EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
KOVÁCS kontra Magyarország ügy  
(54457/00 sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2003. december 16.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
1
A Kovács kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, elnök  
A.B. BAKA,  
GAUKUR JÖRUNDSSON,  
L. LOUCAIDES,  
C. BÎRSAN,  
K. JUNGWIERT,  
M. UGREKHELIDZE, bírák  
és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,  
2003. május 13-án és november 25-én zárt ülésen tartott tanácskozás  
után  
az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország elleni kérelem (54457/00 sz.),  
amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Kovács Ágnes (a “kérelmező”) 1999. szeptember 1-én nyújtott be a  
Bírósághoz.  
2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az  
Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.  
3. A kérelmező különösen azt állította, hogy munkaügyi pere  
ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének  
1. bekezdését.  
4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági  
szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének  
megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara  
(Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).  
5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak  
összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második  
Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).  
6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben  
elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.  
7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy  
érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).  
2
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
A TÉNYEK  
8. A kérelmező 1937-ben született és Halásztelken, Magyarországon él.  
9. 1991. február 20-án kérelmező munkaszerződését közös  
a
megegyezéssel felbontották. Ezt követően a kérelmező munkaszerződése  
megszüntetésének érvénytelenítését kérte és kártérítést követelt a Fővárosi  
Munkaügyi Bíróság előtt. Keresetét 1991. május 3-án nyújtotta be. A  
kérelmező azt állította, hogy lemondása semmis, mert a szerződés  
aláírásakor átmenetileg cselekvőképtelen állapotban volt.  
10. 1991. július 3-án, szeptember 30-án, továbbá 1992. március 25-én és  
szeptember 22-én tárgyalásokra került sor. 1993. június 10-én a Munkaügyi  
Bíróság felfüggesztette az eljárást a kérelmező mentális állapotával  
kapcsolatos orvosszakértői vélemény elkészültéig. A szakvélemény 1993.  
október 26-án került előterjesztésre. Mivel a szakvélemény a korábbi  
szakvéleményekhez képest eltérő megállapításokat tartalmazott, a bíróság  
elrendelte, hogy a kérelmezőt az Országos Egészségügyi Tudományos  
Tanács (a „Tanács”) vizsgálja meg. A vizsgálatra 1994. november 11-én  
került sor. A Tanács 1995. január 12-én nyújtotta be szakvéleményét a  
bírósághoz.  
11. Az eljárás folytatódott, s 1995. október 10-én tárgyalásra került sor.  
A bíróság követelésének pontosítására és számszerűsítésére hívta fel a  
kérelmezőt.  
12. 1996. április 16-án a Munkaügyi Bíróság szakvéleményének  
kiegészítésére hívta fel a Tanácsot. A Tanács kiegészített szakvéleményét  
1996. július 11-én terjesztette a bíróság elé.  
13. 1996. október 29-én a Munkaügyi Bíróság emlékeztette a kérelmezőt  
az 1995. október 10-i végzésében foglalt felhívásra, hogy számszerűsítse  
követelését. A kérelmező 1996. november 26-án tett eleget a felhívásnak.  
14. 1996. december 4-én, továbbá 1997. január 29-én, március 12-én és  
május 28-án további tárgyalásokra került sor. A május 28-i tárgyaláson a  
Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletet hirdetett, amelyben érvénytelenítette a  
vitatott megállapodást, a kérelmező keresetének többi részét pedig  
elutasította.  
15. A kérelmező 1997. november 14-én előterjesztett fellebbezését a  
Fővárosi Bíróság 1998. április 15-én elutasította.  
16. 1999. március 31-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező  
felülvizsgálati kérelmét. A határozatot 1999. május 4-én kézbesítették.  
A JOG  
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
17. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig  
elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek  
releváns része kimondja:  
„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...  
hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”  
18. A Kormány vitatja a panaszt.  
A. A figyelembe veendő időszak  
19. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1991-ben kezdődött és az  
1999. május 4-én kézbesített jogerős határozattal zárult. Az ügy tehát hat és  
fél évig tartott az Egyezmény Magyarország vonatkozásában történt  
hatályba lépését, 1992. november 5-ét követően, s három bírósági szintet  
foglalt magában.  
B. Az eljárás hosszának ésszerű volta  
20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát  
az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett  
kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns  
hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi  
volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],  
no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
1. Az ügy bonyolultsága  
21. A felek észrevételeikben megállapították, hogy az ügy nem volt  
különösebben bonyolult. A Bíróság nem lát okot arra, hogy másképpen  
vélekedjék.  
2. A kérelmező magatartása  
22. A Kormány szerint a kérelmező hozzájárult az eljárás elhúzódásához  
azzal, hogy nem tett eleget a bírósági végzésekben foglaltaknak. A  
Kormány hangsúlyozta, hogy a kérelmező több mint egy év elteltével  
reagált a Munkaügyi Bíróság 1995. október 10-i végzésére, amelyben  
követelése további részletezésére hívta fel a kérelmezőt.  
23. A kérelmező ezt vitatta.  
4
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
24. A Bíróság észrevételezi, hogy bár a kérelmező több mint egy év  
elteltével tett eleget az 1995. október 10-i végzésnek, ezen időszak alatt egy  
szakvélemény készült. Ezért a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget a  
kérelmezői szorgalom ezen időszakbeli hiányának, különösen az eljárás  
teljes hosszára figyelemmel.  
3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára  
25. A Kormány előterjesztette, hogy a bíróságok kellő gondossággal  
jártak el, s még gyorsították is az eljárást azzal, hogy a kérelmezőt a  
végzésekben foglaltak teljesítésére hívták fel.  
26. A kérelmező vitatta ezt, s a per tétjére, nevezetesen állásába történő  
visszahelyezésére utalt.  
27. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárást 1993. június 10. és 1995  
eleje között felfüggesztették. Ezen időszak alatt az üggyel kapcsolatos  
egyetlen fejlemény néhány orvosi vizsgálat elvégzése volt. Azzal  
kapcsolatban, hogy a bíróságoknak láthatólag nehézséget okozott az összes  
szükséges szakvélemény beszerzése, meg kell jegyezni, hogy a szakértők a  
bírósági eljárás keretében, az ügyet elbíráló bírák felügyelete alatt jártak el.  
A bírák felelősek azért, hogy az ügy előkészítésére és a tárgyalásokra  
ésszerű időn belül sor kerüljön (Capuano v. Italy, judgment of 25 June  
1987, Series A no. 119, p. 13, § 30). Ezzel kapcsolatban a Bíróság  
emlékeztet arra, hogy a 6. cikk 1. bekezdése kötelességként rója a Szerződő  
Államokra igazságszolgáltatásuk olyan módon történő megszervezését,  
amely lehetővé teszi, hogy bíróságaik eleget tegyenek az ügyek ésszerű  
időn belül történő eldöntésével kapcsolatos kötelezettségüknek (ld. többek  
között Duclos v. France judgment of 17 December 1996, Reports of  
judgments and decisions 1996-VI, pp. 2180–81, § 55 in fine).  
28. A Bíróság azt is megjegyzi, hogy a Munkaügyi Bíróságnak hat évre  
volt szüksége ahhoz, hogy elsőfokú határozatot hozzon az ügyben.  
29. Ilyen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás  
elhúzódása elsősorban a nemzeti hatóságok terhére róható.  
30. Az eljárás teljes hosszára, s különösen arra a másfél éves inaktív  
periódusra figyelemmel, amelyért a hazai bíróságok felelősek, s tekintettel  
arra, hogy munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak rendszerint  
különleges gondossággal kell eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria, judgment  
of 28 June 1990, Series A no. 179, pp. 23-24, § 72; Caleffi v. Italy,  
judgment of 24 May 1991, Series A no. 206-B), a Bíróság arra a  
következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem bírálták el ésszerű időn  
belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
31. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek  
megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges  
jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a  
sértett félnek.”  
A. Károk  
32. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére  
24.500.000 forintot és ezen összeg kamatait követelte.  
33. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelései túlzottak.  
34. A Bíróság észrevételezi, hogy nincs bizonyíték okozati kapcsolat  
fennálltára az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megállapított  
megsértése és a kérelmező vagyoni kár megtérítésére irányuló követelése  
között. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy az eljárás – amelynek  
kimenetele fontos volt a kérelmező megélhetése szempontjából –  
elhúzódása által okozott frusztráció miatt a kérelmező morális kárt  
szenvedett. Méltányossági alapon ítélve és tekintettel az ügy körülményeire,  
a Bíróság 6.000 eurót ítél meg a kérelmező számára nem vagyoni kárának  
megtérítésére.  
B. Költségek és kiadások  
35. A kérelmező 509.008 forintot követelt a hazai bíróságok és a Bíróság  
előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek és kiadások megtérítésére.  
36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult  
költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.  
C. Késedelmi kamat  
37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették;  
2. Megállapítja:  
6
KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése  
szerint véglegessé válik  
(i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 6.000 eurót (hatezer eurót);  
(ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz  
eurót);  
(iii) és az ezen összegeket terhelő adók összegét  
kell kifizetnie a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti  
valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi  
követelését.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-án  
a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
T.L. EARLY  
hivatalvezető-helyettes  
J.-P. COSTA  
elnök