KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
3
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének1. bekezdése kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen … és ésszerű időn belül
... hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően
...”
10. A Kormány vitatta a panaszt.
11. A figyelembe veendő időszak 1996. november 6-án kezdődött, és
2004. február 12-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten több mint hét
éve és három hónapja tart.
A. Elfogadhatóság
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és
a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között, Pélissier and Sassi v.
France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II)
14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).
15. A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a
Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés levonására bírná.
A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy
az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő”
követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
