MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Miklós kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,

éa S. NAISMITH, a Szekció hivatalvezető-helyettese

2005. szeptember 20-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (21742/02.

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Miklós Imre (a “kérelmező”) 2000. november 30-án terjesztett a Bíróság

elé.

2. A kérelmezőt Tímár Gy. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

1. 2004. június 30-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

2. A kérelmező 1946-ban született és Tökölön, Magyarországon él.

2

MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5. 1994. november 9-én csalás gyanújával büntetőeljárás indult a

kérelmező – aki bankmenedzser volt – és társai ellen. Az eljárás során a

kérelmezőt általa meghatalmazott védőügyvéd képviselte.

1996. szeptember 25-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészség

vádat emelt a kérelmező és két másik személy ellen csalás és egyéb

bűncselekmények vádjával.

6. A vádirat kiegészítését követően, 1997. április 1. és október 21. között

az elsőfokú bíróságként eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

kilenc tárgyalást tartott. Ezt követően az eljárás szünetelt, mivel az egyik

vádlott társ nem jelent meg a tárgyaláson, és sikertelen kizárási indítványt

tett. 1999. január 5-én a per folytatódott. Ezen időpont és 1999. június 2-a

között a bíróság összesen 29 tárgyalást tartott.

7. 1999. június 2-án a Megyei Bíróság különösen nagy vagyoni hátrányt

okozó hűtlen kezelés bűntettének elkövetése miatt 2 évi börtönbüntetésre

ítélte a kérelmezőt. A Megyei Bíróság számos tanúvallomásra, szakértői

véleményekre és okirati bizonyítékokra alapozta ítéletét.

8. 2000. szeptember 28-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a

kérelmezőre kiszabott ítéletet.

9. 2001. március 20-án a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa

elutasította a kérelmező felülvizsgálati kérelmét.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN

3. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

11. A Kormány vitatta a panaszt.

12. A figyelembe veendő időszak 1994. november 9-én kezdődött és

2001. március 20-ig tartott. Ilyen módon három bírósági szinten körülbelül

hat évig és négy hónapig tartott.

MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

A. Elfogadhatóság

13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

14. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására, és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.

Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR

2000-VII).

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra

késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A

kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a

jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű

idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

Elfogadhatóság

4. Az Egyezmény 6. és 14. Cikke alapján a kérelmező lényegében azt

panaszolja, hogy a hazai bíróságok tévesen ítélték el.

5. A Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkével összhangban

feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett

vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a

Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és

jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha

e

tévedések az

Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá,

miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való

jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy

értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti

4

MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (ld. többek között

García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999, Reports of

Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, § 28).

6. A jelen ügyben a Bíróság úgy találja, hogy a kérelmező

beadványainak vizsgálata alapján nincs jele annak, hogy az ügyet tárgyaló

bíróságok elfogultak lettek volna, hogy az eljárás egyéb módon

tisztességtelen lett volna, vagy hogy a kérelmező számára az Egyezmény

alapján biztosított jogok közül más jogot is megsértettek volna.

Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan az

Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

20. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

7. A kérelmező vagyoni kárként 35 530 eurót, nem vagyoni kárként

pedig 60 000 eurót követelt.

22. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.

23. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

azt elismeri, hogy az eljárás elhúzódása miatt a kérelmező bizonyos mértékű

nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 1500 eurót

ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

24. A kérelmező 4 250 eurót követelt a hazai bíróságok és a Bíróság

előtti eljárás miatti költségek és kiadások megtérítésére.

25. A Kormány vitatta az igényt.

26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és

szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen

ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.

MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatónak nyilvánítja az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos

panaszt, a kérelem többi részét pedig elutasítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár

tekintetében

1500 eurót (ezerötszáz euró), költségek és kiadások

tekintetében pedig 500 eurót (ötszáz euró), továbbá az ezen összegeket

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. október 11-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. NAISMITH

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök