KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
4
évig és egy hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet
elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,
ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy
véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az
“ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.
bekezdését megsértették.
11. A kérelmező lényegében azt is panaszolta, hogy a számára megítélt
összeg elégtelen volt; ezzel kapcsolatban az Egyezmény 5. cikkének 5.
bekezdésére, a 6., 8. és 13. cikkekre, az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.
cikkére, valamint a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkére
támaszkodott. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező jelentős összegű
kártérítésben részesült, s ebben a tekintetben már nem állíthatja magáról,
hogy áldozat. Továbbá, a kérelmező a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4.
cikke alapján azt is panaszolta, hogy az ellene lefolytatott büntetőeljárás
perújítást is magában foglalt, amely véleménye szerint az adott
körülmények között indokolatlan volt. Ezzel összefüggésben a Bíróság
észrevételezi, hogy a büntetőeljárás 2002-ben, vagyis a kérelem benyújtása
előtt több mint hat hónappal zárult le. Ebből következően ezeket a
panaszokat az Egyezmény 35. cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell
utasítani.
12. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 4 509 815 000
forint vagyoni, és 100 000 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt. A
Kormány vitatta az igényeket. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a
megállapított jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt
elutasítja. A Bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos
mértékű nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 3200
eurót ítél meg számára ilyen címen.
13. A kérelmező további 5 000 000 forintot követelt a hazai bíróságok és
a Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány
vitatta az igényt.
14. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak annyiban jogosult
költségei és kiadásai megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e
költségek ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve
ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti
kritériumokra figyelemmel, a Bíróság 500 euró megítélését tartja ésszerűnek
az összes felmerült költség megtérítésére.
