MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Maglódi kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök,

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

K. JUNGWIERT,

V. BUTKEVYCH,

W. THOMASSEN,

M. UGREKHELIDZE, bírák,

és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,

2003. november 25-én és 2004. október 19-én zárt ülésen tartott

tanácskozás után

az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30103/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Maglódi Csaba (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2002. július 29-én terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. A kérelmező különösen azt állította, hogy előzetes fogvatartása

ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 5. cikkének

3. bekezdését.

4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági

szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének

megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara

(Egyezmény 27. Cikkének 1. bekezdése).

5. 2003. november 25-i határozatával a Bíróság részben elfogadhatóvá

nyilvánította a kérelmet.

6. A Kormány észrevételeket terjesztett elő az ügy érdemével

kapcsolatban, a kérelmező nem terjesztett elő észrevételeket (59. § 1.

bekezdés). A felekkel lefolytatott konzultációt követően a Kamara úgy

határozott, hogy nem kell tárgyalást tartani az ügy érdeméről (59. § 3.

bekezdés vége).

2

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A TÉNYEK

I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

7. A kérelmező 1970-ben született és Budapesten él. Jelenleg a Fővárosi

Büntetés-végrehajtási Intézetben tartják fogva.

A. Nyomozás

8. 1999. június 10-én a kérelmezőt emberölés vádjával letartóztatták és

kihallgatták. Azzal vádolták, hogy 1997-ben megölt egy férfit. A férfi

holttestét egy másik vádlott kertjében találták meg. Az áldozat

személyazonossága ekkor még nem volt ismert. Másnap a Fővárosi

Főügyészség elutasította a kérelmező őrizetbe vétele miatti panaszát. Az ezt

követő eljárásban a kérelmezőt az általa meghatalmazott védőügyvéd

képviselte.

9. A kérelmezőt 1999. június 10-én és 24-én, szeptember 9-én,

november 3-án, továbbá 2000. május 2-án kihallgatták, de ő megtagadta a

vallomástételt. Gyanúsított-társát 1999. június 21-én és 23-án, szeptember

8-án és 2000. május 3-án hallgatták ki. 1999. június 10-én és 23-án, július

10-én és 16-án, augusztus 2-án, 3-án, 6-án és 9-én, szeptember 10-én és 29-

én valamint november 3-án, továbbá 2000. február 17-én, március 1-én és

13-án, továbbá 2001. július 10-én tanúk kihallgatására került sor.

10. Időközben, 1999. június 12-én, a Pesti Központi Kerületi Bíróság

elrendelte a kérelmező előzetes letartóztatásba helyezését 1999. július 12-ig.

A Kerületi Bíróság megállapította, hogy a kérelmező ellen felhozott vádak

súlyossága miatt fennállt a szökés és összejátszás veszélye. A végzést a

Fővárosi Bíróság 1999. június 18-án helyben hagyta.

11. 1999. június 14-én igazságügyi patológus kirendelésére került sor. A

szakértő 1999. október 19-én terjesztette elő végleges véleményét.

12. 1999. július 8-án a Budai Központi Kerületi Bíróság a Pesti Kerületi

Bíróság által felhozott okokkal megegyező okok alapján 1999. szeptember

12-ig meghosszabbította a kérelmező előzetes letartóztatását. A végzést a

Fővárosi Bíróság 1999. július 26-án hagyta helyben.

13. 1999. szeptember 7-én majd december 2-án a Fővárosi Bíróság

ugyanezen okok miatt 1999. december 12-ig, illetve 2000. április 12-ig

meghosszabbította a kérelmező előzetes letartóztatását, s e végzéseket a

Fővárosi Bíróság fellebbviteli tanácsa 1999. szeptember 23-án, illetve

december 22-én helyben hagyta.

14. 2000. április 10-én július 12-ig, július 4-én október 12-ig, október 6-

án pedig 2001. január 20-ig a Legfelsőbb Bíróság meghosszabbította a

kérelmező előzetes fogvatartását. A Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére

hivatkozott, megjegyezve, hogy az áldozat személyazonosságának

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

megállapítása céljából DNS vizsgálat volt folyamatban. A vizsgálat

elvégzésére 1999. augusztus 16-án kirendelt hemogenetikus szakértő 2001.

október 17-én terjesztette elő végleges szakvéleményét.

15. 2000. november 6-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. Ugyanezen bíróság

fellebbviteli tanácsa 2000. december 15-én helybenhagyta a végzést.

16. 2001. január 17-én a Legfelsőbb Bíróság 2001. április 20-ig

meghosszabbította a kérelmező előzetes fogvatartását, és elutasította a

letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. A Bíróság arra hivatkozott, hogy

a kérelmező szabadon bocsátása esetén fennállna a szökés veszélye.

17. 2001. március 6-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét.

18. 2001. április 19-én a Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére

hivatkozva 2001. július 20-ig meghosszabbította a kérelmező előzetes

letartóztatását.

19. 2001. május 2-án a nyomozás lezárult és az ügy iratait bemutatták a

kérelmezőnek. 2001. május 22-én a Fővárosi Főügyészség pótnyomozást

rendelt el a gyanúsítottak ügyében. A pótnyomozás 2001. június 20-án

zárult le.

20. Közben, 2001. június 5-én, a Fővárosi Bíróság elutasította a

kérelmező előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. Ugyanezen

bíróság fellebbviteli tanácsa 2001. június 27-én helybenhagyta a végzést.

21. 2001. július 13-án a Fővárosi Főügyészség emberölés miatt vádat

emelt a kérelmező és két másik gyanúsított ellen. A vádirat számos tanút és

két igazságügyi orvosszakértőt sorolt fel.

B. Elsőfokú bírósági eljárás

22. 2001. július 17-én, majd 2002. április 29-én a Fővárosi Bíróság

helybenhagyta – a Legfelsőbb Bíróság pedig 2001. augusztus 16-án, illetve

2002. június 11-én megerősítette – a kérelmező előzetes fogvatartását az

elsőfokú ítélet meghozataláig elrendelő végzést. A bíróságok a szökés

veszélyére hivatkoztak.

23. 2002. július 8-án a kérelmező előzetes fogvatartás megszüntetése

iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben a hazai joggyakorlatra, továbbá a

Bíróság előzetes fogvatartással kapcsolatos esetjogára hivatkozott. Többek

között azzal érvelt, hogy szökése valószínűtlen volt, mivel szorosan

kötődött beteg anyjához, lebénult apjához, testvéreihez és 11 éves fiához, s

mivel több mint öt éve együtt élt élettársával, akivel jelentős felújítási

munkákat végeztek lakásukban.

24. 2002. július 23-án a Fővárosi Bíróság a büntetőeljárásról szóló

törvény 95. § (4) bekezdése alapján mellőzte határozat meghozatalát azon

az alapon, hogy az ismételt kérelem nem tartalmazott új körülményt. 2002.

október 10-én és 15-én a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott. 2002. október

4

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

25-én a bíróság igazságügyi pszichiátert rendelt ki a vádlottak

kivizsgálására.

A

szakértő 2003. január 17-én terjesztette elő

szakvéleményét.

25. 2003. január 8-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és elutasította

a kérelmező fogvatartás megszüntetése iránti kérelmét. 2003. február 3-án a

Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére hivatkozva elutasította a kérelmező

fellebbezését.

26. 2003. március 4-én és 20-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és

elutasította a kérelmező fogvatartás megszüntetése iránti kérelmét.

27. 2003. április 16-án, május 12-én, június 3-án és 11-én további

tárgyalásokra került sor. Az utóbb említett időpontban a Fővárosi Bíróság

ítéletet hirdetett. A 34 oldalas ítéletben a Fővárosi Bíróság emberölés miatt

életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt.

C. További fejlemények

28. 2003. augusztus 7-én a kérelmező fellebbezett. 2003. október 27-én

kiegészítette fellebbezését.

29. 2004. május 5-én a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalást tartott.

A bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az ügyet

visszautalta a Fővárosi Bíróság elé, s meghosszabbította a kérelmező

előzetes fogvatartását. A kérelmezőt azóta is fogva tartják.

II. RELEVÁNS HAZAI JOGSZABÁLYOK

30. A büntetőeljárásról szóló törvény 95. §-nak a releváns időszakban

hatályos szövege kimondja:

(1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú

bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig

tart. Az előzetes letartóztatást a helyi bíróság egy alkalommal, legfeljebb két hónappal

meghosszabbíthatja. Három hónap eltelte után az előzetes letartóztatást a megyei

bíróság egyesbíróként eljárva, két alkalommal, legfeljebb az előzetes letartóztatás

elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes

letartóztatást a Legfelsőbb Bíróság hosszabbíthatja meg.

(2) A vádirat benyújtása után, az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott

előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig ... tart.

(3) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás

tartama

a) hat hónapot meghalad, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő

határozatot, az elsőfokú bíróság,

b) egy évet meghalad, a Legfelsőbb Bíróság

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

(4) Ha az előzetes letartóztatás... megszüntetése iránti ismételt kérelem nem

tartalmaz új körülményt, a bíróság ... határozat hozatalát mellőzheti.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 5. CIKKE 3. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

31. A kérelmező előterjesztette, hogy előzetes fogvatartása túlzottan

elhúzódott, megsértve az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését, amelynek

releváns része kimondja:

“E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott vagy

őrizetbe vett minden... személynek joga van arra, hogy ésszerű határidőn belül

tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék. A szabadlábra

helyezés olyan feltételekhez köthető, melyek biztosítják a tárgyaláson való

megjelenést.”

A. A figyelembe veendő időszak

32. A Bíróság észrevételezi, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság

1999. június 12-én rendelte el a képviselő előzetes letartóztatásba

helyezését. Azóta is fogva tartják. 2003. június 11-én a Fővárosi Bíróság

elsőfokú bíróságként eljárva elítélte a kérelmezőt. Az ítéletet 2004. május 5-

én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta az

elsőfokú bíróság elé.

A 2003. június 11. és 2004. május 5. közötti időszak vonatkozásában a

Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 5. cikkének 3. és 1.(c) bekezdései

között fennálló lényeges kapcsolatra figyelemmel az első fokon elítélt

személy nem tekinthető olyannak, akit – az utóbb említett rendelkezés

meghatározása szerint – törvényesen letartóztattak vagy őrizetbe vettek

“abból a célból, hogy...bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az

illetékes hatóság elé állítsák”, hanem olyannak tekintendő, akire “az

illetékes bíróság által történt elítélést követően” foganatosított őrizetben

tartásra feljogosító 5. cikk 1.(a) bekezdése vonatkozik (ld. pl. B. v. Austria,

judgment of 28 March 1990, Series A no. 175, 14-16.o. 36-39. bek.).

Ennek megfelelően a Bíróság számára a figyelembe veendő időszak

legalább 1999. június 12-től 2003. június 11-ig, továbbá 2004. május 5-től

mostanáig tart, azaz összességében négy év és öt hónapot tesz ki.

6

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

B. A fogvatartás hosszának ésszerűsége

33. A kérelmező hangsúlyozta, hogy őrizetbe vétele és ügyének első

bírósági tárgyalása között három év és négy hónap telt el. Az áldozat 1999.

július 16-i boncolását követően a DNS vizsgálat eredményének

előterjesztésére csak 2001. október 17-én, két év és három hónapos

késedelem után került sor. Továbbá, semmilyen olyan egyedi körülmény

nem állt fenn, amely magyarázattal szolgálhatna azon további, több mint

egy év és három hónapos késedelemre, amelyre a nyomozás 2001. június

20-i lezárása, és a 2002. október 10-én tartott első bírósági tárgyalás között

került sor.

34. A Kormány fenntartotta, hogy a kérelmező előzetes fogvatartását a

hazai bíróságok többször felülvizsgálták és indokoltnak tartották –

kezdetben – az összejátszás, valamint a szökés veszélye miatt. Az ügy

meglehetősen bonyolult volt, mert olyan súlyos bűncselekménnyel volt

kapcsolatos, amelyet felfedezése előtt csaknem két évvel követtek el. A

bizonyítékok beszerzése nagy nehézségekbe ütközött, mivel megtalálásakor

a holttest már erőteljes oszlásnak indult, s nem lehetett tiszta szövetmintát

nyerni a DNS vizsgálat elvégzéséhez. Ez a körülmény késleltette a

szakértők munkáját. A Kormány ugyanakkor elismerte, hogy a

szakvélemények beszerzése és a vádemelés, illetve az első bírósági

tárgyalás között késedelemre került sor.

35. A Bíróság megismétli, az a kérdés, hogy a fogvatartás időtartama

indokolt volt-e vagy sem, elvontan nem ítélhető meg. Hogy indokolt volt-e

a vádlott fogvatartása, azt minden esetben az ügy speciális vonásaira

tekintettel kell megítélni. Tartós fogvatartás csak akkor igazolható egy adott

ügyben, ha konkrét jelei vannak annak, hogy a fogvatartás közérdekből

valódi követelmény, amely az ártatlanság vélelme ellenére súlyosabban esik

latba, mint az egyén szabadságának tiszteletben tartását kimondó, az

Egyezmény 5. cikkében lefektetett szabály (ld. többek között Labita v. Italy

[GC], no. 26772/95, §§ 152 et seq., ECHR 2000-IV).

36. Elsősorban a nemzeti bíróságokra tartozik annak biztosítása, hogy

egy adott ügyben a vádlott előzetes fogvatartásának időtartama ne lépje túl

az ésszerű időt. Ebből a célból – megfelelő figyelmet fordítva az ártatlanság

vélelmének elvére – minden olyan tényt meg kell vizsgálniuk, amely a

közérdek fent említett, az 5. cikkben lefektetett szabálytól való eltérést

igazoló követelményének fennálltát alátámasztja vagy cáfolja, s e tényeket

ismertetniük kell a fogvatartás megszüntetése iránti kérelmekkel

kapcsolatos határozataikban. A Bíróságnak lényegében az e határozatokban

kifejtett indokolások, továbbá a kérelmező fellebbezéseiben előadott, jól

dokumentált tények alapján kell döntenie arról, hogy az 5. cikk 3.

bekezdését megsértették-e (ld. Muller v. France, judgment of 17 March

1997, Reports of Judgments and Decisions 1997-II, 388. o., 35. bek).

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

37. A tartós fogvatartás törvényességének sine qua non feltétele, hogy

alapos gyanú álljon fenn arra vonatkozóan, hogy az őrizetbe vett személy

bűncselekményt követett el, de bizonyos idő eltelte után az alapos gyanú

megléte már nem elég. A Bíróságnak így azt kell eldöntenie, hogy a

bíróságok által hivatkozott egyéb alapokon továbbra is indokolt volt-e a

szabadságtól megfosztás. Amennyiben ezek az alapok “relevánsak” és

“elégségesek”, akkor a Bíróságnak arról is meg kell győződnie, hogy a

nemzeti hatóságok “különleges gondossággal” folytatták-e le az eljárást

(ibid.).

38. A Bíróság észrevételezi, hogy az 1999. június 12. és 2000. április 10.

közötti időszakban a kérelmező előzetes fogvatartásának fő indoka az

összejátszás veszélye volt. Tekintettel arra, hogy a kérelmezőt emberöléssel

vádolták meg, és az áldozatot azonosítása még nem történt meg, a Bíróság

elfogadja, hogy a nyomozás kezdeti szakaszában az összejátszás valóban

olyan veszély volt, amely azon gyanú mellett, hogy a kérelmező követte el a

szóban forgó bűncselekményt, igazolta a kérelmező előzetes fogvatartását

az eljárás megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében.

39. 2000. április 10-től a bíróságok kizárólag a szökés veszélyére

hivatkozva hosszabbították meg és hagyták helyben a kérelmező

fogvatartását. E veszély folyamatos fennálltát azonban semmilyen

specifikus bizonyítékkal nem támasztották alá. Bár a kérelmező állította,

hogy családi és személyes körülményei miatt a szökés veszélye nagyon

valószínűtlen volt, a bíróságok anélkül ismételték újból és újból, hogy a

bűncselekmény – amelynek elkövetésével a kérelmezőt megvádolták –

súlya önmagában indokolta a fogvartartást, hogy rámutattak volna olyan

konkrét indokra, amely alapján a hatóságok ésszerű módon arra a

feltételezésre jutottak, hogy a kérelmező megszökne; vagyis anélkül

tartották fenn az előzetes letartóztatást, hogy annak szükségességét

megmagyarázták volna. Ilyen körülmények között csak nagyon kényszerítő

okok győznék meg a Bíróságot a kérelmező előzetes letartóztatása

meghosszabbításának szükségességéről, amelynek tartama e periódus

végére elérte a négy évet. Ilyen alapok vagy körülmények hiányában a

Bíróság kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy a bírósági

határozatokban hivatkozott indokok nem voltak elégségesek ahhoz, hogy

igazolják a kérelmező fogva tartását a szóban forgó időszakban. Azt is meg

kell jegyezni, hogy a kérelmező előzetes letartóztatása az elsőfokú

marasztaló ítélet hatályon kívül helyezése után is folytatódott, s a

kérelmezőt jelenleg is fogva tartják.

40. Ezért az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését megsértették.

8

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

41. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

42. Vagyoni kárként a kérelmező 22 500 forintot követelt minden

fogvatartásban töltött hónap után. A havi összeg megfelel az 1999. évi

magyarországi törvényes minimálbér összegének. Nem vagyoni kárként

minden fogvatartásban töltött nap után 11 764 forintot kért.

A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.

43. A Bíróság az eléje tárt bizonyítékok alapján arra a következtetésre

jutott, hogy a kérelmező nem bizonyította, hogy a vagyoni kárt ténylegesen

a releváns időszak alatti fogvatartása okozta. Ezért ilyen címen semmilyen

összeg megítélését nem tartja indokoltnak.

44. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy előzetes fogvatartásának

elhúzódása miatt a kérelmező nem-vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon ítélve a Bíróság ilyen címen 3 000 eurót ítél meg a kérelmező

számára.

B. Költségek és kiadások

45. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

46. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését

megsértették;

MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

9

2. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kárának

megtérítéseként 3 000 eurót (háromezer euró) és az ezen összeget terhelő

adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

3. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. november 9-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

T.L. EARLY

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök