KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kerékgyártó kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

GAUKUR JÖRUNDSSON,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE, bírák

és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,

2003. május 13-án és november 25-én tartott zárt ülésén

az utóbbi időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (47355/99)

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,

Kerékgyártó Miklós (a “kérelmező”) 1998. december 2-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. A kérelmező különösen azt állította, hogy polgári pere ésszerűtlenül

hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1.

bekezdését.

4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági

Szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági Szabályzat 26. § 1. bekezdésének

megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara

(Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).

5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak

összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második

Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).

6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben

elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.

7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy

érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).

2

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A TÉNYEK

8. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.

A. Az első per

9. 1993. július 7-én N. úr és N.-né asszony keresetet indított a kérelmező

ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. A per egy olyan

kölcsönszerződéssel volt kapcsolatos, amelyet a felek kötöttek. A felperesek

színlelt szerződés címén kérték a lakásukkal kapcsolatos adásvételi

szerződés érvénytelenítését, amelyet a kölcsön vissza nem fizetése esetére

biztosítékként kötöttek. A kérelmező 1993. július 15-én terjesztette elő

viszontkeresetét.

10. 1994. február 9-én, március 21-én és október 5-én, továbbá 1995.

március 8-án a PKKB tárgyalást tartott.

11. 1995. március 13-án a PKKB ítéletet hozott, amelyben

érvénytelenítette az adásvételi szerződést. A kölcsönszerződés tekintetében

a bíróság csökkentette a felperesek kérelmező irányában fennálló

tartozásának összegét.

12. 1995. március 22-én a felperesek fellebbeztek. Fellebbezésükben

egyúttal magának a kölcsönszerződésnek az érvénytelenítését, és az 1995.

március 13-i ítéletet ilyen értelmű kiegészítését is kérték. 1995. március 27-

én a kérelmező fellebbezett.

13. 1995. március 29-én a kérelmező elfogultsági kifogást terjesztett elő,

amelyet 1995. május 26-án a bíróság elutasított.

14. A Fővárosi Bíróság 1995. június 29-én és november 14-én tárgyalást

tartott. A november 14-i tárgyaláson a bíróság felfüggesztette a fellebbviteli

eljárást az 1995. március 13-i ítélet elsőfokú kiegészítéséig.

15. Az 1996. február 7-re és április 12-re kitűzött tárgyalást el kellett

halasztani, mivel az egyik felperest többszöri próbálkozás ellenére sem

sikerült megidézni.

16. 1996. október 9-i kiegészítő ítéletében a PKKB helyt adott a

felperesek kiegészítés iránti kérelmének,

s

ennek megfelelően

érvénytelenítette a kölcsönszerződést.

17. 1996. november 21-én a kérelmező fellebbezett. Ezt követően

elfogultsági kifogást terjesztett elő a másodfokú bíróság ellen.

18. 1997. február 17-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által

előterjesztett elfogultsági kifogást. A Fővárosi Bíróság folytatta a

felfüggesztett eljárást, s 1997. július 8-án tárgyalást tartott. A tárgyaláson a

kérelmező fenntartotta elfogultsági kifogását.

19. 1997. szeptember 4-én a bírák elfogultnak nyilvánították magukat és

lemondtak az ügy tárgyalásáról.

20. Az 1998. január 22-re kitűzött tárgyalást az újonnan kijelölt bíró

betegsége miatt el kellett halasztani. 1998. június 2-án tárgyalásra került sor.

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

21. 1998. június 9-én elfogadott másodfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság

lényegében helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.

22. 1998. szeptember 3-án a kérelmező felülvizsgálati indítványt

terjesztett elő.

23. 1999. február 23-án a Legfelsőbb Bíróság a kérelem kiegészítését

rendelte el, s kísérletet tett arra, hogy a felpereseket értesítse a

felülvizsgálati indítványról. Ezt követően a bíróság ügygondnokot rendelt ki

a felperesek részére. Az ügygondnok 1999. december 22-én terjesztette elő

a felperesek ellenkérelmét.

24. 2000. április 4-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálati indítványát. A határozat kézbesítésére 2000. július 17-én

került sor.

B. A második per

25. 1994. október 11-én a kérelmező a Pesti Központi Kerületi Bíróság

előtt pert indított a fent említett kölcsönszerződés kezesei, S. úr és S-né

asszony ellen. 1994. október 26-án a bíróság hiánypótlást rendelt el. A

kérelmező 1994. december 5-én tett eleget a bírósági végzésben

foglaltaknak.

26. Az 1995. július 18-i tárgyaláson a PKKB helyt adott a kérelmező

keresetének, és az alpereseket 610.000 forint kifizetésére kötelezte.

27. 1995. augusztus 21-én az alperesek fellebbeztek. A bíróság a

fellebbezéssel kapcsolatban hiánypótlást rendelt el. Kérelmükre a Fővárosi

Bíróság 1995. november 20-ig meghosszabbította a hiánypótlás határidejét.

28. 1996. május 20-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és elutasította

az alperesek fellebbezését.

29. 1997. december 16-án a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban

hatályon kívül helyezte a másodfokú határozatot azzal az indoklással, hogy

a kölcsönszerződés érvényessége a perbeli jogvita előkérdését képezte.

30. A folytatódó perben a Fővárosi Bíróság 1998. május 20-án

felfüggesztette az eljárást az N. úr és N-né asszony által a kérelmező ellen

indított, fent említett eljárás befejezéséig.

31. Azt követően, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első ügyben 2000.

április 4-én meghozta felülvizsgálati határozatát, a Fővárosi Bíróság

folytatta az eljárást, s az alperesek fellebbezését 2001. január 31-én

elutasította. A határozat ellen nem terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.

4

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

32. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig

elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek

releváns része kimondja:

„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

33. A Kormány vitatja a panaszt.

A. A figyelembe veendő időszak

34. A Bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó két eljárás 1993. július 7-

én, illetve 1994. október 11-én kezdődött. Az egyik eljárás 2000. július 17-

én, a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésével, a másik eljárás

pedig 2001. január 31-én, a Fővárosi Bíróság határozatával záródott le.

35. Az első eljárás mintegy hét évig és három hónapig, a második eljárás

pedig két bírósági szinten valamivel kevesebb mint 6 év és négy hónapig

tartott.

B. Az eljárás hosszának ésszerű volta

36. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns

hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi

volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],

no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

1. Az ügy bonyolultsága

37. A felek egyetértettek abban, hogy az ügy nem volt különösebben

bonyolult. A Bíróság nem lát okot arra, hogy másképpen vélekedjék.

2. A kérelmező magatartása

38. A Kormány szerint a kérelmező maga is hozzájárult az első eljárás

elhúzódásához azzal, hogy megalapozatlan elfogultsági kifogásokat

terjesztett elő. A kérelmező ezt vitatta.

39. A Bíróság észrevételezi, hogy az első eljárásban a kérelmező 1995.

március 29-én elfogultsági kifogást terjesztett elő, amelyet a bíróság 1995.

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

május 26-án elutasított. 1996. november 21-én ismételten elfogultsági

kifogást terjesztett elő, amelyet a bíróság 1997. február 17-én

elutasított. Ezek az eljárási indítványok tehát összesen legfeljebb öt hónap

késedelmet okoztak. Az eljárás teljes hosszára figyelemmel a Bíróság nem

tartja e késedelmeket jelentősnek. A második eljárást illetően a Bíróság úgy

találja, hogy nem került sor a kérelmező terhére róható inaktív időszakra.

3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára

40. A Kormány előterjesztette, hogy egyik ügyben sem került sor a

hatóságok terhére róható, lényeges késedelemre. A második pert illetően a

Kormány megerősítette, hogy az eljárás nem tekinthető túlságosan

hosszúnak, mivel tárgya nem tette szükségessé, hogy a bíróságok

különleges szorgalommal járjanak el, az eljárás felfüggesztését pedig az

indokolta, hogy először a per előkérdésével kapcsolatos döntést kellett

meghozni.

41. A kérelmező ezt vitatta. Különösen azt tartotta fenn, hogy az első

perben 1994. október 4. és 1995. március 8., továbbá 1995. március 13. és

1996. október 9., valamint 1996. december 4. és 1997. szeptember 4. között

nem történt előrelépés. Továbbá, a második pert a bíróság szükségtelenül

függesztette fel csaknem két évre.

42. A Bíróság észrevételezi, hogy az első perben egy év és hét hónapos

késedelemre került sor 1995. március 13. – amikor a PKKB meghozta

ítéletét – és 1996. október 9. között, amikor a bíróság helyt adott az 1995.

március 13-i ítélet kiegészítése iránti felperesi keresetnek azzal, hogy

döntésében elrendelte a kölcsönszerződés érvénytelenítését. Ez a késedelem

a nemzeti hatóságok terhére róható.

Továbbá, a második pert az első eljárás befejezéséig mintegy két évre

felfüggesztették. Bár egy ilyen intézkedés elvileg indokoltnak tekinthető az

igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében, a Bíróság úgy véli,

hogy az első perben felmerült indokolatlan késedelem elkerülhetetlenül

hatással volt a második eljárásra is. Ilyen körülmények között az ennek

eredményeként keletkezett késedelem is a hatóságok terhére róható.

43. Tekintettel a fenti megfontolásokra a Bíróság úgy találja, hogy az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett „ésszerű idő”

követelményét egyik eljárás esetében sem tartották tiszteletben. Ezért ezt a

rendelkezést megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

44. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

6

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. Károk

45. A kérelmező 280.000.000 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni

kára megtérítéseként.

46. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott.

47. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár

tekintetében azonban 5.500 eurót ítél meg a kérelmező számára arra a tényre

figyelemmel, hogy a kérelmezőről ésszerű módon feltehető, hogy a per

elhúzódása szorongást váltott ki belőle.

B. Költségek és kiadások

48. A kérelmező 10.000.000 forintot követelt a költségek és kiadások

megtérítéseként.

49. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

50. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

2. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik

(i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 5.500 eurót (ötezer ötszáz

eurót);

(ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz

eurót);

(iii) és az ezen összegeket terhelő adók összegét

kell kifizetnie a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti

valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi

követelését.

Készült angol nyelven, az írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-

án a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

T.L. EARLY

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök