ügy bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra való
tekintettel kell megítélni, hogy a kérelmező számára mi volt a per tétje (ld. legújabban Humen
v. Poland, [GC], no. 26614/95, § 60, 15 October 1999).
19.
A Bíróság úgy véli, hogy bár a panaszolt eljárás több önálló perből fejlődött ki, e
perek szorosan kapcsolódtak egymáshoz, s a kérelmező háza kisajátításának - amely
önmagában nem tekinthető különösebben bonyolultnak - különböző aspektusait érintették.
20.
Bár úgy tűnik, hogy a kérelmező magatartása is okozott némi késedelmet, a lényeges
késedelmek az ügyben a bírósági szerveknek tulajdoníthatók. A Bíróság különösen azt jegyzi
meg, hogy a kérelmező által 1989-ben indított per az 1991 májusától 1996 decemberéig
terjedő időszak nagy részében fel volt függesztve, s hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti
felülvizsgálati eljárás még mindig folyamatban van. Továbbá, az államigazgatási jogkörben
okozott kárért való felelősség megállapítására indított kártérítési perben az iratok mintegy
három és fél éves késéssel kerültek megküldésre a Fővárosi Bírósághoz, s a fellebbezési
eljárás jelenleg fel van függesztve.
21.
A Bíróságot nem győzték meg a Kormány azon érvei, miszerint a kérelmező által a
kisajátítás bírósági felülvizsgálata érdekében 1990-ben indított per természete lehetetlenné
tette az 1989-ben indított per korábbi vizsgálatát, valamint, hogy ezen perben az eljárás
elhúzódását részben a kérelmezőnek a per folytatására irányuló, késedelmesen – 1995. január
8-án – benyújtott kérelme okozta. A Bíróság elfogadja, hogy a többletkártérítés iránti igény
benyújtása valóban idő előtti volt a bírósági felülvizsgálat jogerős befejezése, 1991. október
8-a előtt, s hogy ezt követően a kérelmezőnek szorgalmaznia kellett volna az eljárás
folytatását. Ezek az elemek azonban természetüknél fogva nem változtatnak azon a tényen,
hogy a folytatás iránti kérelem benyújtása után a kérelmezőnek 1998. május 22-ig kellett
várnia a PKKB elsőfokú határozatára – s ezen időszak magában foglalt egy csaknem két évig
terjedő időszakot, amikor az eljárás fel volt függesztve –, valamint, hogy a Fővárosi
Bíróságnak további két évre volt szüksége ahhoz, hogy határozzon a kérelmező
fellebbezéséről.
22.
A Bíróság figyelembe veszi a Kormány azon érveit is, amelyeket az államigazgatási
jogkörben okozott kár miatt indított kártérítési per elhúzódásának igazolására hozott fel,
nevezetesen, hogy a kereset elévülés miatt került elutasításra, tehát hiábavaló volt; hogy a
sikertelen bírósági felülvizsgálat megfosztotta az igényt potenciális jogi alapjától; hogy a
bírósági felülvizsgálat megszüntetése elleni két alkalmatlan jogorvoslat mindenképpen
késleltette a per elbírálását; továbbá, hogy jogalap hiányában a perben aligha volt olyan
„jogvita”, melyben „polgári jogi jogról” kell „dönteni”, s ezért kétséges a 6. cikk
alkalmazhatósága.
Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Bíróság három tárgyalást tartott az ügyben, s végül
az ügy érdemének vizsgálata után utasította el a kérelmet, a Bíróság nincs meggyőződve arról,
hogy az ügy valóban tárgytalanná vált volna. Továbbá, a Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező
számára egy másik eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételének
értelmetlenségéről folytatott spekulációk aligha hozhatók összefüggésbe a jelen ügy
elhúzódásával, amelyben az ügyirat áttétele során megnyilvánult adminisztratív hanyagság
több mint három és fél éves késedelmet okozott.
23.
Összegezve, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ügyét nem
bírálták el ésszerű időn belül, és ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.
4