SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Szilágyi kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök,

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,

Tekintettel a 2003. március 11-én kelt részleges határozatra,

2005. március 15-én zárt ülésen tartott tanácskozás után,

Az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (73376/01

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Szilágyi Imre (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2000. augusztus 12-én terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2003. március 11-én a Bíróság részben elfogadhatóvá nyilvánította a

kérelmet és arról határozott, hogy az eljárás elhúzódásával kapcsolatos

panaszt közli a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdését

alkalmazva úgy határozott, hogy a kérelem elfogadhatóságáról és érdeméről

együttesen dönt.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.

5. 1995. szeptember 29-én a kérelmező pert indított korábbi

munkáltatója ellen, munkaviszonyának helyreállítását, és az elmaradt

éjszakai pótlék megtérítését kérve a bíróságtól. 1996. március 5-én a

kérelmező keresetét módosította, és elmaradt munkabérének megtérítését is

kérte.

SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6. 1996. május 21-én, augusztus 9-én és szeptember 6-án a Fővárosi

Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott és 1996. november 15-én elutasította a

kérelmező keresetét. 1997. január 2-án a kérelmező fellebbezett. 1997.

augusztus 16-án kiegészítette fellebbezését.

7. 1997. november 5-én a Fővárosi Bíróság fenntartotta – amint 1998.

december 9-én

Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa is

helybenhagyta – az elsőfokú határozat azon részét, amelyik a kérelmező

munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozott. Az elmaradt éjszakai

pótlék tekintetében a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a Munkaügyi

Bíróság határozatát, s a Bíróságot a per további tárgyalására utasította.

8. 1999. április 7-én a kérelmező az eljárás jogerősen lezárt része

tekintetében perújítást indítványozott. A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati

kérelmet is előterjesztett, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1999. május 31-én

hivatalból elutasított.

9. A perújítási eljárásban 1999. október 1-jén, november 5-én és

december 17-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott. Ezt követően a

Munkaügyi Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be, s

felmentését kérte az ügy tárgyalása alól. 2000. május 9-én a Legfelsőbb

Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására.

10. Az elmaradt bér vonatkozásában folytatódó eljárásban a Pest Megyei

Munkaügyi Bíróság 2000. október 4-én meghallgatta a feleket, 2000.

október 10-én pedig igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki. 2000. december

4-én azonban a szakértő visszahívására került sor. 2001. május 18-án, június

22-én és szeptember 14-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott.

11. A kérelmező kifogása nyomán 2001. november 19-én a Pest Megyei

Munkaügyi Bíróság bírái elfogultságot jelentettek be. 2002. január 9-én a

Legfelsőbb Bíróság a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságot jelölte ki eljáró

bíróságként a perújítási ügyben. 2002. május 8-án a Munkaügyi Bíróság

elutasította a kérelmező perújítási kérelmét. 2002. július 15-én a Fejér

Megyei Bíróság helybenhagyta az ítéletet.

12. 2002. június 27-én a Legfelsőbb Bíróság a Székesfehérvári

Munkaügyi Bíróságot jelölte ki arra, hogy a folytatódó eljárásban

megvizsgálja a kérelmező elmaradt munkabérrel kapcsolatos keresetét.

2002. október 21-én és 2003. február 5-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást

tartott.

13. 2003. május 19-én a Munkaügyi Bíróság a kérelmező keresetének

egy részéről határozott. A kérelmező által a részítélet ellen előterjesztett

fellebbezést a Fejér Megyei Bíróság 2004. április 6-án elutasította. A

kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé.

Ezen eljárás jelenleg is folyamatban van.

14. 2004. október 29-én a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság

felfüggesztette a kérelmező keresetének többi részével kapcsolatos eljárást.

2005. január 5-én a Fejér Megyei Bíróság elutasította a kérelmező által az

eljárás felfüggesztése ellen előterjesztett fellebbezést.

SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

15. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

16. A Kormány vitatta a panaszt.

17. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 29-én kezdődött és

még nem ért véget. Ilyen módon három bírósági szinten már kilenc éve és öt

hónapja folyik.

A. Elfogadhatóság

18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.

Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.

Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

19. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában

meghatározott kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös

tekintettel az eset bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok

magatartására és arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld.

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A

Bíróság megismétli, hogy munkaügyi vitákban különleges szorgalommal

kell eljárni (Ruotolo v. Italy, judgment of 27 February 1992, Series A no.

230-D, 39.o. § 17).

20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

21. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná

a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 60 000 000¹forint összegű vagyoni és nem vagyoni

kártérítést kért.

24. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.

25. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem

vagyoni kárt azonban meg kell ítélni, bár figyelembe kell venni azt a

jelentős késedelmet, amelyet sikertelen perújítási kérelmével a kérelmező

okozott. Méltányossági alapon a Bíróság 3.000 eurót (EUR) ítél meg ilyen

címen a kérelmező számára.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

¹Kb. 240 000 euró.

SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. A kérelem többi részét elfogadhatóvá nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik,

kérelmező nem vagyoni kárának

megtérítéseként 3 000 eurót (háromezer euró) és az ezen összeget terhelő

adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összegek után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. április 5-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök