KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Károly kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

GAUKUR JÖRUNDSSON,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,

2003. november 13-án tartott zárt ülésén

az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (58887/00

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,

Károly György Ferenc (a “kérelmező”) 2000. január 3-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2002. március 5-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1956-ban született és Kecskeméten, Magyarországon él.

5. A kérelmezőt elbocsátották munkahelyéről. 1995. augusztus 28-án a

kérelmező pert indított a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt végkielégítés

kifizetését követelve. 1995. november 15-én a Munkaügyi Bíróság

tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson a kérelmező módosította keresetét, és

az elbocsátásáról szóló határozat megsemmisítését is kérte.

6. 1996. február 6-án a Munkaügyi Bíróság elutasította a kereset azon

részét, amely a kérelmező munkahelyére történő visszahelyezésére irányult,

mivel ebben a vonatkozásban a kereset a törvényben meghatározott

hatóridőn túl került előterjesztésre.

7. 1996. június 19-én a Fővárosi Bíróság másodfokú bíróságként eljárva

elutasította az 1996. február 6-i részhatározat ellen benyújtott kérelmezői

2

KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

fellebbezést. 1996. november 12-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a

kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmét.

8. A kereset többi részét illetően a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1998.

május 27-én és július 1-én további tárgyalásokat tartott. A július 1-i

tárgyaláson 130.000 forintot és ezen összeg kamatait ítélte meg a kérelmező

számára végkielégítés és elmaradt bér címén.

9. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 1999. január 15-én, április 14-

én és június 23-án tárgyalást tartott.

10. 1999. július 2-án a Fővárosi Bíróság részítéletében megemelte a

megítélt összeget. 1999. szeptember 2-án a kérelmező felülvizsgálat iránti

kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé. 1999. október 7-én a

Legfelsőbb Bíróság a kérelem kiegészítését rendelte el. 2000. február 25-én

a Legfelsőbb Bíróság védőügyvédet rendelt ki a kérelmező mellé. 2001.

január 3-i részítéletében a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálat iránti kérelmét. A határozatot 2001. február 7-én kézbesítették

a kérelmező számára.

11. Időközben, 1999. szeptember 22-én, a Fővárosi Bíróság néhány igény

tekintetében felfüggesztette az eljárást a felülvizsgálati eljárás befejezéséig.

12. A 2001. január 3-i határozat meghozatalát követően a Fővárosi

Bíróság folytatta az eljárást. Egy 2001 júniusára kitűzött tárgyalást el kellett

halasztani, mivel a kérelmezőnek címzett értesítés kézbesítetlenül

visszaérkezett a bíróságra. Tudakozódása ellenére a Fővárosi Bíróságnak

nem sikerült kiderítenie a kérelmező címét. Ezért 2001. szeptember 12-én a

bíróság megállapította a per szünetelését. 2002. március 12-én a polgári

perrendtartásról szóló törvény 137. § 1. (c) alapján a bíróság megszüntette

az eljárást a szünetelést megállapító végzés kibocsátásától számított hat

hónapos határidő lejárta miatt.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

13. A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza – különösen az

1995. augusztus 28. és a 2001. január 3. közötti időszakban –

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében

megkívánt „ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése

kimondja:

„Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

14. A Kormány vitatta az érvelést.

KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

15. A figyelembe veendő időszak 1995. augusztus 28-án kezdődött és

2002. március 12-én ért véget. Így az eljárás hat évig, hat hónapig és két

hétig tartott.

A. Elfogadhatóság

16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.

B. Érdem

17. A Kormány úgy érvelt, hogy az eljárás három bírósági szinten

késedelem nélkül zajlott, kivéve az 1996. november 12. és az 1998. május

27. közötti időszakot, amikor egy adminisztratív hiba miatt inaktivitás

következett be. A Kormány arra is rámutatott, hogy bizonyos fokú

késedelemre 2001. január 3-át követően is sor került azért, mert a kérelmező

nem hagyta meg lakcímét a bíróságnak.

18. A kérelmező vitatta ezt az érvelést. Hangsúlyozta, hogy pere,

különösen 1995. augusztus 28. – amikor keresetét előterjesztette – és 2001.

január 3. között – amikor a Legfelsőbb Bíróság elutasította felülvizsgálati

kérelmét – ésszerűtlenül lassan haladt.

19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerû voltát az

ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a

felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

20. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy elbírálása nem okozott különösebb

nehézséget, sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.

21. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság – a Kormány

előterjesztésével összhangban – észrevételezi, hogy adminisztratív hiba

miatt 1996. november 12. és 1998. május 27. között inaktív periódusra

került sor. Ez az időszak az Állam terhére róható.

22. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az

eljárás 2001. január 3-i folytatását követően a Fővárosi Bíróság leveleit nem

lehetett a kérelmező számára kézbesíteni. Ennek következtében az eljárást

először szüneteltetni kellett, azután pedig – 2002. március 12-én – meg

kellett szüntetni. A Bíróság úgy véli, hogy ez a több mint tíz hónapig tartó,

szükségtelen késedelem a kérelmező terhére róható.

23. Az eljárás teljes hosszára, s különösen arra a másfél éves inaktív

periódusra figyelemmel, amelyért a hazai bíróságok felelősek, továbbá

tekintettel arra, hogy munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak rendszerint

4

KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

különleges gondossággal kell eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria, judgment

of 28 June 1990, Series A no. 179, pp. 23-24, § 72; Caleffi v. Italy,

judgment of 24 May 1991, Series A no. 206-B), a Bíróság arra a

következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem bírálták el ésszerű időn

belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGSÉRTÉSE AZ

ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTÁT ILLETŐEN

Elfogadhatóság

24. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai hatóságok által hozott

határozatok tévesek voltak. Az Egyezmény 6., 13. és 14. cikkeire

hivatkozott.

A Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy az ügyet

tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyébként

tisztességtelen lett volna. Továbbá, annak sincs jele, hogy a kérelmezőt az

Egyezmény 13. és 14. cikke alapján megillető jogokat megsértették volna.

Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan a

35. cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének

4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

25. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

„Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

26. A kérelmező 16.453.234 forintot követelt vagyoni kára, s 8.000.000

forintot nem vagyoni kára megtérítéseként.

27. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott, s

úgy érvelt, hogy a kártérítés összegét a Magyarország elleni kérelmekkel

kapcsolatos bírósági esetjog fényében kell megítélni.

28. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár

tekintetében azonban 3.700 eurót ítél meg a kérelmező számára, a per tétjére

és arra a tényre figyelemmel, hogy a kérelmezőről ésszerű módon feltehető,

hogy a per elhúzódása miatt frusztrációt szenvedett.

KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

B. Költségek és kiadások

29. A kérelmező 48.291forintot követelt a hazai bíróságok és a Bíróság

előtti eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítéseként.

30. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult

költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a kérelem

többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik

(i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 3.700 eurót (háromezer

hétszáz eurót);

(ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz

eurót), és az ezen összegeket terhelő adók összegét

fizeti ki a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékpontottal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi

követelését.

6

KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 2-án a

Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök