EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

NÉMETH LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(3840/05. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. október 21.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Németh kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Işıl Karakaş, bírák

és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes

2008. szeptember 30-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(3840/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről

szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar

állampolgár, Németh Lajos („a kérelmező”) 2005. január 21-én terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2007. december 5-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1959-ben született és Győrben él.

5. 1995. február 3-án a G. gazdasági társaság pert indított a kérelmező

ellen, többek között annak megállapítását kérve a Győri Városi Bíróságtól,

hogy egy bérleti szerződés megszüntetése érvényes volt.

6. 1995. október 12-i részhatározatában a bíróság megállapította a

megszüntetés érvényességét, s a kérelmezőt a szóban forgó ingatlan

kiürítésére kötelezte. Fellebbezés nyomán 1996. november 7-én a Győr-

Moson-Sopron Megyei Bíróság a részhatározatot megváltoztatva elutasította

a felperes megszüntetés érvényességével kapcsolatos keresetét.

7. A megismételt elsőfokú eljárásban a Városi Bíróság 1997. július 3-án

1,1 millió forint kártérítés fizetésére kötelezte a kérelmezőt, és elutasította

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

ellenkeresetét. Fellebbezés nyomán 1998. január 21-én a Megyei Bíróság

helyben hagyta az 1,1 millió forint fizetésére kötelező rendelkezést, de az

elsőfokú ítélet többi részét hatályon kívül helyezte.

8. A megismételt elsőfokú eljárásban a Városi Bíróság több tárgyalást

tartott, szakvéleményt szerzett be, s 2001. május 22-én elutasította a

kérelmező ellenkeresetét. Fellebbezés nyomán 2001. november 28-án a

Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot.

9. A megismételt eljárásban az ügy tárgyalását áttették a Megyei Bíróság

illetékes tanácsához. Ez a bíróság több tárgyalást tartott és szakvéleményt

szerzett be. 2004. április 6-án a bíróság 2,8 millió forint kártérítést és

kamatot ítélt meg a kérelmező számára. Fellebbezés nyomán 2004. július 6-

án a Fővárosi Ítélőtábla csökkentette az összeget. A határozatot 2004. július

29-én kézbesítették a kérelmező számára.

10. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő arra hivatkozva,

hogy a jogerős határozat megalapozatlan volt, és ellentétben állt a releváns

anyagi jogi jogszabállyal.

11. A polgári perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján lefolytatott

előzetes vizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság 2004. november 5-én

elutasította a kérelem érdemi vizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a polgári

perrendtartásról szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó

időszakban hatályos szövegét alkalmazta, amely szerint jogerős határozat

anyagi jogszabályt sértő voltának felülvizsgálatára csak abban az esetben

kerülhetett sor, ha a felülvizsgálatot a bíróság a joggyakorlat egysége és

továbbfejlesztése érdekében szükségesnek ítélte.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

12. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

13. A Kormány vitatta a panaszt.

14. A figyelembe veendő időszak 1995. február 3-án kezdődött, és

legkorábban 2004. július 29-én zárult le. Ilyen módon három bírósági

szinten csaknem kilenc és fél évig tartott.

A. Elfogadhatóság

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az

Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá

megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért

elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. bek., ECHR 2000-

VII).

17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

19. A kérelmező azt is panaszolta, hogy felülvizsgálati kérelme érdemi

vizsgálatának Legfelsőbb Bíróság általi elutasítása az Egyezmény 13.

Cikkének megsértését jelentette. Végezetül előterjesztette, hogy a magyar

bíróságok határozatai az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján őt

megillető jogok megsértését jelentették.

20. Azt illetően, hogy a bíróság nem engedélyezte a kérelmező számára a

felülvizsgálatot, a Bíróság észrevételezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság

álláspontja szerint a kérelmező ügyében nem merült fel fontos, közérdekű

jogkérdés, ami a felülvizsgálat elvégzésének feltétele volt. A Bíróság

továbbá észrevételezi, hogy amennyiben valamely legfelsőbb bíróság

jogalap hiányára hivatkozva utasítja el egy ügy felülvizsgálatát, akkor

nagyon korlátozottá válik azon érvek köre, amelyek kielégítik az

Egyezmény 6. Cikke által támasztott követelményeket (ld. mutatis mutandis

Nerva and Others v. the United Kingdom (dec.), no. 42295/98, 11 July

2000). Ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

engedélyezése iránti kérelmekkel kapcsolatos határozataira is (Jaczkó

kontra Magyarország, 40109/03. sz. kérelem, 29. bekezdés, 2006. július

18.). Mivel semmilyen jel nem utal önkényességre, a panasz nyilvánvalóan

alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, ezért azt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

21. Továbbá, a Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező által az Első

kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján előterjesztett panasz semmilyen

jogsértést nem tár fel a kérelmező Egyezményben biztosított jogai

vonatkozásában, ügyét – amely magánfelek közötti jogvita volt – az

önkényesség bármilyen jele nélkül bírálták el. A kérelmező nem tekinthető

az Állam által tulajdonától megfosztott személynek. Ezért ez a panasz is

alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, és azt az Egyezmény

35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

A. Kár

23. A kérelmező 200000 euró vagyoni és 20000 euró nem vagyoni

kártérítést követelt.

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon a Bíróság 4800 eurót ítél meg a kérelmező számára

ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező 2000 eurót követelt a hazai bíróságok előtti eljárásban

felmerült költségek és kiadások megtérítésére, további 2000 eurót a Bíróság

előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások tekintetében, valamint 1000

eurót adminisztratív és postai költségek tekintetében.

27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a

költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve

ésszerűek. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítés iránti

igényét semmilyen releváns dokumentummal nem támasztotta alá, ezért azt

el kell utasítani.

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem

többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

kár tekintetében 4800 (négyezer nyolcszáz) eurót, továbbá az ezen

összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 21-én, a

Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

Françoise Elens-Passos

Hivatalvezető-helyettes

Françoise Tulkens

Elnök