MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 1

A Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat kontra Magyarország

ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák,

és S. NAISMITH, a Szekció hivatalvezető-helyettese

2005. június 28-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az említett időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (5503/02.

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar társulat, a

Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat (a “kérelmező”) 2001.

augusztus 6-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Varga G. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az Igazságügyi

Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2004. március 3-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező az 1995. évi LVII. tv. alapján létrejött, mezőtúri

(Magyarország) székhelyű vízgazdálkodási társulat.

5. 1996. december 18-án a kérelmező fizetési meghagyás kibocsátását

kérte a Szolnoki Városi Bíróságtól egy korlátolt felelősségű társaság ellen.

1997. március 27-én az alperes a fizetési meghagyással szemben

2 MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

ellentmondással élt és viszontkeresetet terjesztett elő a kérelmezővel

szemben. Az eljárás polgári perré alakult.

6. A Városi Bíróság 1998. február 20-án, április 8-án és szeptember 16-

án tárgyalást tartott. Közben, 1998. július 10-én, a Városi Bíróság

pénzbírságot szabott ki a kérelmező jogi képviselőjére, mert a bíróság által

kért dokumentumokat nem terjesztette elő.

7. 1998. október 22-én a bíróság építész szakértőt rendelt ki. A szakértő

1999. május 14-én terjesztette elő szakvéleményét. A felek 1999. június 18-

án, illetve szeptember 23-án terjesztették elő észrevételeiket.

8. Az 1999. szeptember 24-én tartott bírósági tárgyaláson a kérelmező

jogi képviselője nem jelent meg. A bíróság a jogi képviselőt pénzbírsággal

sújtotta, továbbá nyilatkozattételre hívta fel, melynek a jogi képviselő

október 29-én tett eleget.

9. A Városi Bíróság 1999. december 13-án és 2000. március 27-én

tárgyalást tartott.

10. 2000. május 31-én a bíróság meghallgatta a felek jogi képviselőit, a

szakértőt és néhány tanút.

11. 2000. június 8-án a Városi Bíróság elutasította a kérelmező keresetét

és részben helyt adott az alperes viszontkeresetének.

12. 2000. november 23-án a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

elutasította a kérelmező fellebbezését. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet

terjesztett elő.

13. 2003. április 17-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati

kérelmet.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

14. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig

tartott, megsértve az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését, amely

kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

15. A Kormány vitatja a panaszt.

16. A figyelembe veendő időszak legkésőbb 1997. március 27-én

kezdődött és 2003. április 17-én ért véget. Ilyen módon három bírósági

szinten hat évig tartott.

MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 3

A. Elfogadhatóság

17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

18. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná

a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért a 6. Cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

AZ

ELJÁRÁS

TISZTESSÉGES

VOLTA

TEKINTETÉBEN

Elfogadhatóság

21. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok fenti

eljárásban hozott határozatai hibásak. A kérelmező az Egyezmény 6.

Cikkének 1. bekezdésére hivatkozott.

A Bíróság szerint azonban az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy az

ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás más

módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a kérelmező

elégedetlen

valószínűsíthető igényt a 6. Cikk megsértése tekintetében.

Ebből következően kérelemnek ez része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

a

per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg

a

4 MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell

utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 44555 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést

követelt.

24. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Azt

azonban elismeri, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett (ld.

Comingersoll S.A. v. Portugal [GC], no. 35382/97, § 36, Reports of

Judgments and Decisions 2000-IV). Méltányossági alapon ítélve a Bíróság

500 eurót ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező ilyen címen nem támasztott követelést.

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG

1. 6 szavazattal 1 ellenében az eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt

elfogadhatóvá, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná

nyilvánítja;

2. 5 szavazattal 2 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6 Cikkének

1. bekezdését megsértették;

3. 5 szavazattal 2 ellenében megállapítja,

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 5

szerint véglegessé válik,

a

kérelmező nem vagyoni kárának

megtérítéseként 500 eurót (ötszáz euró) és az ezen összeget terhelő adók

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. július 26-án a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. NAISMITH

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök