ RÉSZBEN ELTÉRŐ VÉLEMÉNYE  
Egyetértek azzal, hogy a jelen ügy első eljárásában ésszerűtlen  
késedelemre került sor, különösen arra tekintettel, hogy a bíróság három  
évig és két hónapig nem tartott tárgyalást. Ez olyan körülmény, amelyet a  
többségi ítéletet meghozó bírák helyesen vettek tekintetbe, amikor  
megállapították az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megsértését. A  
többségi véleménytől eltérően azonban én nem értek egyet azzal, hogy  
ugyanezen cikket a második eljárás vonatkozásában is megsértették, mivel  
nem merült fel olyan kielégítő ok, amely alapján indokolatlan késedelmet  
lehetne az alperes Állam bíróságai terhére róni.  
A többségi véleményt alkotók a jogsértés tényét a második eljárásban az  
eljárás teljes hosszára tekintettel állapították meg. Véleményem szerint ez  
nem elégséges kritérium az alperes állam általi indokolatlan késedelem  
miatti jogsértés megállapításához.  
Valójában ez a döntés ellentétes a Bíróság esetjogában lefektetett  
megközelítéssel, amely szerint az eljárás hosszának ésszerű voltát az ügy  
körülményeinek a fényében, továbbá az ügy bonyolultságára, a kérelmező  
és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell  
megítélni, hogy mi volt a jogvita tétje a kérelmező számára.  
Bár a többségi vélemény alapján hozott ítélet az 58. bekezdésben utal  
erre a megközelítésre, és az első eljárás tekintetében megállapított jogsértés  
indoklásakor helyesen figyelembe veszi, hogy három éven és két hónapon  
keresztül nem került sor tárgyalásra, a második eljárás tekintetében az ítélet  
eltekint e megközelítéstől.  
Két korábbi esetben (Erdős v. Hungary és Maczynski v. Poland,  
38937/97 és 43779/98 sz. kérelmek) már volt alkalmam kifejteni, hogy az  
eljárás teljes hossza önmagában nem tekinthető olyan tényezőnek, amely  
alapul szolgálhat az Egyezmény 6. cikkében lefektetett, “ésszerű időn”  
belüli tárgyalás tartását előíró kötelezettség megsértésének  
megállapítására. Az Erdős kontra Magyarország ügyben kifejtettem:  
a
“Ilyen jogsértés csak akkor állapítható meg, hogyha az Állam terhére róható  
ésszerűtlen késedelmekre került sor. Az eljárás a kérelmező magatartása, vagy az ügy  
bonyolultsága és természete miatt is elhúzódhat. Ilyen esetekben az Állam szerveit  
nem terheli felelősség az eljárás “teljes hosszának” túlzott volta miatt, hogyha  
semmilyen  
módon  
nem  
járultak  
hozzá  
az  
eljárás  
időtartamának  
meghosszabbodásához.”  
A Maczynski kontra Lengyelország ügyben hangsúlyoztam, hogy:  
“... az eljárás hosszának nincs abszolút vagy objektív időkorlátja. Az a kérdés, hogy  
a 6. cikk 1. bekezdésében foglalt követelményekkel szemben késedelemre került-e sor,  
nem dönthető el in abstracto, pusztán az eljárás teljes hosszára történő utalás alapján.”  
TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
11  
Az eljárás teljes hosszának elégséges alapkénti elfogadása a fenti  
kötelezettség megsértésének a megállapításához valójában ellentmond az  
esetjogban lefektetett kritériumoknak. Amennyiben a jogsértést megállapító  
ítélet pusztán az eljárás teljes hosszára alapozható, akkor értelmetlenné válik  
“az ügy bonyolultságának és a kérelmező, valamint a releváns hatóságok  
magatartásának” a vizsgálata.  
A jelen ügyben a többség az első eljárás tekintetében figyelembe vette a  
hatóságok magatartását, a második eljárás tekintetében azonban az eljárás  
teljes hosszának vizsgálatánál nem ment tovább.  
Véleményemet a Bíróság Ciricosta és Viola kontra Olaszország  
(judgment of 4 December 1995, Series A no. 337-A, p. 10, § 28) ítéletben  
tett megállapításának a megismétlésével zárom. Ebben az ügyben a  
panaszolt polgári eljárás több mint 15 éve tartott, s az ítélet meghozatalakor  
még folyamatban volt:  
“A Bíróság megismétli, hogy csak az államnak betudható ésszerűtlen késedelmek  
alapozzák meg annak megállapítását, hogy az ’ésszerű idő’ követelményét  
megsértették.”