CONSEIL  
DE L’EUROPE  
COUNCIL  
OF EUROPE  
COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME  
EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS  
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(37470/06. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2008. december 9.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Szabó Béla kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Danutė Jočienė,  
Dragoljub Popović  
Sajó András,  
Nona Tsotsoria, bírák  
és Sally Dollé, Hivatalvezető  
2008. november 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően az  
azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(37470/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok  
védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy  
magyar állampolgár, Szabó Béla („a kérelmező”) 2006. június 5-én  
terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Szőllős Gy. Salgótarjánban praktizáló ügyvéd  
képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő  
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2008. február 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Arról is döntött, hogy a kérelem érdeme és elfogadhatósága  
egyidejűleg kerül megvizsgálásra (29. cikk 3. bekezdés).  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmező Salgótarjánban él.  
5. 1999. szeptember 29-én a kérelmező munkáltatója állítólagos  
leltárhiány miatt pert indított a kérelmező ellen.  
6. Több tárgyalást követően a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2001.  
május 15-én helyt adott a felperesi keresetnek.  
7. 2001. október 25-én a Nógrád Megyei Bíróság helyben hagyta a  
határozatot. 2002. november 27-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül  
helyezte ezen ítéleteket, és a Munkaügyi Bíróságot új eljárás lefolytatására  
utasította.  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
8. A megismételt eljárásban több tárgyalást és szakvélemények  
beszerzését követően a Munkaügyi Bíróság 2005. január 27-én ismét a  
felperes javára döntött.  
9. 2005. május 26-án a Megyei Bíróság megváltoztatta a határozatot.  
10. A kérelmező felülvizsgálati kérelme 2005. szeptember 15-én érkezett  
meg a Legfelsőbb Bíróságra. Bár a Polgári perrendtartásról szóló törvény  
273. § (4) bekezdése 60 napos határidőt ír elő a kérelem előzetes  
vizsgálatára, erre csak 2006. április 12-én került sor. Ezen a napon a bíróság  
egyesbírája egy részletesen indokolt, hat oldalas határozatban  
megállapította, hogy a kérelmező kérelme nem tárt fel jogszabálysértést,  
különösen nem a szakvélemény értelmezésére vonatkozó szabályok  
megsértését. Bár a határozat meghozatalára formálisan a kérelem  
elfogadhatóságáról döntő eljárásban került sor, valójában a bíróság  
érdemben foglalkozott a kérelmező ügyével. A Legfelsőbb Bíróság végzését  
2006. május 29-én kézbesítették a kérelmező számára.  
11. A kérelmező panaszt terjesztett elő, azt állítva, hogy a 60 napos  
határidő megsértése miatt az egyesbírónak nem volt joga elutasítani a  
kérelmet, és hogy tárgyalást kellett volna tartani.  
12. 2006. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának  
vezetője elutasította a kérelmező panaszát.  
Elmagyarázta, hogy a  
késedelem oka a Legfelsőbb Bíróságon felhalmozódott ügyhátralék volt, s  
hogy a 273. § (4) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a késedelem  
tárgyalástartási kötelezettséget keletkeztet a Legfelsőbb Bíróságra nézve.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
13. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”  
14. A Kormány vitatta a panaszt.  
A. Elfogadhatóság  
15. A Kormány előterjesztette, hogy az ügyben a Megyei Bíróság hozott  
végleges határozatot 2005. május 26-án, és hogy a kérelmező csak 2006.  
június 5-én – vagyis a 35. cikk 1. bekezdésében lefektetett hat hónapos  
határidő lejárta után – nyújtotta be kérelmét. A kérelmező által  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
előterjesztett, a Legfelsőbb Bíróság által az elfogadhatósági szakaszban  
elutasított felülvizsgálati kérelem a Kormány szerint nem minősült hatékony  
jogorvoslatnak, és nem érintette a határidő folyását.  
A kérelmező vitatta ezt a nézetet.  
16. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás ésszerűségének vizsgálata  
céljára a Bíróságnak minden olyan szintet figyelembe kell vennie, amely  
befolyásolhatta az ügy kimenetelét (ld. Maria de Lurdes Rosa Marques and  
Others v. Portugal (dec.), no. 48187/99, 7 June 2001). Ezzel kapcsolatban a  
Bíróság megállapítja, hogy a jelen kérelem tekintetében a Legfelsőbb  
Bíróság 2006. május 29-én kézbesített, indoklással ellátott, a kérelmező  
felülvizsgálati kérelmével érdemben foglalkozó határozata minősül végleges  
határozatnak. Ezért a Kormány kifogását el kell utasítani. Továbbá, a  
Bíróság úgy véli, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az Egyezmény  
35. cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy  
semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell  
nyilvánítani  
B. Érdem  
17. A figyelembe veendő időszak 1999. szeptember 29-én kezdődött és  
2006. május 29-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten hat évig és  
nyolc hónapig tartott.  
18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns  
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek  
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).  
20. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,  
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,  
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés  
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság  
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az  
“ésszerű idő” követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
21. A kérelmező a 13. cikk alapján azt is panaszolta, hogy ügyének  
megkésett feldolgozása miatt a Legfelsőbb Bíróságnak tárgyaláson kellett  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
volna megvizsgálnia a kérelmet, s nem egyesbírónak kellett volna  
elutasítania úgynevezett előzetes eljárás keretében.  
22. Feltételezve a 13. cikk alkalmazhatóságát, a Bíróság annak  
felidézésével kezdi, hogy a 13. Cikk szerinti jogorvoslat hatékonysága nem függ  
a kérelmező számára kedvező kimenetel bizonyosságától (Sürmeli v. Germany  
[GC], no. 75529/01, § 98, ECHR 2006-....). A Bíróság utal a Legfelsőbb  
Bíróság Munkaügyi Kollégiumának vezetője által adott magyarázatra (ld.  
fenti 12. bekezdés), amely szerint a késedelem a Legfelsőbb Bíróságon  
felhalmozódott ügyhátralék miatt következett be, s amely szerint a 273. §  
(4) bekezdése – amelyre a kérelmező panaszát alapozta – nem értelmezhető  
úgy, hogy az előállt késedelem tárgyalástartási kötelezettséget keletkeztetett  
a Legfelsőbb Bíróságra nézve. Ezen körülmények között – s mivel az  
önkényesség semmilyen jele nem merült nem – a Bíróság meggyőződött  
arról, hogy ez a panasz a hazai jog félreértésén alapult. Ebből következően  
ez a panasz nyilvánvalóan alaptalan az Egyezmény 35. cikkének 3.  
bekezdése szerinti értelemben, így azt az Egyezmény 35. cikkének 4.  
bekezdése alapján el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
23. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt  
tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett  
félnek.”  
A. Károk  
24. A kérelmező 6000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.  
25. A Kormány vitatta az igényt.  
26. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az  
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban  
úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági  
alapon a Bíróság 1200 eurót ítél meg számára ilyen címen.  
B. Költségek és kiadások  
27. A kérelmező további 1000 eurót kért a Bíróság előtti eljárás miatt  
felmerült költségek és kiadások megtérítésére.  
28. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.  
29. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a  
költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok  
ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve  
SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
ésszerűek. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítési igényét  
semmilyen dokumentummal nem támasztotta alá, ezért az igényt el kell  
utasítani.  
C. Késedelmi kamat  
30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,  
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a  
kérelem többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni  
kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget  
terhelő adók összegét kell kifizetnie magyar forintban, a teljesítéskori  
átváltási árfolyam alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. december 9-én, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Sally Dollé  
Hivatalvezető  
Françoise Tulkens  
Elnök