KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
5
A. Elfogadhatóság
13. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező által a 6. cikk alapján
előterjesztett panasz az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben nem nyilvánvalóan megalapozatlan. Továbbá megjegyzi, hogy
semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell
nyilvánítani.
A kérelmező által az eljárás hosszával kapcsolatban felhozott többi –
nevezetesen az Egyezmény 4., 5. és 14. cikkeire alapozott – panaszt illetően
a birtokában lévő anyagok fényében, és amennyiben a panaszok
tekintetében hatáskörrel rendelkezik, a Bíróság nem találja nyomát annak,
hogy a hivatkozott jogokat és szabadságokat megsértették volna. Ebből
következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan, ezért
az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése alapján el kell utasítani.
B. Érdem
14. A Kormány úgy érvelt, hogy az 1996. júliustól 1998. januárig
terjedő időszaktól eltekintve az eljárás indokolatlan késedelem nélkül
zajlott. A kérelmező magatartását illetően a Kormány fenntartotta, hogy a
kérelmező jelentős mértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához azzal,
hogy számos alkalommal kiegészítette keresetét.
15. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.
16. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát
az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender
v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
46. A Kormány nem állította, hogy az ügy különösen bonyolult lett
volna, s a Bíróság sem lát okot arra, hogy másképpen vélekedjék.
17. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a
kérelmező összesen húsz alkalommal pontosította keresetét. A hazai
hatóságok két alkalommal figyelmeztették a kérelmezőt arra, hogy ne éljen
vissza eljárásjogi jogaival, s hogy tartózkodjék keresetének állandó
módosításától. Ezen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy a
kérelmező jelentős mértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához.
18. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy
1995. október 6. és 1998. szeptember 4. között nem került sor tárgyalásra.
Az ebből származó két év és tizenegy hónapos késedelem nem
magyarázható azzal, hogy a Munkaügyi Bíróság ezen időszak alatt nem
tudott szakvéleményt beszerezni, sem pedig azzal, hogy végzésében
dokumentumok előterjesztésére hívta fel az alperest. Továbbá, a Bíróság
észrevételezi, hogy a hazai bíróságoknak öt évre és öt hónapra – 1996. július
