SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Schwartz és mások kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos, bírák

és Sally Dollé, Hivatalvezető

2009. október 13-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(5766/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről

szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján három magyar

állampolgár, Schwartz Lászlóné, Schöffer Márton és Schöffer László („a

kérelmezők”) 2005. február 8-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2009. február 4-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1944-ben, 1952-ben,

illetve 1956-ban születtek és Pilisvörösváron élnek.

5. Az első kérelmező, Schwartz Lászlóné, egy ingatlannal kapcsolatos, a

Budakörnyéki Bíróság előtt 1994-ben indult perben 1995. május 17-én vált

féllé. Az elsőfokú ítéletet a Pest Megyei Bíróság1999-ben hatályon kívül

helyezte.

6. Néhány rövid időszaktól eltekintve, amikor az eljárás felfüggesztésre

került, a bíróság szakvéleményeket szerzett be, és 2003. december 11-ig

rendszeres időközönként számos tárgyalást tartott.

SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7. 2004. március 19-én a bíróság az eljárás szünetelését rendelte el, mivel

az egyik felperes elhalálozott. 2004. szeptember 27-én az elhunyt fél

jogutódjaként a második és a harmadik kérelmező perbe lépett. Az

ügyiratokban fellelhető információk szerint az ügy első fokon jelenleg is

folyamatban van.

A JOG

kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.

9. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak az első

kérelmező tekintetében eddig több mint tizennégy év és öt hónap. Ezen

időszakból le kell vonni az eljárás 2004-ben elrendelt szünetelésének

megfelelő hat hónapos időszakot, amely nem róható az Állam terhére. A

fennmaradó időszak azonban két bírósági szinten még így is tizenhárom

évet és tizenegy hónapot meghaladó. Továbbá, a második és a harmadik

kérelmező tekintetében figyelembe veendő időszak eddig egy bírósági

szinten öt év és egy hónap. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet

elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,

ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy

véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdését megsértették.

11. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmezők nem vagyoni

kártérítést követeltek, melynek összegét nem határozták meg. (Költségekkel

és kiadásokkal kapcsolatos igényt nem terjesztettek elő.) A Kormány vitatta

a kártérítési igényeket. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni

kárt szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság az első kérelmező számára

12800 eurót, a második és a harmadik kérelmező számára pedig fejenként

4000 eurót ítél meg. Továbbá, tekintettel arra, hogy a szóban forgó eljárás a

hazai bíróságok előtt még mindig folyamatban van, a Bíróság úgy véli, hogy

a legmegfelelőbb jogorvoslat az lenne, ha az eljárást – az Egyezmény 6.

Cikkének 1. bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban – a lehető

leghamarabb lezárnák (ld Uğuz v. Turkey, no. 31932/03, § 30, 13 December

2007).

SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

12. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, nem vagyoni kár tekintetében

(i) az első kérelmező számára 12800 (tizenkétezer nyolcszáz)

eurót,

(ii) a második és a harmadik kérelmező számára fejenként 4000

(négyezer) eurót,

továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie

nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. november 3-án, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Hivatalvezető

Françoise Tulkens

Elnök