KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kármán kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,

és S. DOLLÉ a Szekció hivatalvezetője

2005. november 3-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja kettő, Magyarország ellen benyújtott kérelem (6444/02.

és 26579/04. sz.), amelyeket az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Kármán Márta (a “kérelmező”) 2001. december 18-án,

illetve 2004. május 22-én terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

1. 2004. augusztus 18-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

2. A kérelmező 1942-ben született és Budapesten él.

2

KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3. 1993. június 25-én a Fővárosi és Pest Megyei Társadalombiztosítási

Igazgatóság fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kérelmező ellen

társadalombiztosítási járulék elmaradt befizetése miatt.

6. 1993. július 30-án a kérelmező ellentmondással élt az Igazgatóságnál,

amelyben vitatta a fizetési meghagyás jogosságát és egyúttal kártérítést

követelt. Az Igazgatóság azonban csak 1995. március 21-én továbbította az

ellentmondást a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz.

7. 1996. április 25-én és november 27-én tárgyalásokra került sor. A

november 27-i tárgyaláson a kérelmező nem jelent meg, s az eljárást

szüneteltetni kellett. 1997. február 27-én a kérelmező az eljárás folytatását,

1997. április 28-án pedig kártérítési keresetének az illetékes bírósághoz

történő áttételét kérte. A főeljárás folytatódott, 1998. január 27-én

tárgyalásra került sor. 1999. április 15-én a bíróság elbocsátotta az alperest a

perből, helyébe az APEH illetékes Járulékfizetési Igazgatósága lépett. 1999.

szeptember 15-én a bíróság újabb tárgyalást tartott. 1999. december 7-én a

Kerületi Bíróság elutasította a kérelmező keresetét, s helybenhagyta az

Igazgatóság fizetési meghagyás iránti kérelmét.

8. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság két tárgyalást tartott és

könyvszakértői véleményt szerzett be. 2001. május 22-én a bíróság ítéletet

hozott, amelyben csökkentette a kérelmező által befizetendő összeget. A

határozatot 2001. június 20-án kézbesítették a kérelmező számára.

4. Közben a kártérítési perben a kérelmező keresetét 1997. augusztus

26-án a Fővárosi Bíróság illetékes tanácsához tették át. 1997. október 15-én

a kérelmező kiterjesztette keresetét egy másik alperesre is. A felek

észrevételeket terjesztettek elő, majd 1998. április 9-én és október 1-jén,

továbbá 1999. március 4-én a bíróság tárgyalást tartott. Ezen időszak alatt a

bíróság ismételten felhívta a kérelmezőt, hogy terjessze elő a keresetét

alátámasztó bizonyítékokat. 1999. április 22-én a kérelmező igazolást

terjesztett elő arról, hogy egészségügyi okokból nem tudott korábban eleget

tenni a bíróság felhívásának. 1999. április 30-án a bíróság orvosszakértőt

rendelt ki.

10. Az 1999. július 1-jén tartott tárgyaláson a kérelmező nem jelent meg.

Azt követően, hogy a felek előterjesztették a szakvéleménnyel kapcsolatos

észrevételeiket és a kérelmező előterjesztette módosított keresetét, 1999.

november 2-án újabb tárgyalásra került sor. A kérelmező 1999. november 8-

án és 2000. március 21-én ismét megváltoztatta – újabb alperesre

terjesztette ki – keresetét. 2000. március 28-án és szeptember 19-én további

tárgyalásokra került sor. 2000. november 30-án a fizetési meghagyással

kapcsolatos eljárás lezárásáig a bíróság felfüggesztette az eljárást.

11. Az eljárás 2001. október 2-án folytatódott. Ezt követően a kérelmező

egy negyedik alperesre is kiterjesztette keresetét. 2002. március 21-én a

bíróság tárgyalást tartott és keresete pontosítására hívta fel a kérelmezőt. A

kérelmező szeptember 10-én tett eleget a felhívásnak. Ezt követően egy

ötödik alperesre terjesztette ki keresetét. 2002. október 3-án újabb

KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

tárgyalásra került sor. 2003. február 3-án a Fővárosi Bíróság ítéletet

hirdetett, amelyben részben helyt adott a kérelmező keresetének.

12. 2003. október 2-án a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a határozatot

és 2004. február 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálati kérelmét.

A JOG

I. A KÉRELMEK EGYESÍTÉSE

5. A Bíróság megjegyzi, hogy az ugyanazon kérelmező által

előterjesztett két kérelem azonos panaszokkal kapcsolatos. Ezért célszerű

egyesíteni és együttesen vizsgálni őket.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

14. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

15. A Kormány vitatta a panaszt.

16. A figyelembe veendő időszak 1993. július 30-án kezdődött és 2004.

február 26-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem tíz

évig és hét hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

4

KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

B. Érdem

18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

III. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

21. Az Egyezmény 6., 8., 14. és 15. Cikke alapján a kérelmező az eljárás

kimenetelét is panaszolta.

22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy érthető, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR

1999-I).

23. A jelen ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek

volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna.

Továbbá, a kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az

Egyezmény általa hivatkozott további rendelkezéseit megsértették volna.

KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

24. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell

utasítani.

IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

26. A kérelmező 100 000 euró nem vagyoni kár megtérítését követelte.

27. A Kormány vitatta az igényt.

28. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem

vagyoni kárt szenvedhetett. Méltányossági alapon 6 000 eurót ítél meg a

kérelmező számára ilyen címen, figyelemmel arra a tényre, hogy a

kérelmező is hozzájárult az eljárás elhúzódásához.

B. Költségek és kiadások

29. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

6

KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Úgy határoz, hogy a kérelmeket egyesíti;

2. az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

4. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

6 000 eurót (hatezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét

kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási

árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

5. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. november 22-én

a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.P. COSTA

elnök