SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
3
további követelései a folyamatban lévő felszámolási eljárás keretében
kerültek elbírálásra. Végül a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa
1997-ben 124480 forint (megközelítőleg 494 euró) kártérítést ítélt meg a
kérelmező számára, amely – amennyire az ügyiratok alapján megállapítható
– sohasem került kifizetésre. Ezen hitelezői igény miatt a kérelmező
„hitelező”, s emiatt fél maradt az eljárásban.
6. 2006. január 23-án a Baranya Megyei Bíróság elrendelte a kérelmező
korábbi munkáltatójának törlését a cégjegyzékből. 2006 áprilisában a Pécsi
Ítélőtábla az adós jogutódának perbelépéséig az eljárás félbeszakadását
állapította meg. A kérelmező fellebbezett a végzés ellen.
7. 2006 októberében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a
végzést, és az Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. 2007 januárjában
a Pécsi Ítélőtábla végzésével megállapította a jogutód személyét, és folytatta
az eljárást, amely jelenleg is folyamatban van.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
9. A Kormány vitatta a panaszt.
10. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,
amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba
lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell
venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is, mivel az eljárás akkor már
csaknem egy éve folyamatban volt. A felek által előterjesztett információk
és az ügyiratok alapján a szóban forgó időszak még nem zárult le. Ilyen
módon két bírósági szinten már tizenöt éve és hét hónapja tart.
A. Elfogadhatóság
11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.