EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(16407/05. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2008. július 22.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Sztergár kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Danutė Jočienė,  
Sajó András,  
Nona Tsotsoria,  
Işıl Karakaş bírák,  
és Sally Dollé, Hivatalvezető,  
2008. július 1-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(16407/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok  
védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy  
magyar állampolgár, Sztergár Gusztáv (a “kérelmező”) 2005. április 15-én  
terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Slezák E. Pécsett praktizáló ügyvéd képviselte. A  
Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte  
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2008. január 15-én a Bíróság részben elfogadhatatlanná nyilvánította a  
kérelmet, és úgy határozott, hogy a felszámolási eljárás hosszával  
kapcsolatos panaszt közli a Kormánnyal. Egyúttal úgy döntött, hogy a  
kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja (29. Cikk 3.  
bekezdése).  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmező 1954-ben született és Pécsett él.  
5. 1991. október 8-án felszámolási eljárás indult a kérelmező  
munkáltatója ellen. 1991. december 14-én a kérelmezőt elbocsátották  
állásából és 174135 forint (megközelítőleg 690 euró) végkielégítésben  
részesítették. A kérelmező korábbi munkáltatójával szemben fennálló  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
további követelései a folyamatban lévő felszámolási eljárás keretében  
kerültek elbírálásra. Végül a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa  
1997-ben 124480 forint (megközelítőleg 494 euró) kártérítést ítélt meg a  
kérelmező számára, amely – amennyire az ügyiratok alapján megállapítható  
– sohasem került kifizetésre. Ezen hitelezői igény miatt a kérelmező  
„hitelező”, s emiatt fél maradt az eljárásban.  
6. 2006. január 23-án a Baranya Megyei Bíróság elrendelte a kérelmező  
korábbi munkáltatójának törlését a cégjegyzékből. 2006 áprilisában a Pécsi  
Ítélőtábla az adós jogutódának perbelépéséig az eljárás félbeszakadását  
állapította meg. A kérelmező fellebbezett a végzés ellen.  
7. 2006 októberében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a  
végzést, és az Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. 2007 januárjában  
a Pécsi Ítélőtábla végzésével megállapította a jogutód személyét, és folytatta  
az eljárást, amely jelenleg is folyamatban van.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”  
9. A Kormány vitatta a panaszt.  
10. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,  
amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba  
lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell  
venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is, mivel az eljárás akkor már  
csaknem egy éve folyamatban volt. A felek által előterjesztett információk  
és az ügyiratok alapján a szóban forgó időszak még nem zárult le. Ilyen  
módon két bírósági szinten már tizenöt éve és hét hónapja tart.  
A. Elfogadhatóság  
11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
B. Érdem  
12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns  
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek  
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).  
14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,  
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,  
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés  
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság  
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az  
“ésszerű idő” követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
16. A kérelmező 69937 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.  
17. A Kormány vitatta az igényt.  
18. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az  
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági  
alapon azonban a Bíróság nem vagyoni kártérítésként 16000 eurót ítél meg  
a kérelmező számára.  
B. Költségek és kiadások  
19. A kérelmező további 4462 eurót kért a hazai bíróságok, illetve a  
Bíróság előtt felmerült költségek megtérítésére.  
20. A Kormány nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.  
21. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben az ügyvéd által képviselt kérelmező tételes elszámolást  
nyújtott be a költségekről (postai, adminisztratív és utazási költségek, stb.).  
A birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra tekintettel a  
Bíróság az összes költség fedezésére 1000 euró megítélését tartja  
ésszerűnek.  
C. Késedelmi kamat  
22. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,  
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. A kérelem fennmaradt, az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos részét  
elfogadhatóvá nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a  
kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a  
teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:  
(i) nem vagyoni kár tekintetében 16000 (tizenhatezer) eurót, továbbá  
az ezen összeget terhelő adók összegét;  
(ii) költségek és kiadások tekintetében 1000 (egyezer) eurót, továbbá  
az ezen összeget terhelő adók összegét;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 22-én, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Françoise Tulkens  
Elnök  
Sally Dollé  
Hivatalvezető