MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Molnár kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője

2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után;

az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (22592/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Molnár Zoltánné (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2002. május 6-án terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2003. április 28-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

1. A kérelmező a roma etnikai kisebbség tagja, aki 1943-ban született és

Budapesten él.

2. 1996. október 3-án a kérelmező keresetet nyújtott be a bíróságon,

kérve az S. I.-né harmadik személytől megvett lakás kiüríttetését.

3. Időközben S.I.-né pert indított ugyanazon bíróság előtt, kérve az

adásvételi szerződés érvénytelenítését.

4. 1997. április 2-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság felfüggesztette a

kérelmező perében folytatott eljárást az adásvételi szerződés

érvényességével kapcsolatos jogvita lezárulásáig.

2

MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5. Az S.I.-né által indított eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság

1999. január 12-ig hat tárgyalást tartott, majd elutasította a felperes

keresetét. 1999. október 28-án a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a

Kerületi Bíróság határozatát, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság

elé. Öt tárgyalás után 2001. február 6-án a Kerületi Bíróság elutasította S.I.-

né keresetét. A Fővárosi Bíróság 2001. szeptember 13-án helybenhagyta az

ítéletet, amely jogerőssé vált.

6. A kérelmező kérelmére a Kerületi Bíróság 2002. május 2-án

tárgyalást tartott a szóban forgó lakás kiüríttetésével kapcsolatos perben.

Végzésében a bíróság a kérelmező tulajdonjogának bejegyzésére irányuló

földhivatali eljárás befejezéséig ismét felfüggesztette az eljárást.

7. A kérelmező 2002. május 15-én fellebbezett a végzés ellen,

előterjesztve, hogy mivel a Földhivatalban nem volt fellelhető a szerződés

eredeti példánya, a kérelmező tulajdonjogát nem lehetett bejegyezni.

8. 2002. május 29-én a Fővárosi Földhivatal arról tájékoztatta a Kerületi

Bíróságot, hogy a szerződés eredeti példányát a 2001. szeptember 13-án

befejezett perrel összefüggésben megküldte a Kerületi Bíróságnak. A

Földhivatal a szerződés visszaküldésére kérte a bíróságot.

9. 2002. július 9-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező 2002.

május 15-i fellebbezését azzal, hogy a tulajdonjog bejegyzését előzetes

kérdésként kell kezelni.

10. 2002. szeptember 4-én a Földhivatal arról tájékoztatta a kérelmezőt,

hogy a Kerületi Bíróság nem válaszolt megkeresésére.

11. 2002. szeptember 17-én a kérelmező is kérte a Kerületi Bíróságtól,

hogy küldje vissza a szóban forgó szerződést a Földhivatalnak.

12. 2004 februárjában a kérelmező azt a tájékoztatást kapta, hogy a

szóban forgó szerződést nem találják a bíróságon. Az eljárás továbbra is

vagy fel van függesztve, vagy folyamatban van.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

16. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...

17. A Kormány vitatta a panaszt.

MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

18. A figyelembe veendő időszak 1996. október 3-án kezdődött és még

nem ért véget. Ilyen módon az eljárás csaknem nyolc éve tart.

A. Elfogadhatóság

19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.

Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.

Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

22. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná

a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ A 13.

ÉS A 14. CIKK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS

TISZTESSÉGES VOLTA TEKINTETÉBEN

Elfogadhatóság

13. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás tisztességtelen volt.

Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére, továbbá a 13. és a 14. cikkekre

hivatkozott.

A Bíróság megjegyzi, hogy az eljárás még folyamatban van. Ezért a

kérelemnek ezt a részét mint idő előttit el kell utasítani az Egyezmény 35.

cikkének 1. és 4. bekezdése alapján.

4

MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

24. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

25. A kérelmező 11.520 euró vagyoni kártérítést kért az általa bérleti

díjként kifizetett összeg megtérítésére, továbbá 40.570 euró nem vagyoni

kártérítést követelt.

26. A Kormány vitatta a kérelmező követelését.

14. A bérleti díjként kifizetett összegeket illetően a Bíróság úgy véli,

hogy mivel hazai bíróságok előtt polgári perben követelheti ezen összeg

behajtását a bérlőtől, ezért ilyen címen nem kell megítélni semmilyen

összeget. Nem vagyoni kár címén azonban a Bíróság 6.000 eurót ítél meg a

kérelmező számára.

B. Költségek és kiadások

28. A kérelmező 392 eurót kért a hazai bíróságok és a Bíróság előtti

eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.

29. A Kormány vitatta a követelést.

30. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és

szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen

ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság úgy véli, hogy a kért összeget teljes mértékben meg

kell ítélni.

C. Késedelmi kamat

31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott elhúzódásával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;

MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása tekintetében megsértették az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának, továbbá

költségeinek és kiadásainak megtérítéseként 6.392 eurót (hatezer

háromszázkilencvenkettő euró), és az ezen összegeket terhelő adók

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összegek után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök