MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
3
7. 2005. február 24-én a Munkaügyi Bíróság különböző címeken
kártérítést ítélt meg a kérelmező számára. Fellebbezés nyomán 2006. június
14-én a Fővárosi Bíróság megváltoztatta a határozatot.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig
tartott. Az Egyezmény 6. és 8. Cikkére hivatkozott. A Bíróság úgy véli,
hogy a panaszt az Egyezmény 6. Cikke alapján kell megvizsgálni, amelynek
releváns része kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
9. A Kormány vitatta a panaszt.
10. A figyelembe veendő időszak 1996. október 18-án kezdődött és
2006. június 14-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten csaknem
kilenc évig és nyolc hónapig tartott.
A. Elfogadhatóság
11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,