ORAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
3
A JOG
7.
A
kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében
foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.
8. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak három
bírósági szinten csaknem nyolc és fél évig tartott. Az eljárás ezen hosszára
figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
9. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. többek között, Frydlender v. France [GC], no.
30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a
Bíróság úgy véli: a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző
érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés
levonására bírná, különösen arra figyelemmel, hogy munkaügyi jogvitákban
különös szorgalommal kell eljárni (Ruotolo v. Italy, judgment of 27
February 1992, Series A no. 230-D, p. 39, § 17). A kérdéssel kapcsolatos
esetjogára figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan
hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az
Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
10. Az Egyezmény 6. és 13. Cikkére, valamint az Első kiegészítő
jegyzőkönyv 1. Cikkére hivatkozva a kérelmező az eljárás tisztességtelen
voltát és kimenetelét is panaszolta. Az ügyiratok áttanulmányozása azonban
semmilyen bizonyítékot nem tárt fel e rendelkezések megsértését illetően.
Különösen nincs arra utaló elem, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna,
vagy hogy az eljárás más módon tisztességtelen lett volna, illetve, hogy a
kérelmezőt önkényesen megfosztották volna tulajdonától. Ebből
következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan alaptalan, s ezt a részt
az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.
11. Az Egyezmény 41. Cikk alapján a kérelmező vagyoni kár
tekintetében 1,5 millió forintot, nem vagyoni kár tekintetében pedig 30000
eurót és annak kamatait követelte. A Kormány vitatta az igényeket. A
Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az állított
vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban úgy
véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon,
arra figyelemmel, hogy mi volt a per tétje, a Bíróság ilyen címen 4000 eurót
ítél meg számára.
12. A kérelmező további 1500 eurót követelt a hazai bíróságok és a
Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány
nem nyilvánított véleményt a kérdésről. A Bíróság esetjoga szerint a
kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai megtéríttetésére,
amennyiben bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és szükségszerűen
merültek fel, s összegüket tekintve ésszerűek. A Bíróság megjegyzi, hogy a
