MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Menyhárt Mária kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos, bírák

és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes

2009. október 6-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(33552/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Menyhárt Mária („a kérelmező”) 2005. szeptember 12-

én terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Gasztonyi E., Ajkán praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2009. március 30-án a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. Cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1942-ben született és Ajkán él.

5. 1993 novemberében a kérelmező férje pert indított a kérelmező ellen

az Ajka Városi Bíróságon, házasságuk felbontását és a házassági közös

vagyon megosztását kérve a bíróságtól. Több tárgyalást és szakvélemény

beszerzését követően a Városi Bíróság 1997. február 6-án részítéletben

felbontotta a kérelmező házasságát.

6. A kérelmező kérelmére egy másik, a szóban forgó perrel összefüggő

jogvita elbírálásáig az eljárás 1999. január 29. és 2000. augusztus 1. között

MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

felfüggesztésre került. Számos további tárgyalást és további

szakvélemények beszerzését követően a bíróság 2004. június 8-án

megosztotta a közös vagyont.

7. Fellebbezés nyomán a Veszprém Megyei Bíróság 2005. május 12-én

részben megváltoztatta a határozatot.

A JOG

kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.

9. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak több mint

tizenegy és fél évig tartott. Ezen időszakból le kell vonni azt az egy és fél

évet, ami az eljárás kérelmező által kért felfüggesztésének felel meg. A

fennmaradó időszak azonban két bírósági szinten még így is tíz évet

meghaladó. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá

kell nyilvánítani.

10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,

ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy

véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdését megsértették.

11. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmező vagyoni

kártérítés tekintetében meg nem határozott összeget, nem vagyoni kártérítés

tekintetében pedig 9100 eurót követelt. A Kormány vitatta az igényeket.

Összegszerűen meghatározott igény hiányában a Bíróság nem tudja

megvizsgálni a vagyoni kártérítés iránti igényt; ezért a Bíróság ezt az igényt

elutasítja. A Bíróság azonban úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt

szenvedett, s ezen az alapon 8000 eurót ítél meg számára.

12. A kérelmező további 500 eurót követelt a Bíróság előtt felmerült

költségek és kiadások megtérítésére, amely összeg különböző,

dokumentumokkal alátámasztott adminisztratív kiadásoknak, fordítási

díjaknak, valamint ügyvédi munkadíjnak felel meg. A Kormány nem

nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság esetjoga szerint

a kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai megtéríttetésére,

amennyiben bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és szükségszerűen

MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A Bíróság a teljes kért összeg,

azaz 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.

13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára

(i) nem vagyoni kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá

az ezen összeget terhelő adók összegét,

(ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá

az ezen összeget terhelő adók összegét

kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. október 27-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Elens-Passos

Hivatalvezető-helyettes

Françoise Tulkens

Elnök