KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

KRISTÓF kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(23992/02 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 11.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

A Kristóf kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

V. BUTKEVYCH,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 21-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (23992/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Kristóf Gyula (a “kérelmező”) 2000. július 31-én terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 16-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.

bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát

együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1938-ban született és Makón él.

5. 1993. október 8-án a kérelmező és elvált felesége lakáshasználattal

kapcsolatos vitájával összefüggésben

a

kérelmező volt felesége

birtokháborítási pert indított a kérelmező ellen a Budapest XVIII-XIX.

kerületi Bíróság előtt.

6. 1993. december 21-én és 1994. április 5-én a bíróság tárgyalást tartott.

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

3

7. 1996. február 28-án a bíróság keresetének pontosítására hívta fel a

felperest.

8. 1997. március 19-én hatásköri okok miatt az ügy átkerült a Makó

Városi Bíróság elé. 1997. szeptember 9-én és 23-án a bíróság tárgyalást

tartott. Az eljárás rövid szünetelése után 1997. december 16-án újabb

tárgyalásra került sor, amelyen a felperes nem jelent meg. Újabb szünetelést

követően 1998. május 5-én és június 25-én a bíróság tárgyalást tartott. 1998.

július 7-én a felperes pontosította keresetét.

9. 1998. szeptember 29-én és október 22-én, továbbá 1999. július 15-én

valamint szeptember 16-án és 23-án a bíróság tárgyalást tartott. Szeptember

23-án a bíróság ítéletet hozott, melyben részben helyt adott a felperes

keresetének. A kérelmezőt arra kötelezte, hogy 67.592 forintot és annak

kamatait fizessen meg a felperesnek. A bíróság megállapította, hogy a per

tárgya a házassági közös vagyon megosztását érintő adósság rendezése volt.

10. Fellebbezés nyomán 2000. január 26-án a Csongrád Megyei Bíróság

helybenhagyta a határozatot.

11. 2000. május 31-én a Legfelsőbb Bíróság érdemi vizsgálat nélkül

elfogadhatatlannak találta a kérelmező felülvizsgálati kérelmét, mivel az

ügyben vitatott érték az 500.000 forintos törvényes küszöböt nem haladta

meg, amely összeg alatt nem indítható felülvizsgálat másodfokú határozatok

ellen.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

12. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül...hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

13. A Kormány vitatta a panaszt.

4

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

14. A figyelembe veendő időszak 1993. október 8-án kezdődött és 2000.

május 31-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem hat évig

és nyolc hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

18. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

19. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok határozatai

tévesek, s hogy felülvizsgálati kérelme megvizsgálásának Legfelsőbb

Bíróság általi elutasítása a jogsérelem hatékony orvoslásának megtagadását

jelentette. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikk 1. §-ra és a 13. Cikkre

hivatkozik.

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

5

20. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR

1999-I). A jelen ügyben a Bíróság úgy véli: az ügyiratok alapján nincs jele

annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb

módon tisztességtelen lett volna.

21. Továbbá, a Bíróság észrevételezi, hogy a Városi Bíróságnak a

kérelmező ügyében hozott határozatát a Megyei Bíróság érdemben

felülvizsgálta. A Bíróság számára pusztán az a tény, hogy a Megyei Bíróság

jogerős határozatát a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta felül, ratione valoris

nem jelenti azt, hogy a kérelmező számára a 13. Cikk alapján biztosított

jogokat megsértették volna.

22. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell

utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

23. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

6

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

A. Károk

24. A kérelmező összesen 12.135.000¹forint vagyoni és nem vagyoni

kártérítést követelt

25. A Kormány vitatta az igényt.

26. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon ítélve 2.500 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

2.500 eurót (kétezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók

¹48,400 euró

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT

7

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor

alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető