EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
SZAKÁLY kontra Magyarország ügy  
(59056/00sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2004. május 25.  
.
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
1
A Szakály kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, elnök  
A.B. BAKA  
L. LOUCAIDES  
K. JUNGWIERT  
V. BUTKEVYCH,  
W. THOMASSEN  
M. UGREKHELIDZE, bírák  
és T.L. Early, hivatalvezető-helyettes,  
2004. május 4-én tartott zárt ülésén  
az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (59056/00  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Szakály Zoltán (a “kérelmező”) 2000. április 9-én terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Szakály M., Pécsett, Magyarországon praktizáló  
ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl  
Lipót, az Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.  
3. 2002. november 12-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az  
eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény  
29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a  
kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.  
A TÉNYEK  
1. A kérelmező 1931-ben született és Pécsett él.  
2. 1986. április 16-án a kérelmező házassági bontópert indított. A  
Nagyatádi Városi Bíróság előtt folyó eljárásban a házassági közös vagyon  
megosztását is kérte.  
3. 1987. január 6-án, március 3-án és június 19-én a Városi Bíróság  
tárgyalást tartott. A bíróság építész szakértőt rendelt ki a felek által a  
házukban eszközölt beruházások értékének megállapítására.  
4. 1987. szeptember 22-én a Városi Bíróság felbontotta a felek  
házasságát.  
5. 1987. október 21-én a szakértő előterjesztette szakvéleményét.  
2
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6. 1988. június 23-i ítéletében a Városi Bíróság megosztotta a házassági  
közös vagyont.  
Fellebbezés nyomán a Somogy Megyei Bíróság 1988. december 1-jén  
tárgyalást tartott, hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot, és új  
eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.  
7. A Városi Bíróság előtt megismételt eljárásban 1989. január 17-én a  
kérelmező kiterjesztette keresetét fiára és volt felesége édesanyjára.  
8. A Városi Bíróság 1989. március 31-én, április 17-én, május 16-án,  
július 26-án és szeptember 12-én tárgyalást tartott.  
9. 1991. február 11-én a Városi Bíróság mezőgazdasági szakértőt  
rendelt ki a felek tulajdonában álló gyümölcsös értékének megállapítására.  
A szakértő 1991. április 16-án nyújtotta be szakvéleményét.  
10. 1992. szeptember 7-én a Városi Bíróság meghallgatta az építész  
szakértőt és négy tanút. 1993. január 29-én újabb tárgyalásra került sor.  
11. 1993. november 2-án a Városi Bíróság megosztotta a házassági  
közös vagyont.  
12. 1993. december 2-án a kérelmező az ítélet kijavítását kérte. 1993.  
december 16-án a Városi Bíróság elutasította a kérelmet. A Megyei Bíróság  
1994. április 29-én helybenhagyta az elutasító határozatot.  
13. Fellebbezés nyomán a Megyei Bíróság 1994. április 28-án és június  
2-án tárgyalást tartott. 1994. június 10-én módosította az elsőfokú  
határozatot.  
14. 1994. október 17-én a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmet  
terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé.  
15. 1995. április 25-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a  
másodfokú határozatot és új eljárásra utasította a Megyei Bíróságot.  
16. A folytatódó eljárásban a bíróság 1995. november 16-án tárgyalást  
tartott. 1995. december 23-án a Megyei Bíróság mezőgazdasági szakértőt  
rendelt ki, aki 1996. május 28-án terjesztette elő szakvéleményét.  
17. 1996. szeptember 5-én és november 14-én a Megyei Bíróság  
további tárgyalásokat tartott. A november 14-i tárgyaláson a bíróság  
meghallgatta a mezőgazdasági szakértőt és egy tanút.  
18. 1996. november 29-én a Megyei Bíróság erdészeti szakértőt rendelt  
ki. A szakértő 1997. április 23-án előterjesztette, 1997. június 2-án pedig  
véglegesítette szakvéleményét.  
19. 1997. június 5-én és július 3-án a Megyei Bíróság meghallgatott egy  
tanút és az erdészeti szakértőt.  
20. 1997. július 10-én a kérelmező volt feleségének édesanyja meghalt.  
1997. július 18-án a Megyei Bíróság félbeszakította az eljárást. 1998.  
február 10-én a kérelmező arra kérte a bíróságot, hogy intézkedjék az  
elhunyt alperes jogutódjának perbevonása érdekében. 1998. május 4-én a  
helyi közjegyző tájékoztatta a bíróságot, hogy a jogutód a kérelmező fia, aki  
már félként szerepel az eljárásban.  
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
21. 1998. augusztus 28-án a Megyei Bíróság további kérdéseket intézett  
az erdészeti szakértőhöz. A szakértő 1998. november 9-én nyújtotta be  
válaszait.  
22. 1999. február 4-én a felek az eljárás szünetelését kérték.  
23. A kérelmező kérelmére 1999. október 7-én a Megyei Bíróság  
folytatta az eljárást és tárgyalást tartott.  
24. 1999. október 14-én a Megyei Bíróság jogerős ítéletet hozott. Az  
ítéletet 1999. november 4-én kézbesítették a kérelmezőnek.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN  
28. A kérelmező panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig  
elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek  
releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”  
25. A Kormány vitatja a panaszt.  
26. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak 1992.  
november 5-én kezdődött, amikor az egyéni kérelmezési jog Magyarország  
általi elismerése hatályba lépett. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű  
voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1992.  
november 5-én milyen stádiumban volt az eljárás.  
A szóban forgó időszak 1999. november 4-én ért véget. Ilyen módon hét  
évig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
27. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
28. A Kormány úgy érvelt, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,  
főként amiatt, hogy szakértőket kellett kirendelni. A Kormány azt állította,  
hogy az eljárás szünetelését a felek kérték, ezért az nem róható az Állam  
4
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
terhére. A bíróságok magatartását illetően a Kormány fenntartotta, hogy a  
hazai bíróságok indokolatlan késedelem nélkül jártak el.  
29. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.  
34. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát  
az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott  
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset  
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,  
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.  
Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR  
2000-VII).  
30. A Bíróság számára önmagában az a tény, hogy több szakértőt kellett  
kirendelni egyes vagyontárgyak értékének a megállapítására, nem ad  
magyarázatot az eljárás teljes hosszára, mivel az ügy jogi szempontból nem  
tekinthető bonyolultnak.  
31. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy  
1999. február 4-én a kérelmező a többi féllel együtt az eljárás szünetelését  
kérte. 1999. október 7-én a kérelmező kérelme nyomán az ügy vizsgálata  
folytatódott. Ezt a nyolc hónapos késedelmet a kérelmező terhére kell róni.  
32. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a  
tárgyalásokra rendszeres időközönként került sor. Ugyanakkor a Bíróság  
úgy véli, hogy a hazai bíróságok nem használták fel hatékonyan ezeket az  
alkalmakat arra, hogy az ügyben jogerős határozatot hozzanak. Az  
Egyezmény Magyarország vonatkozásában történt hatálybalépését követően  
a bíróságoknak még hét évre volt szükségük ahhoz, hogy lezárják az ügyet  
(ld. 31. bekezdés). Meg kell jegyezni, hogy az eljárás 1986 óta folyamatban  
volt, így a hatálybalépés időpontjakor már előrehaladott stádiumban kellett  
volna lennie.  
Figyelemmel arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára –  
nevezetesen a házassági kötelék megszüntetése a közös vagyon jogerős  
megosztásával –, a Bíróság úgy véli, a hazai bíróságoktól elvárható lett  
volna, hogy nagyobb szorgalmat tanúsítsanak az ügy kezelésében.  
33. Ezen körülmények között a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy  
a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény  
6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTA  
TEKINTETÉBEN, TOVÁBBÁ HETEDIK KIEGÉSZÍTŐ  
A
JEGYZŐKÖNYV 5. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
Elfogadhatóság  
34. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok által a fenti  
eljárásban hozott határozatok hibásak. A kérelmező az Egyezmény 6.  
cikkének 1. bekezdésére, továbbá a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5.  
cikkére hivatkozott. A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére is  
figyelemmel a Bíróság úgy véli, az ügyiratokban nincs jele annak, hogy az  
ügyet tárgyaló bíróság elfogult lett volna, vagy hogy az eljárás bármilyen  
egyéb módon tisztességtelen lett volna. Önmagában az a tény, hogy a  
kérelmező nincs megelégedve a per kimenetelével, nem alapoz meg  
vitatható igényt a 6. cikk megsértésének megállapítására.  
Továbbá, az ügyiratok alapján annak sincs nyoma, hogy megsértették  
volna a kérelmezőt a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. cikke alapján  
megillető jogokat.  
Ebből következik, hogy a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan  
megalapozatlan a 35. cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, s hogy a  
kérelmet az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
40. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
35. A kérelmező 278.405.795 forintot kért vagyoni és nem vagyoni  
kárának megtérítéseként.  
42. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.  
43. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és  
az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni  
kárként azonban 5.000 eurót ítél meg a kérelmező számára.  
6
SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
B. Költségek és kiadások  
44. A kérelmező ilyen címen nem támasztott igényt.  
C. Késedelmi kamat  
45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem többi  
részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését az eljárás  
hossza tekintetében megsértették;  
3. Megállapítja,  
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése  
szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának  
megtérítéseként 5.000 eurót (ötezer euró) és az ezen összeget terhelő  
adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a  
kifizetéskor érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával.  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot  
kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit  
egyhangúlag elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. május 25-én a  
Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
T.L. EARLY  
hivatalvezető-helyettes  
J.-P. COSTA  
elnök