LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Lovász kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök,

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

K. JUNGWIERT,

V. BUTKEVYCH,

W. THOMASSEN,

M. UGREKHELIDZE, bírák,

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,

2003. május 13-án és december 16-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország elleni kérelem (62730/00 sz.),

amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,

Lovász István (a “kérelmező”) 2000. május 1-én nyújtott be a Bírósághoz.

2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. A kérelmező különösen azt állította, hogy a házasságának

felbontásával, a gyermekelhelyezéssel és a házassági közös vagyon

megszüntetésével kapcsolatos pere ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott,

megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését.

4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági

Szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági Szabályzat 26. § 1. bekezdésének

megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara

(Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).

5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak

összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második

Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).

6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben

elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.

7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy

érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).

A TÉNYEK

8. A kérelmező 1951-ben született és Balassagyarmaton él.

2

LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

9. 1974-ben a kérelmező Csehszlovákiában házasságot kötött. Ezt

követően a házaspár Magyarországra költözött. 1980 januárjában lányuk

született.

10. 1996. szeptember 17-én a kérelmező felesége – aki akkor már

szlovák állampolgár volt – házasság felbontása iránt pert indított a

Balassagyarmati Városi Bíróság előtt. Kérte a gyermek nála történő

elhelyezését és a házastársi közös vagyon megosztását is.

11. Nem sokkal ezután a kérelmező a Városi Bíróság előtt apaság

vélelmének megtámadása iránti pert indított. 1997. január 24-én a Városi

Bíróság hiányos volta miatt elutasította a keresetet.

12. Közben, 1996. november 25-én és 1997. február 11-én, a Városi

Bíróság a fő eljárásban tárgyalást tartott.

13. 1997. március 11-én a kérelmező újabb pert indított apaság

vélelmének megtámadása iránt.

14. Az 1997. június 13-i tárgyaláson a Városi Bíróság felfüggesztette a

házasság felbontásával kapcsolatos eljárást az apasággal kapcsolatos vita

elbírálásáig.

15. 1997. augusztus 27-én a kereset hiányos volta miatt a Városi Bíróság

ismételten elutasította a kérelmező keresetét.

16. 1997. szeptember 9-én a kérelmező újabb pert indított apaság

vélelmének megtámadása iránt. 1998. március 25-én a Városi Bíróság

elutasította a keresetet. 1998. szeptember 10-én a Nógrád Megyei Bíróság

elutasította a kérelmező fellebbezését.

17. Közben, 1998. február 16-án, a kérelmező felesége a fő eljárás

folytatását kérte. Azzal érvelt, hogy mivel lányuk betöltötte 18. életévét, a

gyermekelhelyezés kérdésében szükségtelenné vált a döntéshozatal;

következésképpen az apaság vélelmének megdöntése iránti per kimenetele

irrelevánssá vált a házassági bontóper elbírálása szempontjából. A

bontóperes eljárás ezt követően hamarosan folytatódott.

18. Ezt követően a kérelmező viszontkeresetet terjesztett elő, a házasság

érvénytelenítését kérve. Az 1998. április 23-i tárgyaláson a Városi Bíróság a

csehszlovák polgári törvénykönyv releváns rendelkezéseinek az Igazságügyi

Minisztériumon keresztül történő beszerzését rendelte el.

19. 1998. november 4-én a kérelmező lánya apaság vélelmének

megdöntése iránti pert indított a kérelmező ellen. 1999. január 19-én a

Városi Bíróság orvosszakértőt rendelt ki a felek vércsoportjának

megvizsgálására. 1999. április 14-én a szakértő megerősítette a kérelmező

apaságát. Ezt követően a felperes visszavonta keresetét, s ezt az eljárást a

bíróság megszüntette.

20. A fő eljárás keretében a Városi Bíróság 1999. október 19-én kézhez

kapta a csehszlovák törvény fordítását.

21. 1999. október 26-án a Városi Bíróság az Igazságügyi Minisztériumon

keresztül megkérte a felek házassági anyakönyvi kivonatának másolatát a

Nagykürtösi Járási Anyakönyvi Hivatal levéltárából.

LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

22. 1999. december 9-én újabb tárgyalásra került sor. Ugyanezen a napon

a Városi Bíróság részítéletében elutasította a kérelmező házasság

érvénytelenítése iránt előterjesztett viszontkeresetét. A Városi Bíróság a

Szlovákiából beszerzett okirati bizonyítékra támaszkodott. 2000. május 16-

án a Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.

23. 2000. augusztus 28-án a Városi Bíróság újabb tárgyalást tartott és a

felek vagyonával kapcsolatban tájékoztatást kért az egyik banktól.

24. 2000. október 2-án a Városi Bíróság kimondta a felek válását, s a

többi igényt elkülönítette. Ezen igények tekintetében a Városi Bíróság

elrendelte a házassági közös vagyon megszüntetése iránti per földhivatali

bejegyzését.

25. 2000. november 14-én a kérelmező fellebbezett az elsőfokú határozat

ellen és elfogultsági kifogást terjesztett elő a Megyei Bíróság ellen. 2001.

február 8-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kifogást. 2001. május 10-én

a Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.

26. 2000. december 18-án a Városi Bíróság szakértőt rendelt ki a felek

tulajdonát képező vagyontárgyak értékének megállapítására.

27. 2001. január 21-én a kérelmező Nógrád Megye valamennyi bírája

ellen elfogultsági kifogást terjesztett elő. 2001. január 22-én a Megyei

Bíróság megküldte az ügy iratait a Legfelsőbb Bíróságnak.

28. 2001. március 20-án a felek vagyontárgyainak szemléjére került sor.

29. 2001. március 28-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

elfogultsági kifogását, s az ügy iratait visszaküldte a Megyei Bíróságnak.

Ezt követően, 2001. május 22-én, a Megyei Bíróság a Salgótarjáni Városi

Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására.

30. A házassági közös vagyon megszüntetése tekintetében a per jelenleg

is folyamatban van a Salgótarjáni Városi Bíróság előtt.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

31. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig

elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek

releváns része kimondja:

„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ... ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

32. A Kormány vitatta a panasz megalapozottságát.

4

LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. A figyelembe veendő időszak

33. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1996. szeptember 17-én

kezdődött, s hogy a házassági közös vagyon megosztásával kapcsolatos

eljárás jelenleg első fokon folyamatban van. A kérelmező perének teljes

hossza ezideig hét év és három hónapot tett ki. Az eljárás két bírósági

szinten zajlott.

B. Az eljárás hosszának ésszerű volta

34. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns

hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi

volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],

no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

1. Az ügy bonyolultsága

35. A Kormány előterjesztette, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,

s hogy szakértők kirendelése vált szükségessé. Továbbá, az eljárásban

összetett igényeket kellett elbírálni.

36. A kérelmező ezt vitatta.

37. A Bíróság megjegyzi, hogy az ügy házasság felbontásával,

gyermekelhelyezéssel, és házassági közös vagyon megosztásával volt

kapcsolatos. Annak ellenére, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban

szakvélemények beszerzése vált szükségessé, a Bíróság nincs meggyőződve

arról, hogy az ügy bonyolultsága önmagában magyarázattal szolgálhat az

eljárás hosszára.

2. A kérelmező magatartása

38. A Kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező magatartása is

hozzájárult az eljárás elhúzódásához. Különösen az apasági vélelem

megdöntése és a házasság érvénytelenítése iránti per megindításával,

valamint az ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásaival késleltette az

eljárást.

1. A kérelmező ezt vitatta.

2. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező 2000. november 14-én és

2001. január 21-én terjesztett elő elfogultsági kifogásokat, amelyeket a

bíróság 2001. február 8-án, illetve 2001. március 28-án elutasított. Ezen

indítványok összességében öt hónapos késedelmet okoztak.

Továbbá, a kérelmező 1996-ban és 1997-ben apasági vélelem

megdöntése iránti pert indított, a keresetleveleket azonban hiányos voltuk

LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

miatt el kellett utasítani. Mivel 1997. szeptember 9-én harmadszor is

megindította ugyanazt a pert, az 1998. szeptember 10-i jogerős elutasító

határozat meghozataláig a fő eljárást mintegy kilenc hónapra fel kellett

függeszteni. A Bíróság úgy véli, hogy ez a felesleges eljárás legalább egy

éves késedelmet okozott, amit a kérelmező terhére kell róni.

A házasság érvénytelenítését célzó kérelmezői viszontkeresetet illetően

a Bíróság úgy találja, hogy ebben a tekintetben a kérelmező nem élt vissza

eljárásjogi jogaival. Ezért az ezen eljárás miatt felmerült késedelem nem

róható a kérelmező terhére.

3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára

39. A Kormány előterjesztette, hogy a hatóságok terhére nem róható

lényeges késedelem.

40. A kérelmező ezt vitatta.

41. A Bíróság észrevételezi, hogy a fő eljárásban tizennyolc hónapig –

1998. április 23-tól 1999. október 26-ig – tartott a csehszlovák polgári

törvénykönyv releváns rendelkezéseinek a beszerzése. Az így keletkezett

másfél éves késedelmet nem igazolja, hogy a bíróság ezalatt párhuzamosan

a kérelmező lánya által előterjesztett keresetet vizsgálta egy másik eljárás

keretében. A Bíróság véleménye szerint a fő eljárás tárgya a kérelmező

lánya által előterjesztett keresettel kapcsolatos eljárással párhuzamosan

vizsgálható lett volna. Meg kell jegyezni, hogy a fő eljárást illetően soha

nem került sor olyan formális határozat meghozatalára, hogy az eljárást a

kérelmező lánya követelésének elbírálásáig fel kell függeszteni.

Tekintettel arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára, továbbá

az eljárás teljes hosszára és arra a tényre figyelemmel, hogy a házassági

közös vagyon kérdése még nem zárult le jogerősen és a Bíróság nem kapott

meggyőző magyarázatot ennek okáról, a Bíróság úgy találja, hogy az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett „ésszerű idő”

követelményét nem tartották meg. Ezért ezt a rendelkezést megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

44. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

A. Károk

45. A kérelmező 15.000.000 forintot követelt nem vagyoni kárának

megtérítéseként.

6

LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

46. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.

47. Tekintettel az eljárás teljes hosszára és a kérelmező terhére róható

késedelmekre, a Bíróság méltányossági alapon 2.000 eurót ítél meg nem

vagyoni kár tekintetében.

B. Költségek és kiadások

48. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.

C. Késedelmi kamat

49. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették

2. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a nem vagyoni kár megtérítéseként 2.000 eurót

(kétezer eurót), és az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie a

kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori

átváltási árfolyam alkalmazásával.

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékkal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi

követelését.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. január 20-án a

Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök