LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

KOCSIS LÁSZLÓ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(32763/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 25.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

A Kocsis László kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. április 4-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32763/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Kocsis László (a “kérelmező”) 2003. szeptember 15-én terjesztett a Bíróság

elé.

2. A kérelmezőt Nemes M. Komáromban praktizáló ügyvéd képviselte.

A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 9-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt az

alperes Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1957-ben született és Ácson, Magyarországon él.

5. 1993 áprilisában pénzhamisítás és más bűncselekmények vádjával

büntetőeljárás indult a kérelmező és társai ellen.

6. 1994. december 6-án vádemelésre került sor.

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

3

7. A Tatabányai Városi Bíróság 1995. április 20-án és 21-én, május 9-én

és június 13-án tárgyalásokat tartott. A június 13-i tárgyaláson a bíróság

elrendelte a nyomozás folytatását. 1995. szeptember 7-én és október 27-én,

valamint az1995 december 7-i, 1996. június 4-i és november 13-i

tárgyalásokon meghosszabbították a nyomozás lezárásának határidejét.

Egyidejűleg nemzetközi jogsegély iránti kérelmet terjesztettek a szlovák

hatóságok elé.

8. 1997. április 17-én, október 7-én, november 13-án és december 11-én

további tárgyalásokra került sor. Az 1998. január 22-i tárgyaláson két

vádlott tekintetében elkülönítette az ügyet, figyelemmel arra, hogy az

érintettek külföldön tartózkodnak. 1998. január 29-én újabb tárgyalásra

került sor.

9. 1998. február 4-én a Városi Bíróság robbanószerrel való visszaélés

bűntette miatt elítélte a kérelmezőt és tíz hónap szabadságvesztésre ítélte,

melynek végrehajtását két évre felfüggesztette.

10. 2000. március 20-án a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

alapvetően eljárásjogi hiányosságok miatt hatályon kívül helyezte az

ítéletet, visszautalta az elsőfokú bíróság elé, és elrendelte az eljárás soron

kívüli lefolytatását.

11. A megismételt eljárásban jogszabályi változás folytán az ügy a

Megyei Bíróság elsőfokú hatáskörébe került át.

12. A Megyei Bíróság 2001. február 7-én, valamint június 26-án, 27-én

és 28-án tárgyalásokat tartott. A június 28-i tárgyaláson a bíróság

orvosszakértőt rendelt ki. 2001. szeptember 27-én újabb tárgyalásra és újabb

szakértő kirendelésére került sor.

13. 2002. március 1-én, április 12-én, augusztus 30-án, november 22-én

és december 20-án í bíróság újabb tárgyalásokat tartott.

14. A bíróság 2003. január 22-én, február 25-én és május 9-én további

tárgyalásokat tartott; 2003. május 22-én robbanószerrel való visszaélés

bűntettében bűnösnek találta

a

kérelmezőt,

s

nyolc hónap

szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását egy évre felfüggesztette. A

kérelmező vonatkozásában az ítélet ugyanezen a napon jogerőssé vált.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

15. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

4

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül...hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

16. A Kormány vitatta az állítást.

17. A figyelembe veendő időszak 1993 áprilisában kezdődött és 2003.

május 22-én ért véget. Ilyen módon két bírósági szinten több mint tíz évig

tartott.

A. Elfogadhatóság

18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező magatartása,

valamint a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and

Sassi v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).

20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).

21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben mindkét eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű

idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

5

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kártérítésként összesen 5 millió

forintot¹követelt.

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon 8.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

¹EUR 19,000

6

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT

2. Megállapítja, hogy az

Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

8.000 eurót (nyolcezer euró) és az ezen összeget terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 25-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető