EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(40360/04. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2008. május 27.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Mikó kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Antonella Mularoni,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Dragoljub Popović,  
Sajó András,  
Nona Tsotsoria, bírák,  
és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes  
2008. május 6-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(40360/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok  
védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy  
magyar állampolgár, Mikó Istvánné (a “kérelmező”) 2004. szeptember 7-én  
terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Lakatos Cs., Miskolcon praktizáló ügyvéd képviselte. A  
Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte  
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2006. február 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
4. A kérelmező 1961-ben született és Putnokon él.  
5. 1998. augusztus 31-én a kérelmező kártérítés iránti pert indított az  
Ózdi Városi Bíróságon. Egy sikertelen szemműtéttel összefüggésben orvosi  
műhiba miatt követelt kártérítést egy klinikától.  
6. 1998. október 7-én az ügyet illetékességből áttették a Pesti Központi  
Kerületi Bírósághoz. Több tárgyalást és két szakvélemény beszerzését  
követően ez a bíróság 2003. január 31-én részben helyt adott a kérelmező  
keresetének.  
7. 2004. április 14-én a Fővárosi Bíróság helyben hagyta a határozatot.  
MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”  
9. A Kormány vitatta a panaszt.  
10. A figyelembe veendő időszak 1998. augusztus 31-én kezdődött és  
2004. április 14-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten több mint öt  
évig és hét hónapig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns  
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek  
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).  
14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,  
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,  
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés  
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság  
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az  
“ésszerű idő” követelményének.  
MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
16. A kérelmező 10000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.  
17. A Kormány vitatta az igényt.  
18. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.  
Méltányossági alapon ítélve a Bíróság 3200 eurót ítél meg számára ilyen  
címen.  
B. Költségek és kiadások  
19. A kérelmező további 1000 eurót kért a Bíróság előtti eljárás miatt  
felmerült ügyvédi munkadíj megtérítésére. Nyilatkozata szerint ez az összeg  
80 eurós óradíjjal számolva az ügyvédje által az ügyre fordított 12 és fél  
órányi munka díjának felel meg (5 óra ügyirat tanulmányozás, valamint 7,5  
óra beadványkészítés).  
20. A Kormány vitatta az igényt.  
21. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben – a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
figyelemmel – a Bíróság úgy véli, hogy a teljes kért összeget meg kell ítélni.  
C. Késedelmi kamat  
22. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,  
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.  
MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a  
kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a  
teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:  
(i) nem vagyoni kár tekintetében 3200 (háromezer kettőszáz) eurót,  
továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;  
(ii) költségek és kiadások tekintetében 1000 (egyezer) eurót, továbbá  
az ezen összeget terhelő adók összegét;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. május 27-én, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Françoise Tulkens  
Elnök  
Françoise Elens-Passos  
Hivatalvezető-helyettes