KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kútfalvi kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője

2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után;

az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4853/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Kútfalvi Oszkár (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2001. november 20-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Benkő Gy. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2003. június 2-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

1. A kérelmező 1952-ben született és Budapesten él.

2. A kérelmező, aki fűtő, 1995. november 6-án pert indított korábbi

munkáltatója ellen, munkaszerződése megszüntetésének érvénytelenítését

kérve a bíróságtól.

3. A Munkaügyi Bíróság 1996. január 17-én, április 17-én és június 19-

én tárgyalást tartott. A június 19-i tárgyaláson elutasította a kérelmező

keresetét.

4. Fellebbezés nyomán 1997. március 26-án a Fővárosi Bíróság hatályon

kívül helyezte az elsőfokú határozatot és megszüntette az eljárást azon az

2

KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

alapon, hogy a kereseti kérelem benyújtására a törvényi határidő lejártát

követően került sor.

5. A felülvizsgálati eljárásban 1997. december 10-én a Legfelsőbb

Bíróság hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság határozatát, és az ügyet

visszautalta az elsőfokú bíróság elé.

6. A folytatódó eljárásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1998. május

5-én, június 30-án és november 24-én tárgyalást tartott. 1998. május 26-án a

Munkaügyi Bíróság grafológus szakértőt rendelt ki, aki 1998. szeptember

24-én terjesztette elő szakvéleményét. A kérelmező kérésére újabb szakértő

kirendelésére került sor, aki 1999. február 15-én terjesztette elő

szakvéleményét. 1999. szeptember 2-án és november 4-én, továbbá 2000.

január 20-án, február 29-én és június 6-án további tárgyalásokra került sor.

2000. december 7-én a Munkaügyi Bíróság részben helyt adott a kérelmező

keresetének.

7. A felek fellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság 2001. április 3-án és

május 22-én tárgyalást tartott és ítéletet hirdetett, amelyben helybenhagyta a

Munkaügyi Bíróság határozatát.

8. 2001. augusztus 31-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett

a Legfelsőbb Bíróság elé.

9. 2002. július 10-én hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság lényegében

helybenhagyta a Fővárosi Bíróság határozatát, s felemelte az alkalmazandó

kamatláb mértékét.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

13. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

14. A Kormány nem vitatta a panaszt, de előterjesztette a késedelem

okait.

10. A figyelembe veendő időszak 1995. november 6-án kezdődött és

2002. július 10-én zárult. Ilyen módon az eljárás három bírósági szinten hat

évig és nyolc hónapig tartott.

KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

A. Elfogadhatóság

16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

17. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A Bíróság megismétli, hogy

munkaügyi vitákban különleges gondossággal kell eljárni (Ruotolo v. Italy,

judgment of 27 February 1992, Series A no. 230-D, 39.o. § 17).

18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

19. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra

késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A

kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a

jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű

idő” követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

20. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

21. A kérelmező 41.200 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést

kért.

22. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.

23. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem

4

KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

vagyoni kár tekintetében azonban a Bíróság 3.300 eurót ítél meg a

kérelmező számára.

B. Költségek és kiadások

11. A kérelmező 1.280 eurót kért a hazai bíróságok és a Bíróság előtti

eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.

12. A Kormány vitatta a követelést.

26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és

szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen

ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a panaszt;

2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása miatt megsértették az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának

megtérítéseként 3.300 eurót (háromezer háromszáz euró), a költségek és

kiadások megtérítésére pedig 500 (ötszáz) eurót és az ezen összegeket

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összegek után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök