SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Székely kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos, bírák

és Sally Dollé, Hivatalvezető

2009. szeptember 29-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(38904/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Székely Ilona („a kérelmező”) 2005. október 20-án

terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Németh I, Győrben praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2008. november 17-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1953-ban született és Győrszentivánban él.

5. 1998 júliusában a kérelmező házassági bontópert indított. Több

tárgyalást követően 1999. október 1-jén a per egy apasági jogvita lezárásáig

felfüggesztésre került. E vita lezárulását követően az eljárás 2001. január

24-én folytatódott. 2001. március 21-én a bíróság részítélettel felbontotta a

házasságot. A felek megegyezése alapján elrendelt három hónapos

szünetelést követően 2001. július 4-én az eljárás a vagyonjogi kérdések

tekintetében folytatódott. Számos tárgyalás után és szakvélemények

SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

beszerzését követően a Győri Városi Bíróság 2005. február 4-én ítéletet

hozott. A Győr-Moson Sopron Megyei Bíróság 2005. szeptember 1-jén

helyben hagyta a határozatot. 2006. március 21-én a Legfelsőbb Bíróság

elutasította a felülvizsgálati kérelmet.

6. Egy, a válással kapcsolatos ingatlanvitával – melynek során a

kérelmező, úgy tűnik, elveszítette lakását – összefüggésben a kérelmező

pert indított korábbi ügyvédje ellen. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság

2003. december 18-án hozott jogerős határozatot.

7. Szintén

szóban forgó, ingatlannal kapcsolatos vitával

összefüggésben a Győri Városi Bíróság 2005. november 16-án elrendelte

annak a lakásnak a kiürítését, amely tekintetében a kérelmező bérleti

szerződése 2004. december 31-én lejárt. 2006. május 19-én kényszer-

kilakoltatás elrendelésére került sor.

A JOG

8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő”

követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.

9. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező által felhozott három eljárás

közül csak az első tekinthető olyannak, mint ami a 6. Cikk 1. bekezdése alá

tartozó túlzott késedelem (1998 júliusától 2006 márciusáig, ld. fenti 5.

bekezdés) kérdését felveti. Ilyen módon a figyelembe veendő időszak

mintegy hét évig és nyolc hónapig tartott. Ebből a tartamból a felek

megegyezése alapján elrendelt szünetelésnek megfelelő három hónapot,

valamint az eljárás – nyilvánvalóan szükséges – felfüggesztésének

megfelelő egy évet és négy hónapot le kell vonni. A fennmaradó időszak

azonban három bírósági szinten még így is hat évet meghaladó. Az eljárás

ezen hosszára figyelemmel a panaszt elfogadhatónak kell nyilvánítani.

10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,

ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az első eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdését megsértették.

11. A kérelmező az Egyezmény 1., 6. és 13. Cikkére hivatkozva

mindhárom eljárás kimenetelét is panaszolta. A házassági közös vagyonnal

kapcsolatos jogvitát illetően (ld. fenti 5. bekezdés) a Bíróság észrevételezi:

az ügyiratok átvizsgálása semmilyen bizonyítékot nem tárt fel arra

SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

vonatkozóan, hogy e rendelkezéseket megsértették. Különösen nincs jele

annak, hogy a bíróságok nem voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás más

módon tisztességtelen volt.

Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a fenti 6. bekezdésben ismertetett

eljárással kapcsolatos panasz a 35. Cikk 1. bekezdésében lefektetett hat

hónapos határidőn túl került előterjesztésre, mivel a jogerős hazai

határozatot 2003. december 18-án hozták meg, a kérelmet viszont csak

2005. október 20-án terjesztették elő.

Végezetül, a fenti 7. bekezdésben ismertetett üggyel kapcsolatos panaszt

illetően a Bíróság úgy véli, hogy – amennyiben a panasz úgy érthető, hogy

az a kérelmező otthona tiszteletben tartásához fűződő jogát érinti, s

feltételezve, hogy e tekintetben a kérelmező kimerítette a hazai

jogorvoslatokat – a kérelmezőt olyan intézkedés alá vonták, amelynek

törvényessége nem vitatott, s amely a 8. Cikk 2. bekezdése alapján a mások

– nevezetesen a szóban forgó lakás tulajdonosának – jogai védelmére

irányuló törvényes cél eléréséhez szükségesként, indokoltnak tekinthető.

Ebből következően a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 35.

Cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

12. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmező összesen 39600

euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt. A Kormány vitatta az

igényt. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedhetett. Méltányossági

alapon ítélve ilyen címen 1200 eurót ítél meg számára.

A kérelmező nem terjesztett elő külön költségtérítés iránti igényt.

13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem

többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen

összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie nemzeti valutában, a

teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. október 20-án, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Hivatalvezető

Françoise Tulkens

Elnök