MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Medgyes és Rusz kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, elnök,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Kristina Pardalos,

Guido Raimondi, bírák

és Sally Dollé, a Szekció hivatalvezetője,

2010. május 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(14308/07. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján két

magyar állampolgár, Medgyes Gábor és Rusz János („a kérelmezők”) 2007.

március 21-én terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőket Gabos S., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Kormányképviselő

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2010. február 8-án a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.

bekezdés).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1949-ben, illetve 1941-ben

születtek és Budapesten élnek.

5. 1992. május 27-én büntetőeljárás indult a kérelmezők ellen. 1994.

július 19-én a Fővárosi Főügyészség csalás és okirat hamisítás miatt vádat

emelt ellenük.

MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6. 2002. január 9-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság felmentette a

kérelmezőket. 2002. november 12-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül

helyezte a határozatot, és új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú

bíróságot. A megismételt eljárásban három tárgyalásra került sor. 2005.

szeptember 7-én a Kerületi Bíróság ismét felmentette a kérelmezőket. 2006.

szeptember 29-én a Fővárosi Bíróság helyben hagyta a határozatot.

A JOG

kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány nem vitatta az

állítást.

8. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság

megjegyzi, hogy azon időpontban az eljárás már több hónapja folyamatban

volt. A szóban forgó időszak 2006. szeptember 29-én zárult le. Ilyen módon

két bírósági szinten csaknem tizenhárom évig és tizenegy hónapig tartott.

Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell

nyilvánítani.

9. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld., többek között, Pélissier and Sassi v. France

[GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II). A benyújtott anyagokat

megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan

tényt vagy meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között

eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára

figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és

nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6.

cikkének 1. bekezdését megsértették.

10. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmezők fejenként 12000

euró nem vagyoni kártérítést követeltek. A Kormány nem nyilvánított

véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmezők

nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság a teljes kért

összeget megítéli számukra.

11. A kérelmezők fejenként további 1000 eurót követeltek a Bíróság előtt

felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány nem nyilvánított

véleményt a kérdéssel kapcsolatban.

12. A Bíróság esetjoga szerint egy kérelmező csak annyiban jogosult

költségei és kiadásai megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e

MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

költségek ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, és összegüket tekintve

ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti

kritériumokra figyelemmel, a Bíróság ilyen címen együttesen 500 euró

megítélését tartja ésszerűnek a kérelmezők számára.

13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, amelyhez

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára

(i) nem vagyoni kár tekintetében fejenként 12000 (tizenkétezer)

eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét,

(ii) költségek és kiadások tekintetében együttesen 500 (ötszáz)

eurót, továbbá a kérelmezőket ezen összeg tekintetében esetlegesen

terhelő adók összegét

kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után.

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 8-án a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Françoise Tulkens

hivatalvezető

elnök