MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT

A Mátyás kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

K. JUNGWIERT

V. BUTKEVYCH

W. THOMASSEN

M. UGREKHELIDZE, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője

2004. szeptember 7-én zárt ülésen tartott tanácskozás után

az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (66020/01

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Mátyás József német

állampolgár és Mátyás Valéria magyar állampolgár (a “kérelmezők”) 1999.

augusztus 28-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőket Falvay I., Székesfehérváron praktizáló ügyvéd

képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl

Lipót, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2002. december 10-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmezők 1935-ben, illetve 1939-ben születtek és

Szabadbattyánban, Magyarországon élnek.

5. 1991-ben a kérelmezők egy házat vettek A.B.-től. Az adásvételi

szerződésben A.B. beleegyezett abba, hogy 1.000.000 forintot a vásárló

később fizet meg. A kérelmezők azonban megtagadták az összeg kifizetését

azt állítva, hogy a ház sokkal rosszabb állapotban volt, mint ahogyan azt a

vásárláskor gondolták, ezért kevesebbet ért az adásvételi szerződésben

rögzített összegnél.

MÁTYÁS kontra MAGYARORSZÁG

6. Emiatt 1992. december 13-án A.B. pert indított a kérelmezők ellen a

Székesfehérvári Városi Bíróság előtt, követelve a fennmaradó 1.000.000

forint és ezen összeg kamatainak megfizetését.

7. 1993. június 22-én a Városi Bíróság meghallgatta a felperest, a

kérelmezők ügyvéde azonban nem jelent meg a tárgyaláson.

8. Az 1993. december 16-i tárgyaláson a felperes megtagadta, hogy

ügyvédje távollétében nyilatkozatot adjon. A Városi Bíróság ezért

elrendelte, hogy az ügyvéd igazolja mulasztását. 1994. január 24-én a

felperes új jogi képviselőt nevezett ki.

9. Az 1994. március 8-i tárgyaláson sem a felperes, sem jogi képviselője

nem jelent meg. Ezért a Városi Bíróság az eljárás szüneteléséről határozott.

1994. szeptember 8-án a felperes a per folytatását kérte.

10. A folytatódó eljárásban 1994. december 5-én és 1995. március 29-én

a Városi Bíróság további dokumentumok előterjesztését kérte a felperestől.

A felperes 1995. március 27-én, illetve május 4-én előterjesztette a

dokumentumokat.

11. A felek kérelmére az 1995. június 22-re kitűzött tárgyalást a bíróság

elhalasztotta.

12. 1995. október 10-én és december 5-én a bíróság meghallgatta a

feleket, december 5-én a bíróság tanúkat is meghallgatott.

13. Miközben a felek egyezséget próbáltak kötni, az 1996. február 20-i

tárgyaláson nem jelentek meg, ezért a Városi Bíróság az eljárás

szüneteléséről határozott.

14. Mivel a feleknek nem sikerült egyezségre jutniuk, az eljárás

folytatását kérték. A folytatódó eljárásban a Városi Bíróság elhalasztotta az

1996. június 27-re kitűzött tárgyalást, mivel az egyik tanú nem jelent meg.

Az 1996. október 29-i tárgyaláson a Városi Bíróság pénzbírsággal sújtotta a

megjelenést ismételten elmulasztó tanút. A kérelmezők ingatlanszakértő

kirendelését kérték az ügyben. A szakértői díj összegét 1996. december 3-án

letétbe helyezték. Ezért 1996. december 16-án a Városi Bíróság szakértőt

rendelt ki.

15. A szakértő 1997. március 1-jén helyszíni szemlét tartott, s 1997.

március 28-án előterjesztette szakvéleményét.

16. Az 1997. október 22-én tartott tárgyaláson a Városi Bíróság ítéletet

hirdetett, amelyben arra kötelezte a kérelmezőket, hogy 850.000 forintot és

ezen összeg kamatait fizessék meg a felperesnek. A bíróság a

szakvéleményre, továbbá a felek és a tanúk tanúvallomásaira alapozta

ítéletét.

17. A kérelmezők fellebbezése nyomán 1997. december 8-án a Fejér

Megyei Bíróság részben módosította az elsőfokú ítéletet és csökkentette a

perköltséget.

18. A kérelmezők 1998. szeptember 21-én előterjesztett felülvizsgálat

iránti kérelmét a Legfelsőbb Bíróság 2000. május 18-án elutasította, a

jogerős ítélet a törvénynek megfelelően kézbesítésre került.

MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT

19. A kérelmezőket az eljárás során az általuk megbízott ügyvéd

képviselte.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN

20. A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében előírt

“ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

21. A Kormány vitatta a panaszt.

22. A szóban forgó időszak 1992. december 13-án kezdődött és 2000.

május 18-án végződött. Ilyen módon három bírósági szinten hét évig és öt

hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

23. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.

Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.

Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

24. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender

v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

25. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy elbírálása nem volt különösebben

nehéz sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.

26. A kérelmezők magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy

nem gyorsították az eljárást akkor, amikor a Városi Bíróság 1994. március

8-án hozott, szünetelést kimondó határozata nyomán nem kérték a per

folytatását. Az eljárás csak hat hónappal később, a felperes kérelmére

folytatódott. Ezt a késedelmet ezért a kérelmezők terhére kell róni.

27. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy

1998. szeptember 21. és 2000. május 18. között a bíróságok inaktívak

MÁTYÁS kontra MAGYARORSZÁG

voltak. Következésképpen az egy éves és nyolc hónapos késedelmet az

alperes Állam terhére kell róni.

28. Tekintettel az alperes Államnak betudható inaktív időszakra a

Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben az eljárás túlzottan elhúzódott, s nem

felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

ELJÁRÁS

TISZTESSÉGES

VOLTA

TEKINTETÉBEN

29. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok által a fenti

eljárásban hozott határozatok hibásak. Az Egyezmény 6. cikkének 1.

bekezdésére hivatkoztak.

A Bíróság megállapítja, hogy az ügy iratai alapján nincs jele annak,

hogy az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az

eljárás más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a

kérelmezők elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg

valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében.

Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

30. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

31. A kérelmezők 8.330 eurót és ezen összeg kamatait kérték vagyoni és

nem vagyoni káruk megtérítéseként.

32. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők követelését.

33. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja.

Azonban – figyelembe véve a terhükre róható késedelmet – nem vagyoni

káruk megtérítéseként a kérelmezők számára együttesen 3.000 eurót ítél

meg.

MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT

B. Költségek és kiadások

34. A kérelmezők nem terjesztettek elő igényt ilyen címen.

C. Késedelmi kamat

35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG

1. 4 szavazattal 3 ellenében elfogadhatónak nyilvánítja az eljárás túlzott

hosszával kapcsolatos panaszt;

2. Egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánítja a kérelem többi részét;

3. 4 szavazattal 3 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének

1. bekezdését megsértették;

4. 4 szavazattal 3 ellenében megállapítja, hogy

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára együttesen nem vagyoni

káruk megtérítéseként 3.000 eurót (háromezer euró), és az ezen összeget

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-

án a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök