MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(30089/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 11.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Mohai kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

V. BUTKEVYCH,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIAE, bírák,

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 21-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30089/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Mohai Eszter Brigitta (a “kérelmező”) 2003. augusztus 8-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Petruska E. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.

bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát

együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1973-ban született és Verpeléten él.

5. 1991. május 21-én rablás és más bűncselekmények elkövetésének

gyanúja alapján büntetőeljárás indult a kérelmező és társai ellen. A

kérelmező 1991. május 21-től 1992. május 19-ig előzetes fogvatartásban

volt.

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

6. Közben, 1992. január 21-én vádemelésre került sor. 1992. május 15.

és 1996. október 1. között a Pesti Központi Kerületi Bíróság több tárgyalást

tartott. Az október 1-i tárgyaláson a bíróság felfüggesztette az eljárást, mivel

néhány terhelt nem volt idézhető.

7. 2002. március 5-én elfogatóparancsot adtak ki a kérelmező és egy

másik terhelt ellen. 2002. április 29-én a kérelmezőt őrizetbe vették, de

másnap szabadon bocsátották.

8. 2002. május 6-án az eljárást egyes elévült bűncselekmények

vonatkozásában részben megszüntették.

9. A 2003. január 21-i tárgyalást követően a Kerületi Bíróság 2003.

április 11-én egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt.

Fellebbezés hiányában az ítélet 2003. április 14-én jogerőssé vált és 2003.

augusztus 7-én kézbesítésre került.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

10. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

11. A Kormány vitatta a panaszt.

12. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság

észrevételezi, hogy 1992. november 5-én a per már csaknem másfél éve

folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2003. augusztus 7-én zárult le.

Ilyen módon egyetlen bírósági szinten tíz évig és kilenc hónapig tartott.

4

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. Elfogadhatóság

13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a

releváns hatóságok magatartása (ld. többek Pélissier and Sassi v. France

[GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II)

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).

16. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

17. A kérelmező az 5. Cikk 1. bekezdése alapján azt is panaszolta, hogy

2002. évi előzetes fogvatartása jogtalan volt.

18. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező fogvatartása 2002. április

30-án lezárult. A kérelmező azonban csak 2003. augusztus 8-án, azaz az

Egyezmény 35. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett hathónapos határidőn

túl terjesztette elő panaszát. Ebből következően az Egyezmény 35.

Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a kérelemnek ezt a részét el kell

utasítani.

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

20. A kérelmező 8.000 eurót (EUR) kért nem vagyoni kárának

megtérítésére.

21. A Kormány vitatta az igényt.

22. A Bíróság úgy véli, hogy a teljes kért összeget meg kell ítélni.

B. Költségek és kiadások

23. A kérelmező 681.500 forintot¹kért a Bíróság előtt felmerült

költségek és kiadások megtérítéseként.

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek

a kérelmező számára.

C. Késedelmi kamat

26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

¹.2.700 euró

6

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az

Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

8.000 eurót (nyolcezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót

(egyezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető