KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

Klement kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(31701/02 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. július 27.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

A Klement kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. július 6-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (31701/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján három magyar

állampolgár, ifj. Klement Tibor („első kérelmező”), édesapja id. Klement

Tibor („második kérelmező”), valamint testvére, Klement Attila („harmadik

kérelmező”) (együtt:„a kérelmezők”) 2002. augusztus 6-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót

(Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) képviselte.

3. 2005. október 5-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a második és

a harmadik kérelmezővel kapcsolatos eljárás elhúzódása miatti panaszt. Az

Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmezők 1955-ben, 1934-ben, illetve 1968-ban születtek

Miskolcon, Magyarországon.

5. 1993-ban büntetőeljárás indult a kérelmezők és más gyanúsítottak

ellen. Egy bonyolult gazdasági bűncselekmény-sorozattal összefüggésben a

kérelmezőket csalás minősített esetének több rendbeli elkövetésével,

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

3

továbbá adócsalás, vesztegetés, csődbűntett és számviteli bűncselekmények

elkövetésével vádolták. Az ezt követő eljárásban a kérelmezőket

meghatalmazott védőügyvéd képviselte.

6. 1996. november 25-én a bíróság az első kérelmező bankbetéteinek zár

alá vételét rendelte el a bűncselekményekből származó haszon végleges

elkobzásának biztosítása érdekében. Ezzel párhuzamosan a kérelmezők

otthonában házkutatásra került sor. 1997. június 10-én a Borsod-Abaúj-

Zemplén Megyei Bíróság az 1996. november 25-i határozatot

megváltoztatva az első kérelmező teljes vagyonára kiterjesztette a zár alá

vételt.

7. 1995. június 23-án a Miskolc Városi Ügyészség benyújtotta a

vádiratot. Összesen nyolc személy ellen emeltek vádat.

8. 1997. június 17. és 1998. július 7. között a bíróság 30 tárgyalást tartott.

Ezt követően, 1998. július 8-án, a Miskolc Városi Bíróság több rendbeli

csalás,

adócsalás,

csődbűntett,

ok-irathamisítás

és

számviteli

bűncselekmények elkövetésében bűnösnek találta és elítélte a kérelmezőket,

a többi vád alól pedig felmentette őket. Az első kérelmezőt a bíróság hét év

szabadságvesztésre és 300 millió forintnyi zárolt vagyon elkobzására ítélte;

a második kérelmezőt három és fél év, a harmadik kérelmezőt pedig három

év szabadságvesztésre ítélte. Hetvenhat oldalas ítéletének indoklásában a

bíróság számos tanúvallomásra, több könyvszakértői, adószakértői és

mérnökszakértői véleményre, továbbá okirati bizonyítékokra támaszkodott.

9. 1998 októberében a kérelmezők fellebbezést terjesztettek elő, amelyet

1999. május 14-én további részletekkel láttak el. Közben, 1999. január 6-án,

összeférhetetlenség miatt a hatáskörrel rendelkező Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei Bíróság helyett a Heves Megyei Bíróságot jelölték ki az ügy

tárgyalására.

10. Az 1999. június 22-i tárgyalást követően 2000. szeptember 20-án a

Heves Megyei Bíróság a kérelmezők által elkövetett bűncselekmények egy

részét átminősítette, egyes vádpontok alól felmentette őket, továbbá az első

kérelmező büntetését öt év hat hónap szabadságvesztésre, a második

kérelmező büntetését pedig három év szabadságvesztésre mérsékelte. Az

első fokú ítélet többi rendelkezését helyben hagyta.

11. 2000. december 29-én a második és a harmadik kérelmező

felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. 2002. március 6-án a Legfelsőbb

Bíróság felmentette őket az adócsalás vádja alól, az ítélet többi részét a két

kérelmező vonatkozásában helyben hagyta.

12. Az első kérelmező ismételt perújítási kérelmét 2002. május 21-én

jogerősen elutasították.

4

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE (A MÁSODIK ÉS A HARMADIK KÉRELMEZŐVEL

KAPCSOLATOS ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN)

13. A második és a harmadik kérelmező panaszolta, hogy az eljárás

hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.

bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

14. A Kormány vitatta a panaszt.

15. A figyelembe veendő időszak 1993-ban kezdődött és 2002. március

6-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten mintegy kilenc hónapig

tartott.

A. Elfogadhatóság

16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a

releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.

France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).

18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).

19. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

5

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt a második és a harmadik kérelmező

vonatkozásában, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ AZ

EGYEZMÉNY 7. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (AZ

ELSŐ KÉRELMEZŐVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS

ELHÚZÓDÁSA ÉS TISZTESSÉGTELEN VOLTA TEKINTETÉBEN)

20. Az első kérelmező panaszolta, hogy az ellene lefolytatott eljárás a 6.

Cikk 1. bekezdését megsértve ésszerűtlenül hosszú ideig tartott és

tisztességtelen volt. Ez utóbbi panasz tekintetében az Egyezmény 7. Cikkére

is hivatkozott.

21. A Bíróság észrevételezi, hogy az első kérelmező vonatkozásában az

ügy a Megyei Bíróság 2000. szeptember 20-i ítéletével lezárult. A kérelem

azonban csak 2002. augusztus 6-án, azaz a hathónapos határidő lejárta után

került előterjesztésre. Az első kérelmező sikertelen perújítási kérelme nem

minősül hatékony jogorvoslatnak, ezért az nem befolyásolta az Egyezmény

35. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett hathónapos határidő múlását.

22. Ebből következően a kérelemnek ez a része megkésetten került

előterjesztésre, ezért ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4.

bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ AZ

EGYEZMÉNY 7. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (A

MÁSODIK ÉS A HARMADIK KÉRELMEZŐVEL KAPCSOLATOS

ELJÁRÁS TISZTESSÉGTELEN VOLTA TEKINTETÉBEN)

23. A második és a harmadik kérelmező a panasz valószínűsítése nélkül

azt is panaszolta, hogy tisztességtelen eljárásban tévesen ítélték el őket.

24. Amennyiben a második és a harmadik kérelmező panasza úgy

értendő, hogy az a bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az

eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény

19. Cikkének megfelelően feladata a Szerződő Államok által az

Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának

biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti

hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel

foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben védett jogokat

6

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke

biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem

állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért

ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak

kell szabályozniuk (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment

of 21 January 1999, Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99,

§ 28).

25. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele

annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy

hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a

kérelmezők beadványaiban nincs jele annak, hogy az Egyezmény 7. Cikke

alapján számukra biztosított jogokat megsértették volna.

26. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben, ezért ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.

IV.

AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

27. Végül, az első kérelmező az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. Cikke

alapján panaszolta vagyonának zár alá vételét, továbbá az Egyezmény 8.

Cikke alapján mindhárom kérelmező panaszt tett az 1996-ban tartott

házkutatás miatt.

28. A Bíróság észrevételezi, hogy az első kérelmező vagyonának zár alá

vétele és elkobzása a Megyei Bíróság 2000. szeptember 20-i ítéletével

véglegessé vált. Továbbá, a panaszolt házkutatásra 1996. során egy

pontosan meg nem határozott időpontban került sor. A kérelmet azonban

csak 2002. augusztus 6-án, azaz a hathónapos határidő lejártát követően

terjesztették elő.

29. Ebből következően a kérelemnek ez a része sem felel meg a 35. Cikk

1. bekezdésében előírt hathónapos határidőnek, ezért az Egyezmény 35.

Cikkének 4. bekezdése alapján ezt a részt is el kell utasítani.

V. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

7

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

31. A második és a harmadik kérelmező 60.000 euró vagyoni

kártérítést, tovább 25.000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.

32. A Kormány vitatta az igényt.

33. A Bíróság egyrészt nem lát okozati kapcsolatot a megállapított

jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja.

Másrészt úgy véli, hogy a második és a harmadik kérelmező nem vagyoni

kárt szenvedett. Méltányossági alapon személyenként 5.000 eurót ítél meg

számukra ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

34. A kérelmezők összesen 76.420 eurót követeltek a hazai bíróságok

előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Bíróság

előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére a második és

a harmadik kérelmező személyenként 457.500 forintot¹követelt.

35. A Kormány vitatta az igényeket.

36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel

a

Bíróság elutasítja

a

hazai eljárással kapcsolatos

költségtérítési igényt, az ügyvéd által nem képviselt második és harmadik

kérelmező számára pedig személyenként 500 euró megítélését tartja

ésszerűnek ilyen címen.

C. Késedelmi kamat

37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

¹1.745 euró

8

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. A második és a harmadik kérelmezővel kapcsolatos eljárás elhúzódása

miatti panaszt elfogadhatónak nyilvánítja, a panasz többi részét

elutasítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a második és a harmadik kérelmező számára nem

vagyoni kár tekintetében személyenként 5.000 eurót (ötezer euró),

költségtérítésként pedig személyenként 500 eurót (ötszáz euró), továbbá az

ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam

nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. július 27-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető