MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
3
7. 2005. január 6-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság számos tárgyalást
követően a kérelmező javára döntött.
8. 2005. november 17-én a Fővárosi Bíróság elutasította a felperes
keresetét (kézbesítés: 2005. december 29.)
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
10. A Kormány vitatta a panaszt.
11. A figyelembe veendő időszak 1994. február 7-én kezdődött és 2005.
december 29-én zárult le. Ilyen módon több mint tizenegy évig és tíz
hónapig tartott. A Bíróság azonban úgy véli, hogy az ügy körülményei
alapján a per felfüggesztése nem volt ésszerűtlen, ezért annak tartamát – egy
évet és nyolc hónapot – le kell vonni a teljes hosszból. Ilyen módon a
releváns időszak két bírósági szinten több mint tíz év és két hónap.
A. Elfogadhatóság
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).