KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

KARÁCSONYI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(37494/02 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 18.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

A Karácsonyi kontra Magyarország ügyben

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M.UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 28-án tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (37494/02

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Karácsonyi Erzsébet (a “kérelmező”) 2002. szeptember 16-án terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Karlosák E. Tatabányán praktizáló ügyvéd képviselte.

A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az

Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1961-ben született és Tatabányán él.

5. 1992. május 21-én a kérelmező házassági bontópert indított férje ellen,

és a gyermekek nála történő elhelyezését, gyermektartás megítélését,

továbbá a házassági közös vagyon megosztását kérte a bíróságtól.

6. 1993. május 17-én a Tatabányai Városi Bíróság felbontotta a

házasságot, s a gyermekeket a kérelmezőnél helyezte el. A bíróság az

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

3

alperest tartásdíj fizetésére kötelezte, szabályozta láthatási jogát, s a közös

tulajdonú lakás használatát olyan módon osztotta meg, hogy a terület 2/3

részét a kérelmező számára, 1/3 részét pedig az alperes számára ítélte meg.

7. 1993. július 15-én a kérelmező fellebbezett a határozat ellen, a lakás

kizárólagos használatának jogát, és az alperes számára korlátozottabb

láthatási jog megítélését kérte a bíróságtól.

8. 1994. szeptember 22-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítélet megfellebbezett részét, s ebben a

vonatkozásban az ügyet visszautalta a Városi Bíróság elé.

9. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság tárgyalást tartott és 1995.

szeptember 4-én két értékbecslő szakértőt rendelt ki. 1996. június 3-án,

1997. június 10-én, 1998. szeptember 1-én, 1999. január 25-én, továbbá

2000. február 14-én, szeptember 6-án és október 25-én további

tárgyalásokra került sor.

10. 2001. január 8-tól a bíróság elrendelte a szakvélemények

kiegészítését. 2001. augusztus 31-én és november 27-én további

tárgyalásokra került sor.

11. 2001. december 18-án a Városi Bíróság a kérelmezőnek ítélte a lakás

tulajdonjogát, s arra kötelezte, hogy 927.282 forint kártérítést fizessen az

alperes számára. A kérelmező többi igényét elutasította.

12. 2002. április 24-én a Megyei Bíróság helybenhagyta az elsőfokú

határozatot. E határozat 2002. május 10-én került kikézbesítésre.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

13. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. További részletek, illetve érvek előterjesztése nélkül az

Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére is hivatkozott.

14. A Bíróság úgy véli, hogy a panasz lényege az Egyezmény 6. Cikke 1.

§ alá esik (Zanghì v. Italy, judgment, 1991. február 19., Series A no. 194-C,

47. o., 23. §), amely kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság… ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

15. A Kormány vitatta a kérelmező érveit.

16. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

4

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság

észrevételezi, hogy 1992 novemberében az ügy már több mint öt hónapja

folyamatban volt.

17. A figyelembe veendő időszak 2002. május 10-én zárult le. Ilyen

módon két bírósági szinten kilenc és fél évig tartott.

A. Elfogadhatóság

18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

5

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 564.088 forint¹vagyoni és 8.000.000 forint²nem

vagyoni kártérítést követelt.

24. A Kormány vitatta az igényeket.

25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon 7.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező 150.000³forintot kért a hazai bíróságok előtti eljárásban

felmerült költségek és kiadások megtérítéseként, 300.000 forintot⁴pedig a

Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítéseként.

27. A Kormány vitatta az igényeket.

28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság a hazai bíróságok előtt felmerült költségekkel és

kiadásokkal kapcsolatos igényt elutasítja, a Bíróság előtti eljárással

kapcsolatos igényt pedig teljes mértékben megítéli (1.180 EUR –

megközelítőleg 300.000 forintnak megfelelő összeg).

¹2.200 EUR

²31.400 EUR

³590 EUR

⁴1.180 EUR

6

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az

Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

7.000 eurót (hétezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.180 eurót

(egyezeregyszáznyolcvan euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor

alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 18-án került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető