EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(8174/05. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2008. július 17.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Kovács Lajos kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Danutė Jočienė,  
Dragoljub Popović,  
Sajó András,  
Nona Tsotsoria, bírák,  
és Sally Dollé, Hivatalvezető,  
2008. június 24-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(8174/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről  
szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar  
állampolgár, Kovács Lajos (a “kérelmező”) 2005. január 5-én terjesztett a  
Bíróság elé.  
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót  
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2008. március 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4 A kérelmező 1951-ben született és Budapesten él.  
5. Az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága egy vizsgálat során  
megállapította, hogy a kérelmező 2339604 forint (megközelítőleg 9167  
euró) adó befizetését elmulasztotta. Az adóhatóság elrendelte az adó  
befizetését, továbbá 1119000 forint (megközelítőleg 4384 euró) bírság,  
valamint 1948000 forint (megközelítőleg 7771 euró) kamat megfizetésére  
kötelezte a kérelmezőt.  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
6. A kérelmező fellebbezett. 1998. augusztus 10-én a központi  
adóhatóság helyben hagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. A  
Főosztály megállapította, hogy a kérelmező rendszeres jövedelmet kapott  
munkájáért egy gazdasági társaságtól, amely jövedelem után nem fizetett  
adót. Az adóhatóság okirati bizonyítékokra támaszkodott.  
7. 1998 szeptemberében a kérelmező a jogerős közigazgatási határozat  
bírósági felülvizsgálatát kérte a Bács-Kiskun Megyei Bíróságtól.  
8. 2002. november 28-án a Megyei Bíróság több tárgyalást követően  
megállapította, hogy az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelően járt el,  
és elutasította a kérelmező keresetét. A kérelmező fellebbezett.  
9. A Fővárosi Ítélőtábla két tárgyalást követően 2004. szeptember 22-én  
helyben hagyta az elsőfokú határozatot. A bíróság okirati bizonyítékokra és  
a felek vallomásaira támaszkodott.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon  
határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően …”  
A. Elfogadhatóság  
11. A Kormány álláspontja szerint a kifogásolt eljárás nem tekinthető a  
kérelmező polgári jogi jogait és kötelezettségeit érintő jogvitának, mivel az  
adóviták az Egyezmény 6. Cikkének hatályán kívül esnek. A Kormány  
szerint a kérelmet az Egyezmény rendelkezéseivel ratione materiae  
összeegyeztethetetlenné kell nyilvánítani.  
12. A kérelmező ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem terjesztett elő érvet.  
13. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az adók megállapítása és  
pótösszegek kivetése a 6. Cikk polgári jogi ágának hatályán kívül esik (ld.  
Ferrazzini v. Italy [GC], no. 44759/98, 29, ECHR 2001-VII). Ezért a jelen  
ügyben az a kérdés merül fel, hogy az eljárás „büntetőjogi” volt-e a fogalom  
6. Cikkbeli, autonóm jelentése szerint, s ilyen címen megkívánta-e a 6.  
Cikkben lefektetett garanciák érvényesülését.  
14. A Bíróság először észrevételezi, hogy bár az adózás jelentősége az  
állam hatékony működése szempontjából kétségtelen, a Bíróság nincs  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
meggyőződve arról, hogy az eljárásjogi garanciák kiiktatása az adózásban  
alkalmazott büntető jellegű szankciók kiszabásakor a pénzügyi rendszer  
hatékonyságának fenntartásához szükséges, vagy hogy az Egyezmény  
szellemével és céljával összhangban állónak tekinthető (ld. Jussila v.  
Finland  
[GC],  
no. 73053/01,  
35-36. §, ECHR 2006-...).  
15. Továbbá, a jelen ügyben az adóhoz kapcsolódó pótösszegek  
kiszabására nem vagyoni kár megtérítése céljából került sor, hanem azért,  
hogy büntetésként elrettentsen az ismételt bűnelkövetéstől. A Bíróság  
véleménye szerint ez önmagában, további megfontolások nélkül is  
megállapítja a cselekmény büntetőjogi jellegét (ld. fent hivatkozott Jussila  
ítélet, 38. § ). Következésképpen a 6. Cikk büntetőjogi ága alkalmazandó.  
16. Ebből következik, hogy a Kormány előzetes kifogását el kell  
utasítani. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
17. A Kormány úgy vélte, hogy az eljárás hossza nem haladta meg az  
ésszerű időt.  
18. A figyelembe veendő időszak 1998. augusztus 10-én kezdődött és  
2004. szeptember 22-én zárult le. Ilyen módon két közigazgatási és két  
bírósági szinten hat évig és egy hónapig tartott.  
19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns  
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek  
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).  
21. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,  
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,  
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés  
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság  
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az  
“ésszerű idő” követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
22. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező az Egyezmény 6. Cikke  
alapján az eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát is panaszolta. A  
Bíróság azonban úgy véli, hogy ezek a panaszok lényegében negyedfokú  
természetűek: az ügyiratokban nincs jele annak, hogy a hazai hatóságok  
vagy bíróságok nem voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás más módon  
tisztességtelen vagy önkényes volt.  
23. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján  
el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
25. A kérelmező 114000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést  
követelt.  
26. A Kormány vitatta az igényt.  
27. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az  
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági  
alapon azonban 1200 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező  
számára.  
B. Költségek és kiadások  
28. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.  
C. Késedelmi kamat  
29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,  
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.  
KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem  
többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni  
kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget  
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti  
valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 17-én, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Françoise Tulkens  
Elnök  
Sally Dollé  
Hivatalvezető