EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(5417/06. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2010. június 29.

Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Révész kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos,

Guido Raimondi, bírák

és Sally Dollé, Hivatalvezető

2010. június 8-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(5417/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről

szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar

állampolgár, Révész Gábor („a kérelmező”), 2006. január 30-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2009. október 21-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1953-ban született és Budapesten él.

5. A kérelmező 1993. augusztus 25-én jogellenes elbocsátás miatt, 1993.

szeptember 7-én pedig kártérítés iránt („A és B eljárás”) indított pert

korábbi munkáltatója ellen a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon.

6. 1993. november 30-án a kérelmező 182 másik felperessel, köztük 3

szakszervezettel együtt – akik közül az egyiket jogi tanácsadó szolgálatának

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

tagjaként a kérelmező képviselte –, jogellenes munkáltatói jogutódlás miatt

pert indított ugyanezen bíróság előtt („C. eljárás”).

A. Az A és B eljárás

7. A kérelmező által előterjesztett sikeres elfogultsági kifogást követően

1994. december 13-án a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölték ki

mindkét ügy tárgyalására. 1995. november 22-én, illetve 1995. december

20-án a Munkaügyi Bíróság a C eljárásban tárgyalt ügy elbírálásáig

elrendelte az A és B eljárás felfüggesztését.

8. 2002. augusztus 12-én a kérelmező a két ügy folytatását kérte azon az

alapon, hogy B eljárást a fellebbviteli bíróság megszüntette (ld. 16.

bekezdés, alább).

9. A Munkaügyi Bíróság 2004.január 22-én, illetve április 22-én

ítéleteket hozott, amelyekben elutasította a kérelmező kereseteit.

10. Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság 2005. június 10-én a

kérelmező kereseteinek részben helyt adó ítéleteket hozott. Az ítéleteket

2005. augusztus 3-án, illetve szeptember 5-én kézbesítették a kérelmező

számára. Az egyik ítélet vonatkozásában 2005. szeptember 7-én a bíróság

kijavítást rendelt el.

B. A C eljárás

11. 1994. december 2-án a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 123 felperes –

beleértve a kérelmezőt is – tekintetében elutasította a keresetet. 1995.

augusztus 25-én a Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróságot jelölte

ki az ügy tárgyalására. 1996. február 14-én ez a bíróság formai hibák miatt

hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot, megállapítva, hogy egyes

felperes társak tekintetében a kérelmező nem rendelkezett képviseleti

jogkörrel.

12. 1997. február 26-án a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölték ki

az ügy tárgyalására.

13. 1998. április 21-én a kérelmező az 1996. október 2-i végzés

kiegészítését kérte. 1998. október 28-án a Veszprém Megyei Bíróság

elutasította a kérelmet.

14. 1999. január 18-án, március 11-én és május 20-án a Munkaügyi

Bíróság tárgyalást tartott, 1999. május 27-én pedig ítéletet hozott.

Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság 1999. november 3-án hatályon

kívül helyezte az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására

utasította. 2000. február 18-án a kérelmező a határozat kijavítását és

kiegészítését kérte, amely 2000. június 19-én megtörtént.

15. 2000. december 21-én és 2001. január 18-án a Munkaügyi Bíróság

további tárgyalásokat tartott. 2001. március 26-án a Munkaügyi Bíróság

ítéletet hirdetett, melyben a legtöbb felperes (beleértve a kérelmezőt is)

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

vonatkozásában elutasította a keresetet, a többi felperes vonatkozásában

pedig megszüntette az eljárást. Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság

2001. október 8-án és november 26-án tárgyalást tartott. 2001. október 15-

én az alperesek kijelentették, hogy nem igényelnek költségtérítést azon

felperesektől, akik keresetüket és fellebbezésüket visszavonták.

16. 2002. február 8-án a kérelmező arról tájékoztatta a bíróságot, hogy

más felperesekhez hasonlóan ő is visszavonta keresetét és fellebbezését.

2002. február 18-án a Megyei Bíróság elrendelte az eljárás megszüntetését.

A határozatot 2002. augusztus 6-án kézbesítették a kérelmező számára.

A JOG

17. A kérelmező azt panaszolta, hogy az A és B eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt,

lényegében azt terjesztve elő, hogy a panaszolt eljárás felfüggesztése (ld.

fenti 7. bekezdés) – amely intézkedés mintegy hét évig tartott – az adott

körülmények között elkerülhetetlen volt, és annak tartamát le kell vonni az

eljárás teljes hosszából. A Kormány azt is előterjesztette, hogy a C

eljárásban a kérelmező maga is hozzájárult az eljárás elhúzódásához,

különösen azzal, hogy elmulasztotta jogi képviselői minőségének kellő

megalapozását (ld. fenti 11. bekezdés), s hogy megkésve kérte az 1996.

október 2-i végzés kiegészítését (ld. fenti 13. bekezdés). Továbbá, a

Kormány szerint az ügy bonyolult volt.

18. A Bíróság észrevételezi, hogy a C eljárás – amelyre tekintettel a

kérelmező fő kereseti kérelmei 1995 és 2002 között felfüggesztésre kerültek

– két bírósági szinten maga is mintegy hét évig tartott. A Bíróság

önmagában ezt a tartamot is aggályosnak tartja, még bonyolult ügyben és

arra a késedelemre is figyelemmel, amit a kérelmező az 1996. október 2-i

végzés elleni késedelmes fellebbezéssel, illetve jogi képviselői minőségének

bizonytalan voltával okozott. Következésképpen a fő eljárásoknak a C

eljárás elbírálásáig szükségessé vált felfüggesztése, mint olyan, nem

szolgálhat mentségül a hatóságok számára az A és B eljárás teljes

elhúzódására. Ennek megfelelően a figyelembe veendő időszak mindkét

ügyben két bírósági szinten mintegy tizenkét évig tartott. Az eljárás ezen

hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerűségét az eset

körülményeinek fényében, az alábbi kritériumokra figyelemmel kell

megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns hatóságok

magatartása, valamint a vita tétje a kérelmező számára (ld., többek között,

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

Munkaügyi vitákban különös szorgalommal kell eljárni (Ruotolo v. Italy,

judgment of 27 February 1992, Series A no. 230-D, p. 39, § 17).

20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender). A benyújtott anyagokat

megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan

tényt vagy meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között

eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára

figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és

nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6.

cikkének 1. bekezdését megsértették.

21. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 15 000 euró nem

vagyoni kártérítést követelt. A Kormány vitatta az igényt. Méltányossági

alapon a Bíróság 14 500 eurót ítél meg a kérelmező számára ilyen címen. A

Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az Európai

Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, amelyhez további

három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem

vagyoni kár tekintetében 14 500 (tizennégyezer-ötszáz) eurót,

továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie

nemzeti valutában,

a

teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 29-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Hivatalvezető

Françoise Tulkens

Elnök