EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(17623/04. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. április 1.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Szilvássy kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök

Antonella Mularoni,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria, bírák,

Sally Dollé Hivatalvezető,

2008. március 11-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(17623/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Szilvássy Béla (a “kérelmező”) terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2007. szeptember 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt

a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1944-ben született és Budapesten él.

5. 1989 májusában egy magánszemély tulajdonjog megállapítása iránti

pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon M.M. ellen.

6. 1989 májusa és 1992 novembere között a Kerületi Bíróság tizenegy

tárgyalást tartott, számos tanút hallgatott meg, és ingatlanforgalmi szakértőt

rendelt ki.

7. 1992. november 5-én a felperes tárgyalás kitűzését kérte a Kerületi

Bíróságtól. Ezt követően a Kerületi Bíróság igazságügyi elme-

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

orvosszakértőt rendelt ki a kérelmező elmeállapotának kivizsgálására. A

szakértő 1993. június 23-án terjesztette elő szakvéleményét, megállapítva az

alperes cselekvőképességének korlátozott voltát.

8. Július 2-án a Kerületi Bíróság ügygondnokot rendelt ki az alperes

számára.

9. 1993. december 9-én és 1994. január 18-án a Kerületi Bíróság

tárgyalásokat tartott. Január 19-én visszavonta az ügygondnok kirendelését.

10. 1994. február 28-án az alperes elhunyt. 1994. március 7-én a Kerületi

Bíróság megállapította az eljárás félbeszakadását.

11. 1995. április 28-án a kérelmező, mint az alperes jogutódja, perbe

lépett.

12. 1995. október 24-én, 1996. július 4-én és november 21-én, 1997.

január 23-án, 1997. március 14-én és május 14-én a Kerületi Bíróság

tárgyalásokat tartott és tanúkat hallgatott meg.

13. 1997. június 16-án a felperes megváltoztatta keresetét.

14. 1997. szeptember 15-én és november 25-én, 1998. március 23-án,

június 26-án és november 3-án a Kerületi Bíróság további tárgyalásokat

tartott és tanúkat hallgatott meg.

15. 1999. február 1-jén a felperes a Kerületi Bíróság felhívására

előkészítő iratot nyújtott be, az abban foglalt kérdés megválaszolása

ingatlanforgalmi szakértőt igényelt.

16. 1999. február 19-én, illetve 1999. február 22-én a Kerületi Bíróság

ingatlanforgalmi, illetve tárgyszakértőt rendelt ki. Az ingatlanforgalmi

szakértő helyszíni szemléről határozott. Mivel a szemlén a kérelmező nem

jelent meg, 1999. szeptember 28-án meg kellett ismételni a szemlét. Az

ingatlanforgalmi szakértő 1999. október 4-én nyújtotta be szakvéleményét.

17. Ezt követően az ügyet a Kerületi Bíróság egy másik bírájához tették

át.

18. 1999. október 8-én és november 11-én a felek észrevételeket

terjesztettek elő.

19. 2002. március 22-én a Kerületi Bíróság tájékoztatta a feleket, hogy

további írásos észrevételeket tehetnek a szakvéleménnyel kapcsolatban.

2002. május 30-án a Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. Mindkét fél

előkészítő iratot nyújtott be a Kerületi Bírósághoz.

20. 2002. július 26-án a Kerületi Bíróság kiegészítő szakvélemény

elkészítését rendelte el. A szakvélemény november 25-én készült el.

21. 2002. szeptember 26-án a bíróság tárgyalást tartott, amelyen a feleket

meghallgatta. 2003. április 23-án a tárgyszakértőt szakvéleménye

kiegészítésére hívta fel. A szakértő a felhívásnak nem tett eleget, ezért a

bíróság végzésével pénzbírsággal sújtotta. 2003. augusztus 29-én a Kerületi

Bíróság a szakértő kérelmére felmentette őt a kirendelés alól. Szeptember 9-

én a felperes újabb tárgyszakértő kirendelését kérte a Kerületi Bíróságtól.

22. 2003. augusztus 23-án a Városi Bíróság új szakértő rendelt ki, aki

2004. január 24-én nyújtotta be szakvéleményét.

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

23. 2003. szeptember 16-án, 2004. február 18-án, március 30-án, október

25-én, 2005. február 14-én, április 11-én és május 20-án a bíróság további

tárgyalásokat tartott.

24. 2005. május 30-án a Kerületi Bíróság ítéletet hozott. A felperes

fellebbezett az ítélet ellen.

25. 2006. április 6-án a Fővárosi Bíróság részben megváltoztatta az

ítéletet.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

26. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

27. A Kormány vitatta a panaszt.

28. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell

venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság észrevételezi,

hogy1992 novemberében az ügy már három éve és hat hónapja folyamatban

volt.

29. A szóban forgó időszak 2006. április 6-án zárult le. Ilyen módon két

bírósági szinten tizenhárom évig és öt hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

30. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

31. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

32. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

33. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

34. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

35. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

36. A kérelmező 18000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.

37. A Kormány vitatta az igényt.

38. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági

alapon azonban 12800 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező

számára.

B. Költségek és kiadások

39. A kérelmező további 31000 eurót követelt a hazai bíróságok és a

Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére.

40. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.

41. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítési igényét semmilyen

releváns dokumentum nem támasztotta alá, ezért az igényt el kell utasítani.

SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

C. Késedelmi kamat

42. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

kár tekintetében 12800 (tizenkétezer nyolcszáz) eurót, továbbá az ezen

összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. április 1-jén, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Tulkens

Elnök

Sally Dollé

Hivatalvezető