KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kellner kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője

2004. szeptember 7-én zárt ülésen tartott tanácskozás után

Az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (73413/01

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján, Kellner László és Kellner

Lászlóné (a “kérelmezők”) magyar állampolgárok 2000. november 24-én

terjesztettek a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2003. január 14-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

1.

A

kérelmezők 1955-ben, illetve 1959-ben születtek,

s

Székesfehérváron, Magyarországon élnek. A Bíróság előtt kiskorú lányukat,

K.Sz.-t képviselik. K.Sz. 1985-ben született.

5. 1986-ban K.Sz. kötelező gyermekbénulás elleni oltás következtében

megbénult. 1987-ben a kérelmezők mint a gyermek törvényes képviselői

kártérítés és járadék fizetése iránti pert indítottak az állam ellen, amely

megegyezéssel zárult. A kérelmezők kérelmére a bíróság 1991-ben a

kártérítés és a járadék összegének felemeléséről határozott. 1993-ban egy

speciális gépjármű megvásárlásához szükséges összeg egy részének

kifizetéséről határozott a bíróság.

2

KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6. 1993. november 26-án a kérelmezők az inflációra és a magas

iskoláztatási költségekre hivatkozva a havi járadék összegének felemelése

iránti pert indítottak a Fejér Megyei Bíróság mint elsőfokú bíróság előtt.

2. A bíróság végzése nyomán 1994. június 27-én szakértő terjesztett elő

szakvéleményt az ügyben.

3. 1995. január 7-én a kérelmezők módosították keresetüket.

4. 1995. február 10-én a Megyei Bíróság részben helyt adott a

kérelmezők keresetének.

5. A kérelmezők fellebbezése nyomán 1996. január 25-én a Legfelsőbb

Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és az ügyet visszautalta

a Megyei Bíróság elé.

6. A folytatódó eljárásban 1997. június 12-én a szakértő újabb

szakvéleményt terjesztett elő. 1997. augusztus 8-án a kérelmezők tisztázták

az inflációval kapcsolatos követeléseiket.

7. 1997. szeptember 19-én a Megyei Bíróság részben helyt adott a

kérelmezők keresetének.

8. 1997. október 12-én a kérelmezők a Legfelsőbb Bírósághoz

fellebbeztek, keresetük egészének megítélését kérve.

9. 1998. július 22-én a kérelmezők ítélet meghozatalára kérték a

bíróságot, s a fellebbezés benyújtása óta eltelt időre tekintettel módosították

keresetüket.

10. 2000. január 9-én a kérelmezők ismételten kérték a bíróságot, hogy

hozzon ítéletet az ügyben, s az eltelt időre tekintettel ismét módosították

keresetüket.

11. 2000. február 3-án és március 30-án a Legfelsőbb Bíróság tárgyalást

tartott. 2000. április 6-án hozott ítéletében részben módosította az elsőfokú

határozatot.

12. A kérelmezők által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nyomán

2001. május 14-én a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa magasabb

összeget ítélt meg.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN

18. A kérelmezők panaszolják, hogy perük ésszerűtlenül hosszú ideig

tartott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amely

kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

19. A Kormány vitatta az érvet.

KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

13. A figyelembe veendő időszak 1993. november 26-án kezdődött és

2001. május 14-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten több mint

hét évig és öt hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.

Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.

Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender

v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését az olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez

hasonló kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely képes

lenne rábírni a Bíróságot arra, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre

jusson. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja,

hogy a jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 2., 3., 6.1. (ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTA),

8., 9., 13. ÉS 14 CIKKEINEK, TOVÁBBÁ AZ ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ

JEGYZŐKÖNYV 1. ÉS 2. CIKKEINEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

A kérelmezők további panaszai lényegében az ügy kimenetelével

kapcsolatosak. A kérelmezők az Egyezmény 2., 3., 6.1., 8., 9., 13. és 14.

cikkeire, továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikkeire

hivatkoznak.

A Bíróság megállapítja, hogy az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy

az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás

más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a kérelmezők

elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg

4

KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében. Továbbá, a

Bíróság előtt lévő anyagban nincs nyoma annak, hogy a kérelmező számára

az Egyezményben vagy annak jegyzőkönyveiben biztosított további jogokat

megsértették volna.

Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

25. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

26. A kérelmezők 73,255 euró összegű vagyoni és nem vagyoni

kártérítést kértek.

27. A Kormány vitatta a kártérítési igényt.

28. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. A

Bíróság azonban megállapítja, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt

szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve, és tekintettel az ügy speciális

körülményeire, a Bíróság 8.000 eurót ítél meg ezen a címen.

B. Költségek és kiadások

17. A kérelmezők nem terjesztettek elő igényt ilyen címen.

C. Késedelmi kamat

30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG

1. 6 szavazattal 1 ellenében az eljárás hosszával kapcsolatos

panaszt elfogadhatónak nyilvánítja, a panasz többi részét pedig

elfogadhatatlannak;

2. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének

1. bekezdését megsértették;

KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

3. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára együttesen nem vagyoni

káruk megtérítéseként 8.000 eurót (nyolcezer euró), és az ezen összeget

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-

án a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök