EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(9077/05. és 10457/05. sz. (egyesített) kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. július 17.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Sándor kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria, bírák,

és Sally Dollé, Hivatalvezető,

2008. június 24-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy a Magyar Köztársaság ellen benyújtott két kérelmen (9077/05.

és 10457/05. sz.) alapul, amelyeket az emberi jogok és alapvető

szabadságok védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke

alapján két magyar állampolgár, Sándor László Levente és Sándor Lászlóné

(a “kérelmezők”) 2005. február 4-én és 2005. február 11-én terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőket Cech A. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte

az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2007. december 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a

Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmezők, férj és feleség, 1928-ban, illetve 1936-ban születtek és

Budapesten élnek.

5. 1995. március 1-jén a Fővárosi Bíróság elrendelte a dél-pesti Általános

Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) felszámolását. Az

eljárásban mindkét kérelmező önálló hitelezői igénnyel fellépő hitelező volt.

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

6. 1996 májusában a felszámoló elkészítette a közbenső mérleget,

amelyet megküldött a kérelmezőknek. 1996. május 31-én a kérelmezők

kifogást nyújtottak be a közbenső mérleg ellen. 1997 januárjában a Fővárosi

Bíróság egy legfelsőbb bírósági határozat meghozataláig felfüggesztette a

mérleg felülvizsgálatát. 1997 áprilisában a Fővárosi Bíróság ismét

felfüggesztette a kérelmezők által benyújtott kifogással kapcsolatos eljárást.

A kérelmezők azt állítják, hogy a Fővárosi Bíróság soha nem bírálta el a

kifogást.

7. A megismételt eljárásban 1999. július 28-án a Fővárosi Bíróság

elfogadta a felszámoló által készített zárómérleget. A kérelmezők

fellebbeztek a határozat ellen. 2004. július 12-én a Legfelsőbb Bíróság

hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság határozatát, és az elsőfokú

bíróságot új eljárásra utasította.

8. A megismételt eljárásban a kérelmezők kifogást nyújtottak be a

felszámoló egyik intézkedése, nevezetesen az adós egyik ingatlanának

értékesítése ellen. 2005 májusában a Fővárosi Bíróság elutasította a

kifogást. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Ítélőtábla 2006 szeptemberében

helyben hagyta az elsőfokú határozatot. 2007 májusában a Legfelsőbb

Bíróság felülvizsgálati tanácsa helyben hagyta a jogerős határozatot.

9. 2007 novemberében a Fővárosi Bíróság elrendelte, hogy a végrehajtó

3835643 forintot (megközelítőleg 15577 eurót) fizessen a kérelmezőknek

igazolt hitelezői igényként. A teljes összeg kifizetésére sor került.

10. Az ügyiratokban fellelhető információk szerint a felszámolási eljárás

jelenleg is folyamatban van.

A JOG

I. A KÉRELMEK EGYESÍTÉSE

11. A Bíróság megjegyzi, hogy a 9077/05. és a 10457/05. sz. kérelem

tárgya azonos, mivel a kérelmezők – akik férj és feleség – ugyanazon hazai

eljárásban felek. Ezért a Bíróság Szabályzatának 42. szabálya alapján a

kérelmek egyesítésének van helye.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

12. A kérelmezők panaszolták, hogy a felszámolási eljárás hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdése kimondja:

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

13. A Kormány vitatta a panaszt.

14. A figyelembe veendő időszak 1995. március 1-jén kezdődött. A felek

által előterjesztett információk és az ügyiratokban fellelhető tényállási

elemek szerint még nem zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten több

mint tizenhárom éve és négy hónapja tart.

A. Elfogadhatóság

15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

19. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

III. AZ EGYEZMÉNYHEZ FŰZÖTT ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ

JEGYZŐKÖNYV 1. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

20. A kérelmezők továbbá panaszolták, hogy az eljárás hossza

sértette az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján számukra

biztosított, javaik tiszteletben tartásához fűződő jogot. Az Első kiegészítő

jegyzőkönyv 1. Cikke kimondja:

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

“Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit

sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben

meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.

Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények

alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében

történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok

megfizetését biztosítsák.”

21. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz az Egyezmény 6. Cikkének

1. bekezdése alapján előterjesztett, a Bíróság által fent már megvizsgált

panasszal kapcsolatos, így elfogadhatóvá kell nyilvánítani. Az Egyezmény

6. Cikkének 1. bekezdése alapján hozott döntésre (ld. fenti 19. bek.)

figyelemmel azonban a Bíróság úgy véli: nem szükséges külön

megvizsgálni, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkét megsértették-

e (ld. Zanghì v. Italy, 1991. február 19-i ítélet, Series A no. 194-C, 47. o.,

23. §).

IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmezők együttesen 82781 euró vagyoni és nem vagyoni

kártérítést követeltek.

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági

alapon a Bíróság 11200 eurót ítél meg mindkét kérelmező számára.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmezők további 1200 eurót követeltek a Bíróság előtti eljárás

során felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Előterjesztették, hogy

igényük az ügyvédjükkel kötött megállapodáson alapul. Tételes elszámolást

nyújtottak be az ügyvéd által felszámított munkaórákról, amely szerint az

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

ügyvéd 100 eurós óradíjjal tizenkét munkaórát fordított az ügyre (két óra

konzultáció az ügyféllel; négy óra ügyirat tanulmányozás; két óra esetjog

tanulmányozás; négy óra beadványkészítés).

27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

tekintettel a Bíróság ilyen címen a kérelmezők számára együttesen a teljes

kért összeg megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Úgy határoz, hogy egyesíti a kérelmeket;

2. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;

3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

4. Megállapítja, hogy nem szükséges külön megvizsgálni az Egyezményhez

fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján előterjesztett

panaszt;

5. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a

kérelmezők számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a

teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:

(i) nem vagyoni kár tekintetében mindkét kérelmező számára

fejenként 11200 (tizenegyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen

összeget terhelő adók összegét;

(ii) költségek és kiadások tekintetében a kérelmezők számára

együttesen 1200 (egyezer kétszáz) eurót;

SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

6. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 17-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Tulkens

Elnök

Sally Dollé

Hivatalvezető