SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Sesztakov kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

GAUKUR JÖRUNDSSON,

K. JUNGWIERT,

V. BUTKEVYCH,

W. THOMASSEN,

M. UGREKHELIDZE, bírák

és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese

2003. november 25-én tartott zárt ülésén

az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (59094/00

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,

Sesztakov Rezső (a “kérelmező”) 2000. február 21-én terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2002. április 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a házasság

felbontása iránti eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal.

Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy

határozott, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

4.

A

kérelmező 1959-ben született és Somlóvásárhelyen,

Magyarországon él.

5. 1993. május 6-án a kérelmező felesége házassági bontóper

megindítása céljából előzetes meghallgatás tartását kérte az Ajkai Városi

Bíróságtól. Válaszul 1993. július 7-én a kérelmező pert indított felesége

ellen az Ajkai Városi Bíróság előtt, tartásdíj fizetését követelve közös

2

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

fiúgyermekük számára, akit a fenti időpontban a kérelmező gondozott.

Keresete nyomán a Városi Bíróság 1993. szeptember 13-án és november 3-

án tárgyalást tartott. Az utóbbi időpontban a kérelmező felesége házasság

felbontása iránti keresetet nyújtott be. A bontópert a bíróság később

egyesítette a gyermektartási perrel.

6. Az egyesített eljárásban 1994. április 27-én, június 17-én, szeptember

16-án, október 31-én valamint 1995. február 3-án és április 5-én tartottak

tárgyalást.

7. Az április 5-i tárgyaláson a bíróság részítélettel kimondta a házasság

felbontását.A felek megállapodásával összhangban a gyermeket a kérelmező

feleségénél helyezte el. A bíróság tartásdíj fizetésére kötelezte a kérelmezőt,

szabályozta a láthatással kapcsolatos jogait és elrendelte, hogy a felek közös

tulajdonú lakásukat közösen használják. A bíróság számos tanúvallomásra,

így egy szociális munkás, a kérelmező két – az anya előző házasságában

született – mostohagyermekének, továbbá a házaspár gyermekének a

vallomására támaszkodott.

8. A kérelmező 1995. május 12-i fellebbezése nyomán a Veszprém

Megyei Bíróság 1995. szeptember 26-án tárgyalást tartott. Az 1995. október

10-i tárgyaláson a Megyei Bíróság megváltoztatta az elsőfokú határozatnak

a tartásdíj összegével és a láthatási joggal kapcsolatos részét.

9. 1995. december 3-án a házassági közös vagyon megosztása

tekintetében az eljárás a Városi Bíróság előtt folytatódott. 1995. december

13-án a bíróság tárgyalást tartott.

1996. február 21-én újabb tárgyalásra került sor. Ezen a tárgyaláson a

bíróság különböző szakvélemények beszerzéséről határozott.

10. 1996. május 31-én az ingatlanbecslő, július 23-án pedig az

értékbecslő terjesztette elő szakvéleményét.

11. Az 1996. október 18-án tartott tárgyaláson a Városi Bíróság

gépjárműszakértő kirendeléséről határozott. 1996. december 12-én a bíróság

szakvéleményének mielőbbi előterjesztésére szólította fel a szakértőt. A

szakértő 1996. december 31-én arról tájékoztatta a bíróságot, hogy nem

tudott kapcsolatba lépni a kérelmezővel, mivel az a bíróság számára

megadott címen nem volt elérhető. 1997. február 17-én a bíróság ismételten

szakvéleményének mielőbbi előterjesztésére szólította fel a szakértőt. 1997.

február 27-én a szakértő előterjesztette szakvéleményét.

12. 1997. április 28-án, május 12-én és november 17-én a bíróság további

tárgyalásokat tartott. Közben, június 6-án a kérelmező további szakértői

bizonyítás iránti indítványt tett. Bár ékszerszakértőt a Városi Bíróság

nehezen talált, végül 1998. február 27-én kirendelte a szakértőt, s felkérte a

feleket, hogy lépjenek kapcsolatba vele. 1998. július 30-án a szakértő

előterjesztette szakvéleményét.

13. 1998. szeptember 28-án a pszichológus szakértő terjesztette elő

szakvéleményét. A kérelmező kérelmére a bíróság elhalasztotta az 1998.

október 28-i tárgyalást.

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

14. A következő tárgyalásra 1999. január 20-án került sor. A Városi

Bíróság felhívta az ingatlanszakértőt, hogy 1996. május 31-én kelt

szakvéleményét az azóta bekövetkezett esetleges változásokra tekintettel

egészítse ki. 1999. március 19-én a Városi Bíróság felhívta a szakértőt, hogy

sürgősen járjon el az ügyben. 1999. március 24-én a szakértő előterjesztette

szakvéleményét, melyet az ingatlan helyszíni szemléje alapján készített el.

15. 1999. szeptember 27-én és október 25-én a bíróság további

tárgyalásokat tartott. Az október 25-i tárgyaláson sem a kérelmező, sem jogi

képviselője nem jelent meg. Időközben a Városi Bíróság tájékoztatást kért a

felek bankjától a lakásukkal kapcsolatos jelzálogjogokról. 1999. október 29-

én a Városi Bíróság felhívta a feleket, hogy adjanak felmentést a banktitok

alól. A banktitok alóli felmentést a felek 1999. november 17-én küldték meg

a banknak. 1999. december 28-án a Városi Bíróság további felvilágosítást

kért a banktól a lakással kapcsolatos, a felek bankszámlájáról teljesített

kifizetésekről. 2000. január 24-én a bíróság felszólította a kérelmezőt, hogy

a bank által megkívánt formában adja meg a banktitok alóli felmentést.

2000. március 17-én a bank előterjesztette a kért információt.

16. A 2000. április 26-i és május 22-i tárgyaláson a bíróság több tanút

meghallgatott a felek közös lakásának a használatával kapcsolatban. Az

utóbbi alkalommal a Városi Bíróság helyszíni tárgyalás keretében

megtekintette a lakást.

17. 2000. december 13-án a Városi Bíróság ítéletet hozott a házastársi

közös vagyon megosztásáról. A kérelmező 2000. december 20-án, az

alperes pedig december 27-én fellebbezett az ítélet ellen.

18. A Veszprém Megyei Bíróság 2001. február 20-án, március 1-én és

március 20-án tárgyalást tartott. A tárgyalásokon a felek megpróbáltak

egyezségre jutni lakásuk eladását illetően. A felek 2001. március 28-án

előterjesztett közös kérelmére a Megyei Bíróság 2001. április 3-án

megszüntette az eljárást, és hatályon kívül helyezte a 2000. december 13-i

határozatot.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

19.

A

kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében

megkívánt „ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése

kimondja:

„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ... ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

4

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

20. A Kormány vitatta az érvelést.

21. A figyelembe veendő időszak 1993. július 7-én kezdődött és 2001.

április 3-án ért véget. Ilyen módon csaknem hét évig és kilenc hónapig

tartott.

A. Elfogadhatóság

22. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.

B. Érdem

23. A Kormány elfogadta, hogy a felmerült jogkérdések nem voltak

különösebben bonyolultak. A Kormány szerint az eljárásban bizonyos

késedelmet okozott, hogy a Városi Bíróság számára nehézséget okozott a

gépjárműszakértői szakvélemény beszerzése és a megfelelő ékszerszakértő

megtalálása. A bíróság azonban minden szükséges erőfeszítést megtett a

szakvélemények beszerzése érdekében. Ezért nem róható a hatóságok

terhére ésszerűtlen késedelem. A Kormány továbbá kifejtette, hogy a felek

együttműködésének a hiánya is gátolta a szakvélemények előterjesztését.

24. A kérelmező vitatta ezt az érvelést.

25. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a

felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

26. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy sem a tények, sem pedig az

alkalmazandó jog szempontjából nem volt különösebben nehéz.

27. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az

1996. október 18. és 1997. február 27. közötti késedelem azért következett

be, mert a kérelmező nem volt elérhető a szakértő számára megadott címen.

Továbbá, a kérelmező az 1998. október 28-ra kitűzött tárgyalás elhalasztását

kérte, s nem jelent meg az 1999. október 25-i tárgyaláson. A Bíróság

azonban úgy találja, hogy az eljárás teljes hosszát figyelembe véve e

késedelmek nem voltak jelentősek.

28. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy 1997.

november 17. és 1998. október 28., továbbá 1999. január 20 és 1999.

szeptember 27. között a bíróság nem tűzött ki tárgyalást az ügyben. Az

utóbb említett időszakban mindössze annyi haladás történt, hogy

előterjesztésre került egy időközben elavulttá vált szakvélemény kiegészített

változata.

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

29. A Bíróság azt is megjegyzi, hogy a házasságot megszüntető, továbbá

a gyermekelhelyezésről és a tartásról rendelkező részítélet meghozatalától a

Városi Bíróságnak öt évre volt szüksége a házastársi közös vagyon

megosztásáról rendelkező elsőfokú határozat meghozatalához.

30. Ezen körülmények miatt a Bíróság úgy találja, hogy az eljárás

elhúzódása főként a nemzeti hatóságok terhére róható.

31. Tekintettel különösen az eljárás teljes hosszára és arra, hogy mi volt

a per tétje a kérelmező számára, a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy

ebben az ügyben a bíróságok nem hoztak ésszerű időn belül

határozatot. Ilyen módon az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSE ÉS A 13. CIKK

ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS TISZTESSÉGES

VOLTA VONATKOZÁSÁBAN

32. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a fenti eljárásban hozott

bírósági határozatok tévesek voltak. Az Egyezmény 6. és 13. cikkeire

hivatkozott.

Elfogadhatóság

33. A Bíróság az ügyiratok alapján nem látja annak jelét, hogy az ügyet

tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyébként

tisztességtelen lett volna. A kérelmező beadványaiból sem tűnik ki, hogy az

Egyezményben számára biztosított jogokat megsértették volna. Ebből

következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan a 35.

cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4.

bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 8. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

34. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás kimenetele a

gyermekelhelyezés tekintetében megsértette a családi élete tiszteletben

tartásához fűződő jogát. Az Egyezmény 8. cikkére hivatkozott.

Elfogadhatóság

35. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező és korábbi felesége

megállapodott

a

közös gyermek anyánál történő elhelyezéséről.

6

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

Következésképpen az Ajkai Városi Bíróság 1995. április 5-én a

megállapodást jóváhagyta, s a gyermeket az anyánál helyezte el.

36. Ebből következően a kérelmező nem állíthatja magáról, hogy az

Egyezmény 34. cikke szerinti értelemben áldozat, ezért panaszát az

Egyezmény 35. cikkének 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

IV. AZ EGYEZMÉNY ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE 1.

CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

37. Végül, a kérelmező sérelmezte, hogy az eljárás kimenetele a lakással

kapcsolatos tulajdonjog és használati jog tekintetében megsértette az Első

kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke alapján számára biztosított jogot arra, hogy

javait tiszteletben tartsák. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének

releváns része kimondja:

„Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához.

Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben

meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik...”

Elfogadhatóság

38. A házastársi közös vagyon megosztását illetően a Bíróság

észrevételezi, hogy a kérelmező és volt felesége ebben a tárgyban

megállapodást kötött. Ezért a kérelmező ebben a vonatkozásban nem

állíthatja magáról, hogy az Egyezmény 34. cikke szerinti értelemben

áldozat. A lakás használatát illetően a Bíróság megjegyzi, hogy a bírósági

határozatok magánfelek polgári jogi jogvitájára nyújtottak megoldást. E

határozatok önmagukban nem vethetik fel az Állam felelősségét az Első

kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke alapján, már csak azért sem, mert nincs jele

annak, hogy a meghozott határozatok vagy a lefolytatott eljárás önkényes

lett volna.

39. Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan a 35. cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az

Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

V. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

40. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

41. A kérelmező 5.000.000 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni

kára megtérítéseként.

42. A Kormány a kérelmező követelését túlzottnak találta.

43. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár

címén azonban a Bíróság 4.500 eurót ítél meg a kérelmező számára, mivel

ésszerű módon feltehető, hogy a kérelmezőt frusztráció érzésével töltötte el

az eljárás elhúzódása.

B. Költségek és kiadások

44. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.

C. Késedelmi kamat

45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a kérelem

többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a nem vagyoni kár megtérítéseként 4.500 eurót

(négyezer ötszáz) és az ezen összeget esetlegesen terhelő adók összegét

fizeti ki a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.

8

SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi

követelését.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-án

a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

T.L. EARLY

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök