EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(3261/05. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. október 14.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Mrúz kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Antonella Mularoni,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria, bírák

és Sally Dollé, Hivatalvezető,

2008. szeptember 23-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(3261/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről

szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar

állampolgár, Mrúz Sándorné („a kérelmező”) 2004. december 10-én

terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2007. december 5-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1957-ben született és Budapesten él.

5. 1991. július 26-án a kérelmező pert indított egy biztosító társaság

ellen, kártérítést követelve azon sérülések miatt, amelyeket egy közúti

baleset során szenvedett el. A jogvita alapvetően a fizetendő kártérítés

összegével volt kapcsolatos.

6. Két szakvélemény beszerzését és számos tárgyalást követően 1997.

november 5-én a Fővárosi Bíróság ítéletet hozott. 2000. március 9-én a

Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot.

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

7. A megismételt eljárásban 2002. február 5-én a Fővárosi Bíróság havi

járadékot és 8,2 millió forint kártérítést ítélt meg a kérelmező számára.

8. 2004. április 28-án a Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa a

határozatot módosítva csökkentette az összeget. Ez a határozat jogerőssé

vált és 2004. június 28-án kézbesítésre került.

9. 2004. szeptember 14-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

ítélet kijavítása iránti kérelmét arra hivatkozva, hogy a kérelmező állításai

nem elírással, hanem a tények értékelésével voltak kapcsolatosak.

10. A polgári perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján lefolytatott

előzetes vizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa 2004.

október 1-jén érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találta a kérelmező

felülvizsgálati kérelmét. A tanács lényegében a polgári perrendtartásról

szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó időszakban hatályos

szövegére támaszkodott, amely szerint jogerős határozat anyagi jogszabályt

sértő voltának felülvizsgálatára csak abban az esetben kerülhetett sor, ha a

felülvizsgálatot a bíróság a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése

érdekében szükségesnek ítélte. A határozatot 2004. november 3-án

kézbesítették a kérelmező számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

12. A kérelmező panaszolta, hogy az első eljárás hossza (ld. fenti 5-10.

bekezdést) összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.

bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

13. A Kormány vitatta a panaszt.

14. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság

észrevételezi, hogy 1992. november 5-én az eljárás már több mint tizenöt

hónapja folyamatban volt.

A szóban forgó időszak 2004. június 28-án zárult le (ld. fenti 8.

bekezdés). Ilyen módon három bírósági szinten csaknem tizenegy évig és

nyolc hónapig tartott.

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

A. Elfogadhatóság

15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az

Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá

megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért

elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

Ez utóbbi kritériumot illetően a Bíróság megjegyzi, hogy közúti balesetek

áldozatainak járó kártérítés megítélésével kapcsolatos jogvitákban

különleges szorgalommal kell eljárni (ld. többek között Silva Pontes

v. Portugal, judgment of 23 March 1994, Series A no. 286-A, 15.o. 39.

bek.).

17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

19. A kérelmező a második eljárás hosszát is panaszolta (ld. fenti 11.

bekezdés). A Bíróság észrevételezi, hogy ez az ügy két bírósági szinten

megközelítőleg három évig tartott. Ez a késedelem nem tekinthető

ésszerűtlennek. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

20. A kérelmező továbbá előterjesztette, hogy a kijavításról szóló 2004.

szeptember 14-i, és a felülvizsgálattal kapcsolatos, 2004. október 1-i

határozat a 13. Cikk megsértését jelentette.

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

A kijavítás iránti kérelem elutasítását illetően a Bíróság úgy véli: az

ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság elfogult lett

volna, vagy hogy a határozatot önkényesen hozta volna meg. Ezért

alaptalanság miatt ezt a panaszt is el kell utasítani az Egyezmény 35.

Cikkének 3. és 4. bekezdése alapján.

A felülvizsgálati kérelem elutasítását illetően a Bíróság észrevételezi,

hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kérelmező ügyében nem

merült fel fontos, közérdekű jogkérdés, ami a felülvizsgálat elvégzésének

feltétele volt. A Bíróság továbbá észrevételezi, hogy amennyiben valamely

legfelsőbb bíróság jogalap hiányára hivatkozva utasítja el egy ügy

felülvizsgálatát, akkor nagyon korlátozottá válik azon érvek köre, amelyek

kielégítik az Egyezmény 6. Cikke által támasztott követelményeket (ld.

mutatis mutandis Nerva and Others v. the United Kingdom (dec.), no.

42295/98, 11 July 2000). Ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb

Bíróság felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmekkel kapcsolatos

határozataira is (Jaczkó kontra Magyarország, 40109/03. sz. kérelem, 29.

bekezdés, 2006. július 18.). Mivel semmilyen jel nem utal önkényességre, a

Bíróság úgy véli, hogy a panasz nyilvánvalóan alaptalan a 35. Cikk 3.

bekezdése szerinti értelemben, ezért azt az Egyezmény 35. Cikkének 4.

bekezdése alapján el kell utasítani.

21. Végezetül a kérelmező panaszolta, hogy a számára megítélt

kártérítési összeg Legfelsőbb Bíróság általi csökkentése tulajdontól való

megfosztásnak minősül, amely sérti az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.

Cikkét. A Bíróság azonban meggyőződött arról, hogy a panasz semmilyen

jogsértést nem tár fel a kérelmező Egyezményben biztosított jogai

vonatkozásában, mivel önkényességnek nincs jele az ügyben, amely

magánfelek közötti jogvitával volt kapcsolatos. Ezért megalapozatlanság

miatt ezt a panaszt is el kell utasítani az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.

bekezdése alapján.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

A. Kár

23. A kérelmező 140000 euró vagyoni és 28000 euró nem vagyoni

kártérítést követelt.

24. A Kormány vitatta az igényt.

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon a Bíróság 8000 eurót ítél meg a kérelmező számára

ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező további 8000 eurót kért a hazai bíróságok előtti eljárás

során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.

27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a

költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok

ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve

ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti

kritériumokra figyelemmel, a Bíróság elutasítja a hazai eljárással

kapcsolatos költségtérítési igényt.

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az első eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a

kérelem többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 14-én, a

Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Hivatalvezető

Françoise Tulkens

Elnök