4
NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a
felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France
[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
28. A Bíróság úgy találja, hogy az ügy elbírálása nem volt különösebben
nehéz sem a ténykérdések, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.
29. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy
1993. december 16-án és 1996. április 12-én a kérelmező nem kívánt
vallomást tenni. Bár igaz, hogy a kérelmező magatartása által okozott
késedelem nem róható az Állam terhére (ld. Eckle v. Germany, judgment of
15 July 1982, Series A no. 51, p. 36, § 82), az eljárás teljes hosszára
figyelemmel a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget annak, hogy a
kérelmező nem kívánt vallomást tenni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a
kérelmező nem hibáztatható amiatt, hogy gyakorolta a hallgatáshoz fűződő
jogát, s hogy a bizonyítási teher az ügyészségre hárult. Ilyen körülmények
között a kérelmező terhére nem róható inaktív időszak.
30. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a
kérelmező ügyében 1994. február 7. és 1996. április 12., továbbá 1997.
április 29. és 1999. április 27. között nem került sor eljárási cselekményre.
A meg nem magyarázott inaktív időszakok együttesen négy évet és két
hónapot tesznek ki, s az Állam terhére róhatók.
31. A fenti megfontolások elégségesek a Bíróság számára azon
következtetés levonásához, hogy a kérelmező ügyének tárgyalására nem
került sor ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését
megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
32. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:
„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
33. A kérelmező 102.200.407 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni
kárának megtérítéseként.
34. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott.
35. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár
címén azonban a Bíróság 6.500 eurót ítél meg a kérelmező számára.
