KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Karalyos és Huber kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

C.L. ROZAKIS,

L. LOUCAIDES,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI bírák

és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese

a 2004. március 16-án zárt ülésen tartott tanácskozás után,

az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország és Görögország ellen benyújtott

kérelem (75116/01 sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján két

magyar állampolgár, Karalyos Csaba és Huber Kármen (a “kérelmezők”)

2001. június 7-én terjesztettek a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2002. szeptember 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja

A TÉNYEK

I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

2. A kérelmezők 1967-ben, illetve 1969-ben születtek és Budapesten

élnek.

3. Az első kérelmező bűvész, a második kérelmező pedig a partnere.

6. 1994. március 1-én a kérelmezők szerződést kötöttek az “E Cruise

Lines” nevű görög társasággal arra vonatkozóan, hogy a Pallas Athene nevű

hajón 8 hónapon keresztül előadják show-műsorukat. A görög társaság a

Pallas Athene fedélzetén szállította a kérelmezők felszerelését, amely 1994.

március 24-én egy tűzvészben megsemmisült. A kérelmezőknek nem volt

biztosítása. Mivel a görög társaság nem volt hajlandó kártérítést fizetni, a

2

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

kérelmezők 1995. január 25-én kártérítés iránti pert indítottak a görög

társaság ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt.

7. 1995. február 2-án a PKKB hiánypótlást rendelt el, amelyet a

kérelmezők 1995. március 22-én teljesítettek. 1995. április 7-én a PKKB

helyt adott a kérelmezők illetékfeljegyzési jog iránti kérelmének.

8. 1995. július 3-án a PKKB bizonyos iratok benyújtására szólította fel a

kérelmezőket abból a célból, hogy azokat a görög jogról tájékoztatást kérő

kérelemhez csatolva megküldje a görög hatóságoknak. A kérelmezők tíz

napon belül eleget tettek a felszólításnak.

9. 1995. december 15-én a magyar Igazságügyi Minisztérium megkapta a

görög hatóságok válaszát, amelyben további tájékoztatást kértek az ügyről.

1996. május 22-én a PKKB a kiegészített tájékoztatás iránti kérelmet

megküldte a magyar Igazságügyi Minisztériumnak.

4. A kérelmezőknek a PKKB-hoz címzett, a görög jogról szóló

tájékoztatás megérkezésével kapcsolatos érdeklődése nyomán az

Igazságügyi Minisztérium arról tájékoztatta

a

PKKB-t, hogy

adminisztrációs hiba miatt 1997. január 27-én a kérelmet ismételten el

kellett küldeni a görög hatóságoknak.

11. A PKKB 1997. május 12-én kapta kézhez a görög hatóságok

válaszát. 1997. június 20-i észrevételeikben a kérelmezők jelezték, hogy a

görög hatóságok válaszát elfogadhatatlannak tartják, s felkérték a PKKB-t,

hogy kérjen további tájékoztatást a görög hatóságoktól.

5. 1997. szeptember 1-én a kérelmezők bizonyítékot terjesztettek elő.

6. Miután a PKKB a kérelmezők észrevételeiben foglaltaknak

megfelelően kiegészítette a tájékoztatás iránti kérelmet, 1998. február 23-án

a magyar Igazságügyi Minisztérium megküldte a kérelmet a görög

Igazságügyi Minisztériumnak. A PKKB 1998. május 29-én kapta kézhez a

görög Igazságügyi Minisztérium válaszát.

7. 1998. december 23-án az alperes társaság kézhez kapta a PKKB 1998.

október 21-én kibocsátott idézését.

8. A kérelmezők kérelmére a PKKB 1998. október 27-én elrendelte az

ügy soronkívüli tárgyalását.

9. 1999. április 20-án a PKKB tárgyalást tartott. Az alperes társaság

képviselője, K. ügyvéd, nem jelent meg. A PKKB nem tudta megállapítani,

hogy a kérelmezők keresetlevelének és a bíróság idézéseinek kézbesítése

szabályszerűen megtörtént-e K. ügyvéd részére Görögországban. Ezért a

PKKB a tárgyalást elhalasztotta, s az Igazságügyi Minisztériumon keresztül

kérte, hogy:

(i) a pireusi elsőfokú bíróság előtt eljárt ügyész igazolja, hogy a kereseti

kérelem és az idézések kézbesítése K. úr részére szabályszerűen megtörtént

a görög törvények szerint, továbbá, hogy K. úr az alperes társaság

alkalmazottja vagy rendelkezik ügyvédi meghatalmazással;

(ii) a pireusi elsőfokú bíróság igazolja, hogy az E. Cruise Lines a

bejegyzés helyének joga szerint létező társaság-e, vagy hogy más

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

társasággal egyesült-e, s hogy ebben az esetben az új társaság jogutódja-e a

korábbi társaságnak.

Feltételezve, hogy a kézbesítés mind a magyar, mind pedig a görög

törvények szerint szabályszerű volt, a PKKB elrendelte, hogy az alperes

társaság a kézbesítéstől számított 30 napon belül válaszoljon a kérelmezők

keresetére.

10. 1999. november 4-én adott válaszában a görög Igazságügyi

Minisztérium kifejtette, hogy egyedi ügyekkel kapcsolatban nem áll

módjában tájékoztatást adni, ilyen ügyekben csak ügyvédek tudnak jogi

tanáccsal szolgálni. A magyar Igazságügyi Minisztérium 1999. november

29-én emlékeztette a görög hatóságokat arra, hogy mind a Magyarország és

Görögország között érvényben lévő kétoldalú jogsegélyszerződés, mind

pedig a külföldi jogról történő tájékoztatásról szóló európai Egyezmény

alapján kötelesek megadni a kért tájékoztatást.

11. 2000. január 20-án a PKKB tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az

Igazságügyi Minisztérium által 2000. január 14-én előterjesztett

dokumentumok szerint az alperes társaság “indokolás nélkül megtagadta a

keresetlevél és az idézés átvételét”, és hogy a görög jogszabályokkal

kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelemre nem érkezett válasz.

12. 2000. július 14-én a PKKB ismételten tájékoztatta a kérelmezőket,

hogy a görög jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelemre nem

érkezett válasz

13. 2001. február 1-én a PKKB tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az

Igazságügyi Minisztérium szerint a görög hatóságok megtagadták a kért

tájékoztatás megadását.

14. A magyar Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium 2001.

március 7-én, szeptember 14-én és november 12-én, továbbá 2002. január

16-án és augusztus 21-én szóbeli jegyzékek illetve telefonbeszélgetés útján

továbbra is sürgette a görög Igazságügyi Minisztériumot a kért tájékoztatás

megadására, de erőfeszítésük sikertelen maradt.

15. Időközben a magyar Igazságügyi Minisztérium azt javasolta a

PKKB-nak, hogy az elhúzódó levelezésre tekintettel a nemzetközi

magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 5. § (3) értelmében a

görög törvény helyett a magyar törvényt alkalmazza. 2002. június 3-án a

PKKB arról tájékoztatta a magyar Igazságügyi Minisztériumot, hogy a

görög joggal kapcsolatos tájékoztatásra továbbra is szüksége van. A PKKB

úgy vélte, hogy a bonyolult jogi kérdésre vonatkozó tájékoztatás

megtagadása nem jelenti azt, hogy a külföldi jog tartalma nem állapítható

meg. Ezért a PKKB úgy vélte, hogy nem alkalmazható a magyar jog.

16. Ismételt kérelemre a görög Igazságügyi Minisztérium tájékoztatta a

magyar Igazságügyi Minisztériumot, hogy az ügyben minden szükséges

intézkedést megtett, de az illetékes hatóságoktól még nem kapott választ.

17. Az eljárás a PKKB előtt továbbra is folyamatban van.

4

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

II. RELEVÁNS HAZAI JOGSZABÁLYOK

18. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet

5. § (1) és (3) kimondja:

“Külföldi jog tartalmának megállapítása

(1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból

tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett

bizonyítékokat is figyelembe veheti.

(3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni.”

A JOG

I. AZ

EGYEZMÉNY

6.

CIKKE

1.

BEKEZDÉSÉNEK

MAGYARORSZÁG ÁLTALI ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

26. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig

elhúzódik, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

27. A Kormány vitatja a panaszt.

19. A figyelembe veendő időszak 1995. január 25-én kezdődött és még

nem ért véget. Ilyen módon a per egyetlen bírósági szinten kilenc éve tart.

A. Elfogadhatóság

20. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

21. A Kormány azzal érvelt, hogy az eljárás nemzetközi jellege miatt az

ügy meglehetősen bonyolult volt. A Kormány továbbá azt állította, hogy az

alperes társaság hozzájárult az eljárás elhúzódásához azáltal, hogy nem tett

eleget a végzésekben foglaltaknak és nem vette át a kikézbesített idézéseket.

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

22. A kérelmezők ezt vitatták.

23. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender

v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

24. Bár az ügyben külföldi joggal kapcsolatos nehéz jogi kérdések

merültek fel, a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás hossza nem magyarázható

egyedül ezzel a ténnyel.

25. A kérelmezők magatartását illetően a Bíróság úgy véli, hogy

terhükre semmilyen felesleges késedelem nem róható. Ebben az ügyben a

helyes jogszolgáltatás biztosítása elsődlegesen a PKKB feladata volt.

26. A Bíróságok magatartását illetően a Bíróság megjegyzi, hogy az

első és egyetlen tárgyalásra 1999. április 20-án került sor, s azóta nem

született ítélet az ügyben. Sajnálatos, hogy kilenc év alatt a PKKB

mindössze annyit tudott megállapítani, hogy a görög jog tartalma nem

állapítható meg. A Bíróság nem kapott magyarázatot arra, hogy a PKKB

miért nem vizsgálta annak lehetőségét, hogy található-e Magyarországon

ilyen ügyben jártas jogi szakértő. A Bíróság megjegyzi, hogy a nemzetközi

magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 5. § (1) ezt lehetővé

teszi (ld. fenti 25. bek.); a Bíróság számára a PKKB azon érvei sem

meggyőzőek, amelyek miatt a bíróság nem alkalmazta ugyanezen

törvényerejű rendelet 5. §-nak a magyar jog alkalmazását lehetővé tevő (3)

bekezdését. Az ezen jogszabály 5. §-ban biztosított lehetőségek

kihasználása felgyorsíthatta volna az eljárást.

27. Azt is meg kell jegyezni, hogy a görög hatóságoknak címzett

tájékoztatás iránti kérelemhez a PKKB első alkalommal nem csatolta az

összes szükséges iratot, ami azt eredményezte, hogy a kérelmet ki kellett

egészíteni és újból meg kellett küldeni. A megismételt kérelmet azután

adminisztrációs hiba folytán nem a görög Igazságügyi Minisztériumnak,

hanem az alperesnek kézbesítették ki. Ezt a megközelítőleg másfél éves

késedelmet a magyar hatóságok terhére kell róni.

28. Végül, a magyar Igazságügyi Minisztérium által tett erőfeszítéseket

illetően a Bíróság észrevételezi, hogy bár a Minisztérium rendszeres

időközönként kapcsolatba lépett a görög hatóságokkal, a kapcsolattartásra a

szokványos levelezés formájában került sor. A Minisztérium csak öt év

elteltével alkalmazta a szóbeli jegyzéket és a telefont annak érdekében,

hogy gyorsabban kapjon választ kérdéseire.

29. Ezen körülmények között a Bíróság úgy találja, hogy az ügyben

felmerült késedelmek nagy mértékben a Magyar Állam terhére róhatók.

Tekintettel az eljárás teljes hosszára és arra a tényre, hogy az ügyben

egyetlen tárgyalásra került sor, és hogy még nem született ítélet, a Bíróság

6

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

arra a következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű

időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK GÖRÖGORSZÁG

ÁLTALI ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

30. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy a görög hatóságok hozzájárultak

a Magyarországon indított eljárás elhúzódásához azzal, hogy nem adták

meg a magyar PKKB által kért tájékoztatást. Az Egyezmény 6. cikkének 1.

bekezdésére hivatkoztak.

Elfogadhatóság

31. A Bíróság annak észrevételezésével kezdi, hogy a kifogásolt eljárást

nem Görögországban, hanem Magyarországon indították. Ilyen

körülmények között csak az ügyet tárgyaló magyar bíróság cselekményei és

mulasztásai vonják maguk után Magyarország felelősségét.

Amennyiben a kérelmezők panasza azzal kapcsolatos, hogy a görög

hatóságok láthatólag vonakodtak együttműködni a magyar partnereikkel,

akkor a Bíróság megjegyzi, hogy hatásköre csak az Emberi Jogok Európai

Egyezménye szövege tiszteletben tartásának a biztosítására terjed ki, más

nemzetközi megállapodásra nem (Calabro v. Italy and Germany, no.

59895/00, 21 March 2002). A jelen ügy körülményei között a Magyarország

és Görögország között érvényben lévő kétoldalú jogsegélyszerződés, vagy a

külföldi jogról történő tájékoztatásról szóló európai Egyezmény görög

hatóságok általi esetleges megsértése nem képezheti a Bíróság elé vitt ügyek

tárgyát.

Ebből következik, hogy a kérelmezők panasza nem az Egyezmény

alapján őket megillető jogok görög hatóságok általi megsértésével

kapcsolatos. Ezért a kérelem a 35. cikk 3. bekezdése szerinti értelemben

ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel, s a

kérelmet az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

41. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

42. A kérelmezők együttesen 6.740.000 forintot kértek vagyoni káruk, s

külön-külön 3.000.000 forintot kértek nem vagyoni káruk megtérítésére.

43. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

44. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Ugyanakkor nem

vagyoni kárként mindegyik kérelmező számára 10.000 eurót ítél meg.

B. Költségek és kiadások

45. A kérelmezők ilyen címen nem támasztottak igényt.

C. Késedelmi kamat

46. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a Magyarország ellen benyújtott panaszt;

2. Elfogadhatatlanná nyilvánítja a Görögország ellen benyújtott panaszt;

3. Megállapítja, hogy Magyarország megsértette az Egyezmény 6.

cikkének 1. bekezdését;

4. Megállapítja

(a) hogy Magyarországnak attól az időponttól számított három hónapon

belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése szerint

véglegessé válik, a kérelmezők nem vagyoni kárának megtérítéseként

10.000 eurót (tízezer euró) és az ezen összeget terhelő adók összegét kell

kifizetnie mindegyik kérelmező számára a magyar nemzeti valutában, a

kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. április 6-án a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

T.L. EARLY

hivatalvezető-helyettes

J.-P. COSTA

elnök

8

KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET