RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(10501/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 11.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Ratalics kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

V. BUTKEVYCH,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIAE, bírák,

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 21-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (10501/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Ratalics Ágnes (a “kérelmező”) 2002. december 30-án terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az

eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.

bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát

együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1959-ben született és Budapesten él.

5. 1995. december 14-én a kérelmező házassági bontópert indított, kérte

a házassági közös vagyon megosztását, továbbá a házaspár közös

tulajdonban álló lakása használatának rendezését.

RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT

3

6. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1996. április 24-én és október 20-

án, továbbá 1997. február 16-án és december 4-én tárgyalást tartott. A

december 4-i tárgyaláson a Kerületi Bíróság kimondta a válást és a felek

kérelmére felfüggesztette a házassági közös vagyon megosztásával, továbbá

a lakáshasználat rendezésével kapcsolatos eljárást. 1997. december 11-én a

kérelmező az ügy tárgyalásának folytatását kérte.

7. Ezt követően a Kerületi Bíróság 1998. június 12-én, december 16-án,

1999. május 6-án, 2000. május 24-én, december 8-án és 2001. január 23-án

tárgyalást tartott.

8. 2001. február 8-án a Kerületi Bíróság megosztotta a felek vagyonát, a

lakás tulajdonjogát az alperesnek ítélte, s egyben arra kötelezte, hogy

kártérítést fizessen a kérelmező számára. A felek fellebbeztek.

9. 2001. július 3-án a Fővárosi Bíróság visszautalta az ügyet a Kerületi

Bírósághoz, a határozat kiegészítésére, s különösen arra utasította a

Bíróságot, hogy határozzon a kérelmező lakáshasználattal kapcsolatos

igényéről.

10. A folytatódó elsőfokú eljárásban 2001. október 30-án a Kerületi

Bíróság elutasította a kérelmező elfogultsági kifogását.

11. 2002. február 22-én a bíróság kiegészítette eredeti határozatát.

Megszüntette a kérelmező lakásélvezeti jogát és elutasította ezzel

kapcsolatos igényét.

12. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 2002. július 4-én és október

10-én tárgyalást tartott. Az október 10-i tárgyaláson részben megváltoztatta

az elsőfokú ítéletet, a lakás tulajdonjogát a kérelmezőnek ítélte,

megszüntette az alperes lakáshasználati jogát, az alperest a lakás 30 napon

belüli elhagyására, a kérelmezőt pedig kártérítés fizetésére kötelezte.

13. Mivel az alperes nem tett eleget a határozatban foglaltaknak, 2002.

december 19-én végrehajtási eljárás indult ellene. 2003. március 20-án a

Kerületi Bíróság kijavította a végrehajtást elrendelő határozatot.

14. 2003. április 22-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította az alperes 2002.

október 10-én előterjesztett felülvizsgálati kérelmét.

15. 2003. április 26-án a Kerületi Bíróság bírósági végrehajtót rendelt ki.

2003. június 16-án a kérelmező a végrehajtás mielőbbi foganatosítására

kérte a végrehajtót. Ugyanezen a napon a Kerületi Bíróság elutasította az

alperes eljárás felfüggesztése iránti kérelmét. 2003. december 9-én a

Fővárosi Bíróság elutasította fellebbezését.

16. 2004. február 19-én a kérelmező a végrehatás rendőri segédlettel

történő foganatosításának elrendelését kérte a Kerületi Bíróságtól. 2004.

március 2-án a bíróság helyt adott a kérelemnek, s a bírósági végrehajtásról

szóló törvény 174(d). szakasza alapján kibocsátotta a végzést.

17. 2004. április 9-én az alperest kilakoltatták.

4

RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

18. A kérelmező panaszolta, hogy a házassági közös vagyon megosztása

iránti per hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.

bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

19. A Kormány vitatta a panaszt.

20. A figyelembe veendő időszak 1995. december 14-én kezdődött és

2004. április 9-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem

nyolc évig és négy hónapig tartott, beleértve a végrehajtási szakot is.

A. Elfogadhatóság

21. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

24. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT

5

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

25. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok előtt

lefolytatott eljárás tisztességtelen volt. Az Egyezmény 6. és 13. Cikkeire,

továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére és a Hetedik kiegészítő

jegyzőkönyv 5. Cikkére hivatkozott.

26. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,

Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, § 28).

27. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele

annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy

hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a

kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben

vagy annak jegyzőkönyveiben a kérelmező számára biztosított egyéb

jogokat megsértették volna. Ebből következően a panasznak ez a része

nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése

szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.

6

RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

28. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

29. Vagyoni kár tekintetében a kérelmező 85.227 eurót követelt, amely

összeg megegyezik azon többlettel, amit volt férje számára az eljárás

elhúzódása miatt kártérítésként fizetnie kell, továbbá magában foglalja a

volt férj lakáshasználati díját a szóban forgó időszakban. Nem vagyoni kár

tekintetében a kérelmező 20.000 eurót követelt.

30. A Kormány vitatta az igényt.

31. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon ítélve 3.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

32. A kérelmező továbbá 3.050 eurót követelt alapvetően a hazai

bíróságok előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére.

33. A Kormány vitatta az igényt.

34. A Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek a jogi

képviselő által nem képviselt kérelmező számára.

C. Késedelmi kamat

35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT

7

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az

Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

3.000 eurót (háromezer euró), költségek és kiadások tekintetében 500 eurót

(ötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető